A néhány áprilisi nyári napot leszámítva most inkább őszies az időjárás. Megint megőrülünk a négy fal között, ebben a hűvös szeles, esős időben. Egyik nap annyira magam alatt voltam emiatt, hogy az esővel dacolva lemostam az összes ablakunkat, ami nem kevés.
Tulajdonképpen a tavaszi nagytakarítást pótoltam be, csak valahogy sok volt egyszerre. Az egész konyhát is kitakarítottam, konyhaszekrényekkel egyetemben, és utána még belefért egy kis fürdőszoba-wc tisztítás is. A kisfiam közben körülöttem sertepertélt, pakolászott, néha letörölt egy-egy szekrényajtót.
Nem volt olyan macerás, csak utána kicsit belefájdult a derekam. Én megértem azokat, akik házimunka helyett inkább a kicsi gyermekükkel játszanak egész nap (bár igazából nem értem, hova tűnik előlük a házimunka, de ez most nagyon divatos felfogás), számomra azonban a lakás tisztasága együtt jár egy fajta lelki megtisztulással is.
Miközben takarítok, úgy rakok rendet a bensőmben is. Ugyanezért fontos számomra a reggeli elmosogatás is, és a konyha rendbetétele is. Jobb tőle a közérzetem. Ilyenkor gondolom át az aznapi „menüt” is. Általában a heti bevásárlás előtt kigondolom, hogy mit fogok az elkövetkező napokban készíteni, azután napi szinten a mosogatás közben még megvitatom magammal a részleteket.
Lénárd általában képes magát erre a negyed órára lefoglalni, ha más nem, hát kipakolja a konyhaszekrényeket, vagy megy az Anyaanyaanyaanyaanyaanya.... Viszont ettől nekem könnyebben indul a napom.
Ahogyan a múlt héten már említettem, a szoptatás már elég terhesnek bizonyult számomra, ezért elhatároztam, hogy csak az estit hagyom meg a kisfiamnak. Nem is volt nehéz, három nap alatt megszokta az új rendet, csak a második napon volt a déli alvás előtt egy kis kiborulás.
Arra is kitaláltam neki egy cselt, és nagyszerűen bejött: odateszem neki az összes cumiját, és megengedem neki, hogy válassza ki azt, amivel aludni akar. Ő végigpróbálgatja, azután kiválasztja – mindig ugyanazt... Akkor odafekszik mellém, én éneklek neki egy picit és pár perc alatt elalszik. Az esti alkalom marad, azt hiszem ez sokat jelent neki.
Továbbra sem szedek semmiféle étrend kiegészítőt, sem terhes vitamint, sem vasat, sem magnéziumot vagy kalciumot. Nincsenek görcsök, keményedések, semmi de semmi. Az első babavárásnál még szedtem a Femibion 800 nevű terhes vitamint az első három hónapban, a váltásnál a Femibion400-ra azonban mindig öklendeztem a halolaj kapszulától – visszajött a halíz – brrrrr....
És akkor inkább abbahagytam. Folsavat is szedtem lelkesen, de sokkal jobban émelyegtem, mint nélküle. A magnézium- kálcium bevitelt pedig schüssler sókkal oldottam meg amikor a lábikra-görcsök elkezdődtek (most is így fogok tenni, amennyiben szükségem lesz rá). A növekvő pocimat akkor kenem, ha érzem, hogy húzódik, ez kb. hetente egyszer esedékes. Ekkor egy DM-es tégelyes hidratáló testápolót használok.
Ezt később szeretném sima napraforgóolajjal kiváltani. Olcsó, természetes, tele E-vitaminnal. A Léninél schüssler krémekkel kentem, amik jók voltak, hiszen egyáltalán nem lettem striás, viszont kimondottan drágák...
Emellett sok gyümölcsöt és zöldséget eszem, most már egyre többet a saját kertünkből tudunk szedni, hetente egyszer eszem húst, és sokat rohangászom a gyermekem után. Ha tehetném szívesen eljárnék terhes tornára Füge Katihoz a szülészeti klinikára, ingyenes és pont nekünk való. A Lénárddal jártunk, mindenkinek szívből ajánlom.
