Jelenlegi hely

Segítséget adunk, hogyan motiválhatjuk a dacoló, sokszor dühös vagy épp apatikus kamaszt

Minden szülő életében eljön az az időszak, amikor szembesülnie kell azzal, hogy az addig édes-tüneményes-szeretnivaló gyermeke szinte kifordul önmagából: már nem akar annyira megfelelni a szülői elvárásoknak, sőt... Nem akarja azokat a tevékenységeket folytatni, amikért mindaddig rajongott, nem akar tanulni, lustának tűnik, feledékennyé válik és általában ellene van minden kötelező jellegű dolognak.

Mi is történik kis kamaszkortól a gyerekekkel?

Testük olyan biológiai fejlődésen megy át, ami hatalmas energiákat igényel. Annyit, hogy sokszor fizikálisan nem is képesek másra, csak az alvásra. (Ezért is növekszik meg alvásigényük.) Jusson eszünkbe ilyenkor, hogy gyermekünk nem lustálkodik, nem tétlenkedik. Ilyenkor igenis fontos dolgot csinál: ÉRIK.

De nem csak testük, személyiségük is hatalmas változáson és fejlődésen megy át. Ez az az időszak, amikor felülvizsgálják addigi életük szabályait, tevékenységeit, és elkezdenek jogot formálni arra, hogy saját véleményt alakíthassanak ki mindenről. Igen: MINENRŐL-

ilyenkor szüleiket is felülbírálják, megítélik, mérlegre teszik az ő döntéseiket is. Innentől kezdve nem fogadják el általában feltétel nélkül a szülők ítéleteit és döntéseit.

Útkeresésbe kezdenek, mint a vándor, aki a hármas keresztútnál vizsgálja az elé táruló utak lehetőségét.

Mi az, ami nehezíti a most felnövekvő generáció dolgát?

Az információáradat. Az internet és az okos eszközeink által elérhetővé válik tengernyi lehetőség és ígéret. Sok benne a mézesmadzag: válassz engem és boldog leszel, vagy engem, én sikert kínálok. Mások azt hirdetik, maradj lázadó, tűnj ki a tömegből…

Ennek a generációnak tehát nem elég csupán felülbírálnia az őt körülvevő szűk környezet véleményét. Számba kell vennie, kipróbálnia, bírálnia az elérhető lehetőségeket és kiválasztania azt az utat, aminek a szabályait magáénak tudja elfogadni.

Lehet, hogy ez a választás viszonylag egyszerű, kevésbé viharos és viszonylag gyors lesz - Őszintén ilyet kívánok minden gyermeknek és szülőnek! - De az is lehet, hogy az a folyamat lassú lesz és sok vulkánkitöréssel fog járni. Akárhogy is, ne felejtsük el szülőként, hogy NEM CSAK MI VAGYUNK ENNEK A KORSZAKNAK A „SZENVEDŐ ALANYAI”, HANEM A GYERMEKÜNK IS.

A kamaszkort túl kell élni mindkét félnek!

És elérkeztünk a fő kérdéshez: hogyan segíthetjük, motiválhatjuk a dacoló, sokszor dühös vagy ép apatikus kamaszt?

Kamasz gyermekünk dönteni akar, saját szabályokat létrehozni, önállósulni. Ezért számára pont ezeknek a lehetősége lesz motiváló: érezze a gyerek, hogy az ő kezében van némi irányítás!

  1. Egyezz meg vele úgy, hogy te a keretet adod, de ő töltheti fel tartalommal! Kérj tőle heti fél óra házimunkát, de határozha meg ő, hogy ez mikor és mi legyen. (Ne nyaggasd, ne türelmetlenkedj amíg nem végezte el… ez az ő felelőssége.)
     
  2. Köss szerződést! A külső motiváló tényezők most jól jöhetnek, és nem árt, ha rögzíti magában kamasz gyermeked tettei következményét. Alkudozzatok, hallgasd meg az elképzelését és ne terheld túl ahhoz képest, amit ő ajánl fel. pl.: Rögzítsétek, hogy a zsebpénz a megszerzett érdemjegyek után jár (bizonyos érdemjegyek járhatnak akár visszafizetési kötelezettséggel is).
     
