A mozi mindig kérdéseket vet fel, tükröt tart, gondolkodásra hív. Egy-egy film mélyebb rétegei gyakran saját kapcsolataink rejtett dinamikáit is megérintik – néha alig észrevehetően, máskor fájóan pontos felismerésekkel. A Szélesvásznú Terápia estjein ezek az élmények nem érnek véget a stáblistával: a közös beszélgetésben tovább dolgoznak bennünk, és közösségi tapasztalattá formálódnak.
A következő alkalommal Sophy Romvari Blue Heron – Egy nyár emléke című filmjét vetítjük, a kanadai-magyar rendező félig önéletrajzi debütálását. A 90-es évek Vancouver-szigetén egy hatfős család friss kezdete fokozatosan felbomlik a legidősebb fiú, Jeremy egyre veszélyesebb, megmagyarázhatatlan viselkedése miatt — mindezt a kisebb lánytestvér, Sasha szemén keresztül látjuk. A film első fele a gyermekkori érzékelés töredékes, nyári ködbe borult képeiből áll össze; a harmadik felvonásban aztán a felnőtt Sasha maga is megjelenik, aki dokumentumfilmet forgat a gyermekkori eseményekről — és közben szembesül azzal, hogy a múltba visszaásni nem megoldást hoz, hanem újabb kérdéseket. Jeremy halott; a film az ő emléke köré épít csendes, pontos gyászmunkát.
A vetítést követően a beszélgetést szokás szerint Árkovits Amaryl családterapeuta vezeti, vendégei pedig
- Dr. Csupor Klára orvos, pszichoterapeuta, képzésben lévő családterapeuta, és
- Dorn Krisztina pszichológus, pszichoterapeuta, családterapeuta lesznek.
A film kapcsán arra keressük a választ, mit jelent tehetetlenül szemlélni egy szeretett ember szenvedését, hogyan dolgozza fel egy család azt, amit nem értett meg időben — és mit kezd a gyász azzal, aki megpróbálja visszaépíteni, ami elveszett.
Az esemény nyitott minden érdeklődő számára: szakembereknek, hallgatóknak és mindazoknak, akiket foglalkoztat, hogyan működnek és hogyan változhatnak a családi rendszerek – és hogy mit jelent szembenézni azzal, amiről otthon nem beszéltek.