(2013 június)
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
Még bőven van helye, így gyakorolhat kedvére. Most már kifejezetten ritmusos, hogy mikor alszik és mikor van ébren a fickándozásokból ítélve. Az evés utáni reakciók mindig hevesebbek, de ebből nehéz lenne megállapítani azért-e, mert ízlik, vagy sem, amit éppen elfogyasztottam :)
Azért biztosan
nagyon izgalmas lehet neki az érzékszervei fejlődésével együttt járó új tapasztalatok. Megint gyarapodtunk egy kilócskát, így már összesen az öt hónap alatt hét kilót gömbölyödtünk együtt.Ami még föltűnt, hogy a családi örökségem is -nevezetesen a visszereim- erősített, sok hajszálér vastagodott egy kicsit, de ezek szülés után szint azonnal visszahúzódnak, jó esetben...
Abból is tudom, hogy valami változik intenzívebben, hogy némi zsibbadást érzek a keresztcsontomban, illetve hirtelen mozdulatra, vagy nyújtózkodásra élesen húzódnak a méhszalagok helyenként.
A héten ez a nagy havazás szintén izgalmas volt, bár mint mindenki más, én is inkább vágyom a meleg tavaszi napsütésre, de hátha már nem kell sokat várni. Persze épp a nagy havazás kezdetekor még be kellett mennünk Pécsre, Emmának tüdőröntgenre, mert csak nehezen múlik a köhögése, Bencinek meg a köhögős-orrfújása.
Emminek nincs tüdőgyulladása, ennek nagyon örültem, Benci viszont kapott gyógyszert az arcüreggyulladására. Csak legyen már vége ennek a nyirkos-fázós időnek, hogy mindenki meggyógyulhasson.
Viszont, ha már télen nem volt hóemberünk, hát most építettünk egyet. Legalábbis félig, mert olyan nagy lett az alsó gombóc, mint Benő, úgyhogy abbahagyták a munkálatokat, majd még talán befejezzük, hogy Húsvétra legyen aki vigyáz a kertre meg a tojásokra :)
(2013 április)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Így nem mentem el a nőgyógyászhoz, mert nem akartam lázasan senkire sem hagyni. Arany csillagom, remélem, hogy hamar rendbe jön.Ez a hét elég nyugodtan telt és úgy tűnik, hogy a gyomorégés csak átmeneti volt
A pici nem mocorgott túl sokat napközben, talán érezte, hogy a nővére beteg és most rá kell jobban koncentrálnom
Esténként viszont bepótolta a mozgást, mert amint az ágyba feküdtem beindult a rúgkapálás.
Egyre szűkebbek a ruháim, szépen kerekedik a pocakom Tavaszra be kell szereznem néhány cuccot.
Anna a hétvégére elég jól lett, 2 napja nem volt láza, a köhögése is elmúlt, így egy kicsit kivittem az udvarba, a hóba.
Építettem neki márciusi hóembert, Zoli szánkózott vele kicsit. Nagyon élveztük mind a hárman.
Szerencsére nem esett vissza a betegségbe, bevallom őszintén, hogy kicsit tartottam tőle.
(2013 március)
Antónia vagyok, 28 éves szentlőrinci kismama, harmadik gyermekemet várom. Gergő 4 éves, Berti 2 és fél és a férjem előző kapcsolatából született 11 éves Milán is gyakran van nálunk, így hamarosan 4 fiú fog körülvenni... Szigetváron fogok szülni és nem tartok attól, hogy mi lesz babázás után, hiszen otthon végezhető munkával visszavár a Pécsimami.
Szedem a gyógyszereket rendületlenül és várom a leoltást, hogy az majd megmondja mi volt ez az egész… Csütörtökön el is mentem, én kis naív, azt hittem, hogy pikk-pakk csinálnak valamit a vizeletemmel és megmondják, hogy ez van, ezt szedje.
Elfelejtettem milyen gyorsan működik a magyar egészségügy. Az orvosom megvizsgált, mert az a bizonyos fájdalom túl sokat tér vissza, de azt mondta minden rendben, kivéve, hogy elkezdtem kinyílni. Számomra ez már természetes, így a harmadik terhességnél, mivel az előző kettőnél is ugyan ez volt, valamint ha jobban belegondolunk azt mondják, azért gyorsabb és fájdalmasabb a következő szülés, mint az előző, mert gyorsabban kitágul minden…
Ez is valószínű hozzásegít, ahhoz, hogy idő előtt kinyíltam, illetve ez nálam már csak genetika. Aztán jött a vizelet, leadtam és mondták, hogy kb. 2 HÉT AZ EREDMÉNY. Őszintén szólva szikrát nem kaptam, hogy ez megint egy olyan dolog az egészségügyben, ha baj van, akkor majd két hét múlva kiderül, hogy mi, és már amúgy is két hete szedem a gyógyszert, ami nem segít.
