Hordozóeszközzel ingyen a pécsi buszokon?

Ha kellő számú szavazat érkezik, megmutajuk az eredményt a helyi döntéshozóknak, ezzel hívva fel a figyelmüket arra, hogy egy gyermekével otthon lévő (és nem kereső) anyuka számára a buszozás nem csak körülményes, de igen drága is. Megnézem a szavazást!

A javaslat praktikus okokból a babahordozásra alkalmas eszközökre épít. A hordozás mellett döntő anyukák azonban nem csak praktikus okokból választják a gyermekkel való közlekedés ilyen formáját. Nem hordozó anyukaként érdekes volt elolvasni a következő cikket,  babahordozásról pro és kontra:
 

A gyereknevelés egy megosztó téma: az egyik anyuka esküszik egy bizonyos megoldásra, a másik azonban arról hallani sem akar. Nincs ez másként a babahordozás esetében sem: vannak hordozókendő-pártiak, és vannak ellenzők. És mint kiderült, van, akinek a legfőbb ellenérve pusztán ennyi: nem érzi magát elég csinosnak a kendővel.

 

 

 

Amikor megszületik a kisbaba, ösztönös - és ekkor még teljesen elfogadott is - hogy az anya a nap javarészében a karjában tartja, babusgatja. A szoptatás (és utána a büfiztetés) is sok időt vesz még ilyenkor igénybe. Ha az újszülött sír, teljesen természetes, hogy felvesszük. Aztán cseperedik a baba, és a legtöbb anya elkezd aggódni, hogy nem kényezteti-e el túlságosan, ha túl gyakran veszi fel.

 

Ekkor jönnek a gondok.

 

„Ha leteszem, azonnal sír"

- anyukák sokszor mondják, hogy a kisbaba, amint vízszintesbe kerül, rázendít. -
 

„De nem tarthatom egész nap a kezemben"

- teszik hozzá kétségbeesve.
 

Miért nem?
 

Honnan ered egyáltalán az a nézet, hogy a gyereknek el kell lennie szépen csendesen a járókában, vagy a babakocsiban, és hogy egyedül kell aludnia (ráadásul nyikkanás nélkül át kell aludnia az éjszakát), ellenben, ha állandóan a karunkban tartjuk, elkényeztetjük?

Miért tudott elterjedni az a felfogás, hogy a babát le kell szoktatni arról az amúgy természetesnek mutatkozó igényéről, hogy az anyukájával legyen?
 

És miért vált elfogadottá, hogy egy teljesen gyámoltalan kis lénynek a kétségbeesett segélyhívására ne reagáljunk, sírni hagyjuk; és olyasmire trenírozzuk, ami tőle még ebben az életkorban nem várható el?
 

A babahordozás-pártiak szerint a kisbabák elemi szükséglete a testi közelség. Kattints ide a folytatáshoz