  3. Fokozatosan terheld elvárásokkal és feladatokkal! Ne akard, hogy egy csettintésre tökéletes legyen minden!
     
  4. Támogasd a döntéseiben, és az útkeresésében! Ha nem akar zenélni tovább - pedig zseniális benne - ne erőltesd most! Sokkal fontosabb, hogy a kapcsolatotok minősége ne sérüljön, minthogy hegedűvirtuóz legyen.
     
  5. Légy kongruens, de figyelj az érzelmeid kimutatására! Nyugodtan közöld vele, ha nem egyezik a véleményetek, mondd el neki, milyen érzést vált ki belőled, de ne árasztd el őt a te aggodalmaddal, félelmeddel vagy dühöddel, mert most nem akar neked megfelelni. Sőt, minél inkább befeszítesz, ő is annál határozottabb lesz a saját vélt igazában.
     
  6. Szurkoló legyél, ne főnök! Segíts neki abban, hogy feltárja a lehetőségeit, kísérd figyelemmel a döntéshozását és szoríts érte!
     
  7. Hagyd, hogy hibázzon! Most hiába próbálod megvédeni a rossz döntésektől, saját tapasztalatra van szüksége, hogy megtalálja a számára elég jó megoldást.
     
  8. És a legnehezebb: add át a felelősséget apránként! Hiszen ez az élet rendje. Engedd, hogy saját értékrendszerének megfelelően, saját tempójában megtegye saját magáért azt, amit tenni akar…

Beszéljünk kicsit a kényes kérdésről: a tanulásról!

Ebben az időszakban minden kötelező dolognak ellen kell menni, nem kivétel ez alól a tanulás sem. (És különben is sokkal fontosabbak ilyenkor a társas kapcsolatok a jelenben, mint a jövőbeli célok megalapozása a tanulás révén.) Mit lehet tenni ilyenkor?

Próbálkozhatunk külső motiválókkal, ahogy már említettük, de:

  • Ha gyermeked mindeddig jól tanult és kialakult benne az igény a tudásra, akkor nincs sok dolgod. Előfordulhat, hogy ront a jegyein, de mikorra „tétre megy a játék”, szépen visszarendeződik majd. Mértékletesen aggódj, és ne túl hangosan…
  • Ha gyermeked eddig sem teljesített jól az iskolában és most rontani kezd, akkor sem történik tragédia. Segíts neki abban, hogy milyen (nem iskolai) készségeit fejlesztheti, hogy a későbbiekben jól boldoguljon. Ezért biztosan hálás lesz és a kapcsolatotokat erősítheti, ha érzi, hogy támogatod a számára legmegfelelőbb dolgok megkeresésében.

Végül egy ksi értelmező szótár kamaszokhoz:

„Nem érdekel a véleményed!” - Értsd: Túlságosan is érdekel, mit gondolsz rólam… (Ilyenkor próbáld kevésbé bírálni, mert sérülést okozhatsz a meggondolatlan szavakkal.)

„Semmi nem érdekel.” - Értsd: Igazából még azt sem tudom, mi fog valóban érdekelni. (Ne sürgesd, ne türelmetlenkedj, adj időt neki.)

„Nem érdekel, hogy szeretnek-e! Te pedig ne ölelgess!” - Értsd: Dehogynem, ölelegess! Sőt, minél többször! Iyenkor vagyok a legmagányosabb, és ekkor van szükségem a legtöbb támogatásra. (Ne akaszkodj a nyakára a szereteteddel, de tégy kedves gesztusokat felé.)

Ha úgy gondolod, elfáradtál a „túlélő kalandban” vagy elbizonytalanodtál és támogatásra van szükséged, kérd bátran pszichológus szakember segítségét.

Szerző: Posztós Réka, pszichológus


NÉVJEGY
Posztós Réka: pszichológus, integratív gyermekterapeuta 
Elérhetőség:
lehetszkiraly@gmail.com; Tel: 0670/420-6327

10 éve foglalkozom gyerekekkel és gyerekcsoportokkal. Egész életemet végig kísérte a mesék és az alkotás szeretete, melyet családom nő tagjai hagytak rám örökül. Nem véletlen, hogy életutam során választásaimat mindezek irányába tettem meg és segítő tevékenységemben kiemelt helyet kapnak. Küldetésemnek tartom a gyermekek életének megkönnyítését, fontos számomra, hogy közvetítsem a családok felé az együtt töltött hasznos idő és a családban rejlő megtartó erő pótolhatatlanságát.
www.posztosreka.hu
www.facebook.com/lehetszkiralyr
pinterest.com
www.instagram.com/lehetsz/