Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni az örömüket, boldogságukat.
32 éves vagyok, férjem 42, közösen neveljük 2 fiunkat. 7 és 10 évesek, szeptembertől már mindketten iskolába járnak. Így számos új problémával találtuk/találjuk szemben magunkat.
Úgy érzem gyerekeimmel stabil és bizalmas kapcsolatot ápolok. Mindig számíthatnak rám és természetesen az apukájukra is.
(A teszt csak egy pöttyöt engedett kattintani, de gondolom a leírtakból is kiderül, hogy többet is tudtam volna:) )
A kérdésre adott válaszaim:
A velük töltött idő; a szabadon eltöltött "gondtalan" idő. Az érzés, hogy ott vannak nekem, bármilyen élethelyzetben, a maguk gyermeki, tiszta gondolkodásukkal,érzelmeikkel, őszinte hozzáállásukkal, egy öleléssel megoldanak minden gondot :)
Látni ahogy változnak, ahogy egyre nagyobbak, értelmesebbek, érzékenyebbek a környezetükre.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben
A testvérek közötti viták kezelése.
A következetesség. A "mindennapi "csaták". Megtalálni az egyensúlyt; mivel teszek jót és mivel nem. Meddig engedjek valamit. Mikor hagyom őt még gyereknek, mikor terhelem túl? Mennyit várhatok el tőle, hogy hagyjam gyereknek lenni, de vegye ki a részét a család életéből, "munkájából", hogy empatikus, segítőkész, másokra érzékeny felnőtt váljon belőle. Hogy "csikarjak ki" belőle kötelességtudatot?
A testvérek közti vita; a "patikamérleg", ami gyakori konfliktushelyzet nálunk :(
Az "igazságosztás" idegőrlő problémája.
(Itt is csak egyet tudtam kattintani, de többet is tudnék.)
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Hogy a problémáinkra, kérdésekre választ kapjak. Békésebb, nyugodtak hétköznapokat éljünk meg. Hatékonyabban érjem el, amit szeretnék.
Hogy indulat nélkül mondhassam, amit szeretnék még akkor is mikor "felment a pumpa".
Csökkenjenek a vitát, konfliktusok, sértődések,harag.
Nem titkolt célom, hogy a férjem türelmesebb legyen a gyerekekkel. Én vagyok, aki békésebben, akár 5ször is elmondja ugyan azt (sajnos sokszor nem túl nagy hatékonysággal), a férjem pedig sajnos első szóra "felkapja a vizet" és rögtön kiabálva ront a gyerekekre. Ettől én is és a gyerekek is nagyon rosszul érzik magukat, a problémát pedig nem oldottuk meg. Csak mindenki még rossz kedvű is lett :(
Az elfogadásról van mit tanulnom, jó lenne, ha a tréning tudna ebben segíteni.
A célok elérése érdekében én a kompromisszumos megoldásokat alkalmazom (a büntetést nem igazán, mert nem vált be:) ), de kíváncsivá tettek milyen a tematikában olvasott módszerek.
A családból "hozott" "csak az a jó, amit én mondok" mintát levetkőzni.
A feltöltött kép illusztráció, nem a pályázó saját képe.