Tehát egy hónap alatt sikerül kideríteni mitől rossz a vizelet eredményem. Aztán úgy döntöttem nem idegesítem magam rajta, ugyanis attól nem lesz gyorsabb, csak én leszek rosszabbul. J
Voltam a védőnőnél is és mérlegeltünk ismét, most ismét megnyugtató eredménnyel mérlegeltem. Meg átbeszéltük, hogy kéne valami vasat szednem, elmondta, hogy mik a lehetőségek, és akár a háziorvossal is tudok iratni. Persze őt még nem kerestem fel ez ügyben, de lassan tényleg jó lesz elkezdenem valamit szedni.
A Gergő elkezdett egyre jobban törődni a pocaklakóval. Ha kap egy csokit vagy valamit eszik akkor mindig betöm egy falatot a számba, hogy: „anya, ez a Marcikáé”. Olyan kis gondoskodó, örülök, hogy a kezdeti ellenkezése ennyire átfordult már most.
Egyik nap pedig epret vacsoráztak, és a szétosztottam nekik a tányérjaikba, a Berti velem szembe ült, és az utolsó eperre meg mondtam, hogy ez Marcikáé, és bekaptam. Erre a Berti mérgesen rámnézett és azt mondta, anya ne edd meg a Marciáét! Olyan édes volt, de elmagyaráztuk neki, hogy Marcika így tud csak az eperből enni, ha anya megeszi, mert még a pocakomban van.
Milán pedig mondta a Gergőnek, hogy legyen majd Marcell a neve a kistestvérüknek. Mert még mindig a Márton és Marcell között variálunk. Férjem a Márton mellett van. De a gyerekek, ilyenkor igazán jó testvérek és egyhangúan mondogatják, hogy Marcell legyen. Mondtam nekik, hogy beszéljék meg apával, mert nekem teljesen mindegy, igazából mind a kettő tetszik, és meghagyom nekik a döntést.
(2013 május)
Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.
E héten kedves párom előállt egy tennivaló listával. Volt azon minden a festéstől az új bútorokig, mindenesetre hiába mutogattam neki a nagyelefántot (kifordítod a zsebeidet és ott fityeg az izé is, magyarul kvára nincs pénzem) a fészekrakó ösztön erősebb volt.
Kell Sárámnak egy nagyobb ágy, neked kedves pocaklakó, meg marad a legkisebb kiságy. Max, ha apádnak lesz egy kis forgótőkéje, vesz neked egy új matracot bele.
Elővettem hát a régi leírásomat és a barkács eszközeimet (értsd asztalos), hogy kihozzam a maximumot a dologból. Anno már jól végigjártuk szép hazánkat, és ahogy előre sejtettem, maradtunk egy asztalos mesterembernél. A boltok nagyon drágán árulják a mai napig a gagyi minőséget, és igazi fa csak elvétve fordul meg náluk, az is horror áron. Egy jóravaló asztalos fából olcsóbban dolgozik, mint a boltok fehér bútorlapból.
Milyen a jó babaágy nekem?
Mindenképpen masszív, fából készül, gondos kezek munkája, rácsai lapokból vannak, leszedhetők, és sem túl nagyok (nem fér át a fejed majd), sem túl kicsik (nem szorul be a kezed majd). Legalább két magasságba állítható, és alacsony fokozatban nem tudsz kimászni. Sarkai bababarátok, a matrac alja nem rács, hanem telibe lap (a légzésfigyelőnek jobb), a fa kezelt felülete pedig rágcsálható, természetes anyagból van.
Munkára fel!
(2013 június)
Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán, a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.
Hamarosan kezdenek besűrűsödni a vizsgálatok. E héten a háziorvosi 
vizsgáltra kerítettem időt.
Mivel épp helyettesítés volt, ezért nem a saját orvosom végezte el a vizsgálatot.
A szokásos rutin ellenőrzés volt ahol mindnet rendben talált, ezt be is írta a kismama füzetembe, majd pedig kaptam egy beutalót a pécsi rendelőbe, ahol is EKG vizsgálatot fognak rajtam csinálni.
Egyelőre azt még nem tudom, hogy erre mikor kerítek sort, de hamarosan ezen is túl kell esni.
Párommal már elkezdtük nézegetni a 4D-s ultrahang lehetőségeket, mert szeretnénk a babát így is meglátni. Sárával a Szülészeti Klinikán voltunk annó Pécsen, de most mást szeretnék kipróbálni.
(2013 június)
