Jelenlegi hely

Sajtkukac család

Beküldő lakhelye: Baranya megye

Pályázat tartalma: szöveges válasz az első két kérdésre, saját rajz

Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?

Látni az örömüket, boldogságukat.

Örülök, ha látom, hogy boldogok, mert együtt lehetünk, együtt játszhatunk. Szeretem ha kérdeznek, érdeklődve fordulnak a világ felé, és jó érzés tanítani őket, mert látom, hogy ezzel örömet szerzek nekik. Többet ér számukra az együtt töltött idő, mint bármi amit pénzért vehet az ember.

Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?

A hiszti, dac, ellenállás, feleselés kezelése.

A 3 lányom közül a legkisebb a legdacosabb. Alig múlt 2 éves, de nagyon tudja mit akar és mit nem, és ezt igen hangosan, feltűnően ki is nyilvánítja. Vele a legnehezebb eddig a dackorszak a 3 gyerkőc közül. 
A középső sokszor másolja a nővérét és látom a viselkedésében, hogy úgy gondolja így kell kezelni a dolgokat. Egyébként nagyon ragaszkodik a nővéréhez, szinte árnyékként követi, és ebből sokszor van probléma.
A legnagyobb pedig kiskamasz, sokszor érzem az ellenállást, de sok esetben sajnos nehéz megtudnom, hogy mi a gondja, mert nem mondja el.

Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?

Szeretném a lányaimat következetesen pozitívan nevelni, mindenféle feszültségtől, kiabálástól mentesen. Sajnos előfordul, hogy ez nem sikerül, mert többnyire egyedül vagyok velük és ez fárasztó. Nyilván nem megfelelőek a módszereim sem, pedig nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy mindegyikkel mindent meg tudjunk beszélni. Igyekszem mindent elmagyarázni, hogy mit miért kérek, vagy tiltok, de úgy érzem kevés. 
Nem szeretek büntetni, de sajnos előfordul. Szeretném elkerülni azt, hogy úgy érezzék, csak azért kell megtenni valamit, mert én mondtam. 
Sokszor vannak konfliktusaik egymás közt, ezeket pedig nem mindig sikerül maradéktalanul kezelni. Ezt is meg szeretném tanulni.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
2025 a masni éve

2025 a masni éve

Náluk minden karácsony ugyanúgy kezdődött. A doboz lekerült a polcról, előkerültek a régi díszek, a konyhát betöltötte a fahéj és a sütemény illata. Ugyanaz az abrosz, ugyanazok az ízek, ugyanazok a megszokott mozdulatok. Idén azonban anya megállt egy pillanatra.
Ugrás az oldal tetejére