Játékos formában tanulnak a gyerekek, célunk kiegészíteni az iskolai tananyagot, azt színesebbé, „megfoghatóbbá tenni”, gyakorlatiasan. Egy 30 fős osztályban nincs erre lehetőség. Ráadásul manapság nem olyan egységes a diáktársadalom, mint régen, akár 20-50-100 évvel ezelőtt. Nagyon megváltoztak a társadalmi viszonyok: egzisztenciálisan, kulturálisan is. Ez is nehezíti a tanárok munkáját.
Mik a keretek? Mi ez a foglalkozás?
Itt az American Cornerben a Magic Science foglalkozásokon előre „betárazott” tudományos játékokkal foglalkozunk. Szakkörhöz hasonló keretek között: iskolán kívüli, nem kötelező foglalkozás ez. Az előre meghatározott anyag adott, de ezt, ha kellmegváltoztatom, az adott, éppen érkező gyerekekre, csoportra. A tematika alapvetően öt pilléren nyugszik, ezek: matematika, fizika, kémia, informatika és művészetek. Következő alkalommal a téma a fraktálok lesznek, matematikai összefüggések, melyek a természetben és a művészetekben egyaránt megtalálhatóak. Sierpinski háromszögeket rajzolnak, jól átlátható fraktálfát. Azáltal, hogy a gyerek például Fibonacci-spirált szerkeszt, már magáévá is teszi az egészet.
Mindaz amit csinálsz, annak az Edutainment-hez (szórakoztatva tanítás – tanítva szórakozás) is sok köze van. Hogy határoznád meg, mennyire szórakoztató és mennyire tanító ez a foglalkozás?
Szándékaim szerint az 50-50% a jó arány. Természetesen ez a csoport aktuális összetételétől is függ. Az elméletet a kicsik egyáltalán nem tudják befogadni. Gyakran már az is sikerélmény, ha le tudjuk kötni 5-10 percre a figyelmüket. Mindez igen komoly kihívás. Ez a foglalkozás pont ezen segít: játszunk, tanulunk, fejlődünk egyszerre. Tanárként énmagam is.
Könnyű és nem könnyű, ha itt van a szülő a gyermekkel. Jól gondolom?
Nekem mindenképpen könnyebbség, mert itt projektek, gyakorlati „feladatok” vannak, amit addig csinálunk, amíg mindenki meg nem érti, el nem sajátítja az adott dolgot, ami bizony azzal jár, hogy jövök-megyek a gyerekek között, és leizzadok rendesen. Több helyen ez már úgy működik, hogy a nagyobb diákok besegítenek a tanárnak, az angolszász területen a tanárasszisztens dolog teljesen szokványos jelenség, mi ezt nem ismerjük Magyarországon. A gyerekek élvezik ezt a „munkaformát”, élvezik, amit itt csinálnak. Ezért jó, hogy itt vannak velünk a kísérő szülők is, főleg a kisebbekkel. Egyébként nem kötelező a szülőnek maradnia, de ők is nagyon tudják élvezni a feladatokat.
A választásnál a szülő kicsit látatlanban is dönt, kategorizál: a gyerekem művész, sportoló… Mégis ki a tipikusan célközönség? Aki már ezen az úton jár, vagy még egyáltalán nem mutat tudományos érdeklődést…
Teljesen mindegy. Tanulni vágyó, energikus, szabad kapacitással bíró gyerekeket várunk, akik még új dolgokkal ismerkednének. A diákok nagyon leterheltek, fáradtak. Iskolai időn túl inkább mozognak vagy valamiféle más tehetségfejlesztésre járnak. Ez érthető. De fontos, hogy leszögezzük, a tudományos játszóház egy keretfogalom, amibe sokféle közelítés belefér, ahogy mondtam, elmegyünk a művészetek irányába is. Egyébként ezt egy nagy problémának látom, hogy a közgondolkodásban a humán és a reál vonal teljesen szétválik. Gondoljunk arra, hogy egy festőművésznek vagy egy zenésznek illik értenie a matematikához. Művészet és tudomány egy bizonyos szinten összetalálkozik. Ezért nem jó elszeparálni a tevékenységeket: te a szavaláshoz értesz, te ne foglalkozz ezzel, vagy amazzal. Ez nem jó. A tudományok egymás mellettiségét, az átjárhatóságot kell aláhúzni, erről az oldalról kell közelíteni. A jövő alkalommal például feleségem, Hegedűs Alexandra itt a PTE MK-n végzett festőművész, pedagógus a színkeverést tudományos szemszögből is bemutatja. További témák még az áramkörök: a gyerekek különleges társasjátékok segítségével építik meg a különböző áramköröket, melyek előre legyártott, könnyen összeilleszthető blokkokba szerelt áramköri egységeket tartalmaznak, és ez óriási könnyebbség, mert nem kell forrasztani, csiszolni, fűrészelni, kalapálni stb. Másik téma a blokk alapú kódolás. Lényege, hogy nem kell parancssorokat begépelni, hanem jól átlátható vizuális felületen, előre összeillesztett modulokat kell összekapcsolni. Ez eleinte könnyebbség, mert a kódok begépelésénél túl nagy a hibalehetőség, ami miatt nem sikerülne az adott feladat végrehajtása. Így viszont a gyerek megérti a kódolás logikáját, megtanulja a nyelvezetet, és még sikerélménye is van. Az, hogy Star Wars-os vagy Minecraft-os vizuális felület van, ez csak segít felkelteni ill. lekötni a figyelmet. Miközben a gyerekek a figurákat mozgatják a programban, megtanuljuk, gyakoroljuk a kódolás alapjait. Az USA-ban több egyetem is fejleszt blokk alapú oktatási platformot, például az MIT.
Mik a tapasztalatok, kik jöttek eddig inkább? Fiúk vagy lányok?
Sajnos ez is tapasztalat: inkább fiúk. Kezdetben voltak lányok is. Ez a szín téma talán behúzza most őket is…Ez színtiszta sztereotípia, azaz előítéletesség. Mindenki ért mindenhez. Az egyetemen is megfigyelhető a folyamat, a feleségemmel beszélgettünk épp erről: a festők főként lányok, de az én szakomon (elektronikus zenei médiaművész szakirány) jó, ha egy-két hölgy volt. Sajnos. Egész kicsi korunktól belénk ültetik ezt a szerepköröket, még ma is. Volt egy ismerősöm, akinek a kislánya Avengers-figurákat gyűjtött, rajongott a történetért, de a boltban nem árulták a főhősnő figuráját, pedig ő az egyik főszereplő. Milyen dolog ez?
A továbbiakban mi várható még?
Nem szeretnénk lelőni a poént, szeretnénk meglepetést okozni a foglalkozásra jövő gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
Magic Science – Tudomány és technológia játékosan általános iskolásoknak
Amercian Corner – Zsolnay Negyedben
Minden kedden 17.00-17.45 között.
A részvétel díjmentes.
Információ, jelentkezés: pecs@americancorner.hu, 72/500-386
