Jelenlegi hely

Mágikus realizmus: varázslat a sorok között

Az olvasás élményét és varázsát az alábbi idézet is jól illusztrálja: „Könyvtárban lenni jó: néha úgy érzi magát ott az ember, mint valami pályaudvaron, s ha egzotikus tájakról olvas, mintha vonat röpítené távoli partok felé.” (Umberto Eco)

A könyvek szerelmesei számtalan műfaj közül választhatnak, attól függően, hogy épp mire vágynak, azonban mindig van 1 vagy 2, ami közelebb áll az ember szívéhez. Akik fantáziára és egy kis varázslatra vágynak azok biztos értékelik a mágikus realizmus világát. Ennek a művészeti irányzatnak a lényege, hogy realista megjelenítésben varázslatos és mágikus elemek tűnnek fel, így néha az olvasó számára nehéz eldönteni a történetben, hogy mi valós és mi nem.
Úgy is lehet fogalmazni, hogy elmosódnak, esetleg megszűnnek azok a határok, amiken belül kiszámíthatóvá válik a történet és annak végkifejlete. A mindennapokra vonatkozó elképzelés és logika, legyen az egy utazás megtervezése, egy étel elkészítése lépésről lépésre, a sportfogadás online világa, egy átlagos nap élményei egyszerűen felértékelődnek és nem számítanak mérvadónak.

Akiket vonz ez a világ, esetleg most kaptak kedvet hozzá, azoknak érdemes lehet utánanézni Carlos Ruiz Zafón munkásságának.

A barcelonai születésű író 1964-ben látta meg a napvilágot és saját elmondása szerint a város nagyban hozzájárult, hogy fantáziában bővelkedő rejtélyes történetek írásába kezdjen.
Munkássága a regényeken kívül kiterjedt forgatókönyvek írására is, illetve napilapoknak is dolgozott.

Írói karrierjének kezdete a 90-es évek elejere tehető, amikor is ifjúsági prózával foglalkozott. Az Edebé irodalmi díjat megnyerő első regénye 1993-ban jelent meg A köd hercege címmel (El príncipe de la niebla). Ezt 3 másik, szintén ifjúsági regény követett, az Éjféli Palota (El palacio de la medianoche), A Szeptemberi fények (Las luces de septiembre) és a Marina (Marina). Bár ez a négy mű különböző történeteket dolgoz fel, egy dolog közös bennük: mindegyik történetben megjelenik valami megmagyarázhatatlan, amibe a főszereplő akarva akaratlanul belekeveredik, és egy olyan történet bontakozik ki előttünk, ami bővelkedik fantáziában, szinte hihetetlen csavarokban és rengeteg rejtélyben.

A 2000-es évekig kellett várni, amíg megjelent az első, immár felnőtteknek írt regénye, A szél árnyéka (La sombra del viento). Nem meglepő módon ez a könyv nagyon gyorsan a spanyol bestseller-listák élére került, amit a nemzetközi hírnév követett: több mint 40 nyelvre fordították le. A hatalmas sikert követően az író ezt a történetet folytatta és kibővítette, és ennek fényében jelent meg az Angyali játszma (El juego del ángel), A mennyország fogságában (El prisionero del cielo) majd végezetül a Lelkek labirintusa (El laberinto de los espíritus).

A kezdeti történet a 40-es évek Barcelonájába kalauzol el minket, ahol a főszereplőt, a tizenéves Daniel Semperet a könyvesbolt tulajdonos édesapja elvisz az elfeledett könyvek temetőjébe, ami nem más, mint egy titkos könyvtár, ahol ritka és betiltott könyveket őriznek. Daniel itt kapja meg A szél árnyéka című könyvet, aminek ő lesz a gyámja, az őrzője. Ahogy elkezdi olvasni, különös és megmagyarázhatatlan események kezdenek el történni Daniel körül és a könyvben szereplő karakterek mintha megelevenednének a valóságban is. Carlos Ruiz Zafón mesterien kalauzolja végig az olvasót mind a négy könyvön, anélkül, hogy beleunnánk vagy a történet ellaposodna.

Bár ennek az irodalmi műfajnak természetesen nem Carlos Ruiz Zafón az egyetlen képviselője – gondoljunk csak a következő nagy nevekre: többek között Gabriel García Márquez, Salman Rushdie, Jorge Amado, Jorge Luis Borges, Julio Cortazar, Chilean Isabel Allend –, azonban minden bizonnyal ő a legismertebb kortárs spanyol író. Utolsó könyve a City of Mist, ami még a 2020-ban bekövetkezett halála előtt jelent meg.

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Nem kell fejlesztőjáték! – 20 hétköznapi tárgy, amivel játék közben fejlődik a gyerek

Nem kell fejlesztőjáték! – 20 hétköznapi tárgy, amivel játék közben fejlődik a gyerek

Ruhacsipesz, zokni, műanyag pohár, kartondoboz vagy éppen egy fakanál. Első ránézésre egyik sem fejlesztőjáték. Egy kis fantáziával azonban remek játékeszköz lehet belőlük – ráadásul szinte biztos, hogy már most is ott lapulnak valahol a lakásban.
Őszi színek, új ötletek – és egy kis meglepetés!

Őszi színek, új ötletek – és egy kis meglepetés!

Itt az ősz. Reggelente már érezni, hogy lehűlt a levegő, előkerülnek a könnyű kabátok, a kardigánok, sálak, és lassan mi is elkezdünk más szemmel nézni a szekrényünkben lévő ruhákra.
A varrás többet ad, mint gondolnád

A varrás többet ad, mint gondolnád

A legtöbben úgy gondolnak a varrásra, mint egy hasznos hobbira. Egy olyan tevékenységre, amellyel ruhát javíthatunk, függönyt varrhatunk vagy kreatív ötleteket valósíthatunk meg.
Mikor játszottál utoljára a gyerekeddel úgy, hogy közben nem csináltál semmi mást?

Mikor játszottál utoljára a gyerekeddel úgy, hogy közben nem csináltál semmi mást?

„Olyan játékot szeretnék, amivel elvan egyedül.” Egy játékboltban dolgozó ismerősöm mesélte, hogy meglepően sok szülő ezzel a kéréssel lép be hozzá. Nem feltétlenül fejlesztőjátékot keres. Nem olyat, amit együtt lehet játszani. Hanem olyat, ami leköti a gyereket – egyedül.
Ugrás az oldal tetejére