Számomra nem okozott semmilyen nehézséget az első 12 hét, hiszen tudatosan készültem a várandósságra.Se rosszullét se hányinger-minden kismamának ilyet kívánok! Továbbra sincs kívánósság, napi 3 alkalommal étkezem, rendszeresen tornázom, sétálok, heti 1-2 alkalommal visszafogott tempóban futok. Rubint Réka terhes tornájára nyomom, de már saját zenei aláfestéssel, illetve a netről töltök le kimondottan állapotosoknak készült tornagyakorlatokat.
Szülészorvosommal konzultálva, ha előtte is sportoltam-ne hagyjam abba (persze mértékkel), ha pedig most akarok neki állni: ne tegyem. A mozgás alkalmával az utóbbi 3 hétben tépőzárral állítható gumis hastartó pántot viselek, mely tartja a pocakot, majd a későbbiekben tehermentesíti a gerincemet.
A mozgás nemcsak megnyugtat, de fizikálisan nagyobb kitartásra ösztönöz, aminek nagy hasznát fogom venni a szülésnél. Nem utolsó sorban a szabad levegőn végzett mozgás, erősíti a szervezetem az influenzás időszakban.(Nem oltattam be magam influenza elleni védőszérummal).
(2013 március)
A 25. hetet tapossuk Borkával. Ez a hét sok változást hozott.
Kedd óta itthonról dolgozom, az orvos javaslatára. Nem annyira egyszerű, de megoldható.
Ma voltunk 4D-s ultrahangon, végre láttam Borka arcát. Nagyon hasonlít az apjára, az egész vizsgálat alatt nagyon aktív volt és sokat mocorgott.
Az orvos szerint minden rendben van kicsit kisebb az átlagosnál ugyan, de remélem ezt a 3 hónap alatt még behozza.
Ellátogattunk a Mecsekbe is medvehagymát szedni, holnap lesz belőle pogácsa.
Megérkezett a meleg, úgy tűnik most mindent bepótol az eddigi hiányos nyár.
Szerencsére a barátnőm rábeszélt, hogy csatlakozzunk hozzájuk balatoni nyaralójukba. Léninek is lettek játszópajtásai, a barátnőm kislánya Bogi, akivel a már említett baba-mama tornán ismerkedtünk össze és azóta is összejárunk, illetve a barátnőm keresztlánya szintén ebből a korosztályból.
Mi Norbi nélkül indultunk útnak, ezért szabadidőm a Léni mellett nem igen akadt, azért így is jó kis nyaralás kerekedett és a kánikula is elviselhetőbb volt a tóparton. Az egyetlen kellemetlenséget az éjszakánként állandóan zümmögő óriási 
szúnyogok hada jelentette, de ezt is túléltük. Végül férjemnek is sikerült egy napra csatlakozni hozzánk, ami mindenkinek jót tett a családból.
A héten még meg kellett ejteni a cukorterhelést, erre már csak a pénteki napom maradt. Reggel korán, éhgyomorra mentem a cukros lötty elébe. Citromot elfelejtettem vinni, azt hittem a közeli kisboltban majd biztosan kapok, de nem így lett. Sebaj, megkaptam a beutalót, levették a vért, fél nyolckor már ittam is.
Utána visszamásztam az UH váróba, és lendületből felkavarodott a gyomrom, levert a víz és majdnem visszajött minden. Nagyon koncentráltam, hogy bent maradjon, semmi kedvem nem lett volna újból az egészhez. Rettentően meleg volt már kora reggel, az ablakon kilógva azért kaptam némi friss levegőt és végül én győztem.
A hosszú várakozás alatt dokim helyben megejtette az esedékes vizsgálatot, ismét ultrahanggal nézte meg, hogy minden rendben van-e. Mivel a Balatonnál néhányszor begörcsölt éjszaka a vádlim, tanácsot kértem tőle. Magnerot tablettát javasolt napi kétszer. Gondoltam kipróbálom, azóta is szedem és nem volt több görcs. Igaz inkább bekapok egyet amikor éppen eszembe jut, mondjuk kétnaponta egyszer. Úgy látszik ez is elegendő. Koppán doktor úr ismét nagyon kedves volt és készséges, nem is kellett fizetnem. Legközelebb augusztus elején kell a magánrendelésen megjelennem, addig semmi. A cukorterhelésnek hétfőn lesz eredménye.
