Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 11.

Csak néztem ki a fejemből és arra gondoltam, hogy most kéne szabadságra menni.

2020. április 3.

Már tegnap este eldöntöttük, hogy ez a mai nap más lesz, mint a többi.

Kert ide vagy oda, a gyerekeknek (és nekünk is) muszáj volt egy kicsit kiszabadulni itthonról. Nagyon messze még ennek a helyzetnek a vége....

Tegnap vacsi után kihirdettük a nagy tervet: elmegyünk túrázni a Bükkbe!!!
Reggeli után elkezdtünk készülődni a “nagy útra”. Mindenki tette a dolgát.
A pici szétpakolta a játékait, a nagyok összevesztek, kiabáltak, és pizsamában szaladgáltak. Apa az utolsó pillanatig dolgozott.
Én gyümölcsöt szeleteltem, rágcsálnivalót csomagoltam, innivalót készítettem, táskát pakoltam, rendet raktam, gyereket öltöztettem és persze motivációs beszédet tartottam a felöltözés érdekében.
Végre elindultunk. Mind a hatan.
Anya, apa, 3 gyerek és 1 kutya.

Olyan helyet választottunk, amiről tudtuk, hogy főszezonban sem túl látogatott. Így majdnem biztosra vehettük, hogy senkivel nem fogunk találkozni. (Egy lelket sem láttunk.)
Egy hatalmas tisztásnál álltunk meg. A gyerekek és persze a kutya - akiről a póráz is lekerült - felszabadultan rohangáltak.

Picit túráztunk is, farakásokat másztunk, hóvirágot csodáltunk, havat (is) láttunk.
Nevettünk, szabadok voltunk.
Hazafelé - már az autóból - több helyen is láttunk piknikező családokat.
Gondoltam, az élmény és a jó levegő majd megteszi a hatását. A pici biztos jó nagyot alszik és a nagyok is elfáradnak majd.
Na, persze.
A Mini csak annyit aludt, míg haza nem értünk. (kb. 20 perc)
A nagyoknak még tanulásra (Juhéj!) és veszekedésre is futotta az energiából.
Engem bezzeg nem kell majd este altatni!
(Hogy bírja még mindig a csepp gyerek ekkora energiával pakolni a kockákat, mikor én nézni is fáradt vagyok?!?!)

2020. április 4.

Kell egy kis áramszünet

Azt hiszem ma elértem az első mérföldkövet, így a bezártság idején.
Mióta itthon vagyunk, tettem a dolgom, igyekeztem a legjobb tudásom szerint helytállni, csináltam, amit kellett.
A mai nap is így indult. Reggeli, kertrendezés, kutyasétáltatás.
Aztán valami eltörött. Bennem. Megvoltak a mai napra is a tervek: gyerek szobák rendberakása, ágynemű mosás, takarítás, udvari program, gyakorlás, stb., stb.
A picur felfordította a nappalit, a nagyok veszekedtek, a kisszobában leszakadt a könyvespolc, a tej forralás közben odaégett.
Szóval végignéztem a lakáson és .... végtelen nyugalommal helyet foglaltam a kanapén. Majd ..... csendben hagytam, hogy maga alá temessen a felfordulás.
Csak néztem ki a fejemből és arra gondoltam, hogy most kéne szabadságra menni.
Hosszú percekig ültem ott.....
Arra jutottam, hogy most vagy elindulok a bekattanás - nem is oly -rögös útján vagy beveszem a leszarom tablettát és hagyom a francba az egészet.
Az utóbbit választottam. Ebéd után kivezényeltem a kölköket az udvarra és igyekeztem nem gondolni a benti káoszra.
Csodás délután volt.
Egészen este 6-ig.
Akkor a legnagyobb kitalálta, hogy palacsintát szeretne sütni. Gyakorlott anyák már tudják, hogy ez az a fajta ajándék, ami után szalad a konyha, takarítani anyának kell és valami rendes kaját is össze kell dobni, mert az édes palacsinta után jól esne valami sós is a családnak...
Szóval a lakás most úgy fest, mintha bombatámadás érte volna és utána még egy komplett óvodai csoport is beszabadult volna a katasztrófa sújtotta övezetbe.

De elő a leszarom tablettával!
Holnap is van nap!
A kupi megvár

2020. április 5.

Aztán mehet minden tovább

A rest kétszer fárad. Eme bölcs mondást nem egyszer hallottam a szüleimtől.
Ma meg is tapasztaltam. (Oké! Nem most először!)
A tegnapi nap után ma dupla annyi meló szakadt a nyakamba. A házimunka - ahogy sejtettem - megvárt. Valahogy senki sem akarta megcsinálni helyettem, míg aludtam.
Ma reggeli után a két kicsi (8 és 2 éves) olyan egyetértésben játszott, hogy nem volt szívem megzavarni őket. Építettek, autóztak majd bújócskáztak és nagyokat kacagtak. Nem volt szívem megzavarni őket, holmi rendrakási kötelezettség miatt. Inkább megcsináltam az ő részüket is.
Ebédre tárkonyos zöldségragu leves volt zsemlegombóccal. (Reményeim szerint így legalább esznek valamennyi zöldséget a gyerkőcök a retek és újhagyma mellett)
Másodiknak csirkecomb volt zacskós krumplival. Nálunk a zacskós krumpli a sütőzacskóban sült és utána megpirított krumplit jelenti.
Délután még egy kis kreatív foglalkozásra is futotta.

Eredetileg a kicsinek/kicsivel alkottam volna, de a nagyobbak is kedvet kaptak, így egy kisebb csapat állatka került ki az apró kezek alól.
Kertészkedés és kenyérsütés is belefért a mai napba.

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Otthon maradok, otthon alkotok…

Otthon maradok, otthon alkotok…

Pályázat típusa: rajzpályázatKorcsoport: óvodások, alsó tagozatos iskolásokBeküldési határidő: 2020. május 30.
Ha újra itt a nyár - Jól jön a "digitális" szülői felügyelet!

Ha újra itt a nyár - Jól jön a "digitális" szülői felügyelet!

Te is szeretnéd biztonságban tudni a nagyobb gyerekeidet? Jó lenne, ha nyáron nem a kütyüket nyomkodnák egész nap? Találtam egy hasznos alkalmazást, amivel nyomon követheted, hogy mikor, merre jár, szabályozhatod a képernyőidőt és a tartalmakat is. Érdekel?
21 retró fotó a babakocsi százéves történetéből

21 retró fotó a babakocsi százéves történetéből

Milyen babakocsiban tologatták a szüleinket és nagyszüleinket? A századfordulótól a 1980-as évekig bemutatjuk a legérdekesebb modelleket a Fortepan képei alapján.
Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 23.

Nem hosszú idő 2 hónap. Tényleg nem. Mégis mennyi mindent megváltoztatott. Mi is mennyit változtunk.
Ugrás az oldal tetejére