Jelenlegi hely

Mobilvilág…

A minap egy nagymamával beszélgettem, aki némi felindultsággal, de talán inkább fásultsággal osztotta meg a következő történetet velem:

Kép forrása: pixabay.com

Kedvesem, képzelje a minap a vásárcsarnoknál vártam a buszt, amikor a megállóba érkező járműhöz távolabbról kézen fogva egy fiatal nő és egy 4 éves forma kisleány futott. Mi, akik már korábban ott álltunk, szép sorban felszálltunk, a sofőr pedig, elég szokatlan módon, türelmesen megvárta azt hogy az édesanya is odaérjen a lánykával. Felszálltak, még helyük is akadt, így lehuppantak, épp mögém egy kettős ülésre. A nyári kisruhát, csinos kis copfot viselő kislánynak aranyosan be nem állt a szája. Már a buszra való fellépés közben, még levegőt kapkodva, egyik szavát a másikba öltve mondta a magáét: „Anya, anya, mondtam, hogy megvár a buszos bácsi, de milyen jó, hogy így tudunk futni, persze, mert az oviban is mindig futkározunk, és anya, te is milyen gyors voltál és…”

Szóval csak beszélt, mesélt, igazi kis cserfes teremtés volt…

De az anyukája igazán rá sem figyelt… Ahogy leültek, rögtön elővette a mobiltelefonját és nagy bőszen belemerült a… a nem is tudom micsodába. Talán cikkeket olvasott, talán képeket nézegetett, talán valakivel üzeneteket váltott, a lényeg az volt, hogy a néhány „ühüm”, „aha” hangokon túl nem nagyon reagált a kislánya által elmondottakra.

Pedig a kislány folyamatosan ránézve, láthatóan neki szánta a történeteit…

Elszomorodtam a jelenettől. Mert ez az anyuka totál nem figyelt a gyerekére. Ahogy a minap, a budapesti strandon meghalt kislány anyukája is tette, aki a hírek szerint a telefonját babrálva, nem figyelt a sajátjára.

És nap, mint nap látom a házunk előtti parkban is az anyukákat, ahogy tolják a babakocsit, vagy ülnek a játszótéri homokozó mellett a padon és… és nyomkodják a telefont.

Ahelyett, hogy látnák, figyelnék, dicsérnék, esetleg együtt játszanának a gyermekeikkel.

Nem mondom, hogy „bezzeg a mi időnkben”, mert ez álságos lenne.

De talán mi, anno jobban figyeltünk a gyerekeinkre.

Talán…

Olvasói levél

Van olyan történeted, gondolatod, amit szívesen megosztanál a Pécsimami olvasóival? Küldd el nekünk az info@pecsimami.hu e-mail címre.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
2025 a masni éve

2025 a masni éve

Náluk minden karácsony ugyanúgy kezdődött. A doboz lekerült a polcról, előkerültek a régi díszek, a konyhát betöltötte a fahéj és a sütemény illata. Ugyanaz az abrosz, ugyanazok az ízek, ugyanazok a megszokott mozdulatok. Idén azonban anya megállt egy pillanatra.
Ugrás az oldal tetejére