Korábban említettem, hogy a babavárás elején rámjött a „mostazonnalmégazegyszermindent” a szülés előtt érzése.
Szerettem volna eljutni kiállításokra, színházba, nagyokat kirándulni, telelni és nyaralni. Eddig ebből semmi sem valósult meg, amikor kis szabadidőm volna, rögtön megérkeznek a kerti teendők, úgymint diót törni, szörpöt főzni, meggyet/cseresznyét magozni, aszalni stb.
Az anyagi oldala sem utolsó szempont, amikor a nem-nyaralás mellett döntünk. Férjemmel összeírtuk, hogy mi mindenre lenne szükségünk, és ahhoz mennyi a forrás, amit elő kell teremteni. A listát látva, amin utolsó utáni helyre szorult a nyaralás, csöndesen elvonultam pityeregni a sarokba...
Végül, amikor Bogi anyukája Anita felvetette, hogy Adria, lakókocsi, többen együtt..., akkor vettem egy nagy levegőt és azt mondtam, most vagy soha! Eldobtam a listát jó messzire, és elhatároztam, márpedig nyaralunk egyet. Úgyhogy jövő héten: hurrá nyaralunk!
(2013 június)
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
vele gond.Hű, ezt így is lehet??? Még azért nem szólom el a dolgot…
És a délutáni alvásnál mostanában nem alszik el magától a cumisüveggel, így kénytelen vagyok a kendőbe kapni. Viszont akkor 5 percen belül szundikál.
Emma is rettenet sokat csuklott, féltem is, hogy kisbabaként is ez lesz majd, ha szopizik, de nem volt vészes.
Csak korábban olvastam valamit erről, de ezeket nem kell komolyan venni.
Most megint esedékes Emmánál a 18 hónapos oltás, és ez eléggé aggaszt minket.
Olyan sok mellékhatása jelentkezik a környezetemben is kisgyerekeknél, amit nehezen tudok földolgozni, bármilyen mértékű is.
Olvastam is utána a neten, és nagyon megdöbbentő a helyzet, erősen meg is oszlanak a vélemények. Szerintem nagyon nehéz jól dönteni, mindenre van ellenpélda is.
Mi most a homeopátiás kivezetés mellett döntöttünk, de azért maradnak bennem kétségek a jövőt illetően. Ez nagyon ijesztő.
(2013 április)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Gondolkodunk, hogy menjünk-e 3 vagy 4d-s ultrahangra. Engem egy kicsit hajt a kíváncsiság, mert talán megtudjuk, hogy kislány, vagy kisfiú növekszik-e a pocakomban, de a babamozi nekem nem tetszik.
Persze érdekes belelátni a pocakba, és megcsodálni, hogy mit csinál épp a pöttöm, de nem is tudom… valahogy olyan idegen nekem.
Elmentem a háziorvoshoz, szerencsére nincs gond. Megmérte a vérnyomásomat, súlyomat, meghallgatta a mellkasomat, a hátamat, megütögetett itt-ott és megcsinálta az EKG-t is. Az eredményt viszem majd a nőgyógyászhoz, majd ő eldönti, hogy kell-e valami a magas pulzusomra.
Új bababoltra bukkantam! A Plázában van, lehet, hogy nem új, de én most fedeztem fel. Nagyon jó áron vettem ott egy patkó alakú szoptatós párnát, azért ezt, mert a másik fazon nekem nem vált be Annánál, és vettem egy pár csupa bőr, puhatalpú szandálcipőt a lánykámnak.
- egyenlőre szétszedve – és néha oda megy hozzá és mondja, hogy Baba ccccssssss, azaz, hogy ott fog aludni a Baba. Olyan édes!
(2013 április)
