Az élet sokszínű és mi most egy újabb árnyalattal szembesültünk
Túléltük a digitális oktatást, és végre nem a Kréta, Redmenta, Classroom, munkafüzet, és tankönyv kombinációval indítjuk a napot. Elérkezett a vakáció és a bizonyítványtól függetlenül nekünk bizony vannak hőseink, méghozzá nem is akármilyen hőseink, a mi legnagyobb kincseink a gyerekeink, akikre a világon a legbüszkébbek lehetünk!
Hősként tekinthetünk rájuk, mert bármit teszünk eléjük azt elfogadják, csendben, panaszkodás nélkül tűrték a heteken át tartó bezártságot. Szó nélkül tették a dolgukat, és elfogadták, hogy egyik napról a másikra nincsenek barátok!
Hősként nézünk rájuk fel mert:
- mert sok esetben egyedül kellett megbírkózniuk az iskolai anyaggal,
- mert megtanultak önállóan tanulni, megfogni a lényeget,
- megküzdeni a soha véget nem érő házi feladatokkal, beküldendő dolgozatokkal, online felelésekkel, és még ezek tetejében a szorgalmikkal is,
- mert meg kellett tanulniuk, hogy össze-vissza határidőkre kellett dolgozniuk és be nem tartása bizony szigorúan büntetést vont maga után (pedig a határidőkkel még nekünk felnőtteknek is problémánk van sokszor...)
- mert azokkal a feladatokkal is megbirkóztak, amikkel még az iskolai keretek között is nehéz lenne,
- mert sokan így is dicséret nélkül csinálták végig a digitális oktatást,
- mert sokszor sírásba torkolódott az otthoni szülővel együtt tanulás,
- mert ha sírtak is, soha nem adták fel,
- mert megmutatták nekünk, hogy az ő feladataik pont olyan nehezek, mint a felnőtteknek dolgozni,
- mert kimaradtak a legjobb iskolai dolgokból,
- mert nekik szabijuk sem volt, betegen is tanultak,
- mert a tanulás mellett, egy csomó házimunkát is kaptak,
- mert nem volt hónapokig játszóterezés, délutáni bandázások, kedvenc edzések, különórák, parkban lófrálás, plázázás…
- mert hetekig vásárolni sem mehettek a szülőkkel,
- mert sok gyerek hónapokig volt otthon egyedül, sokan udvar, testvér, házi kedvencek nélkül,
- mert a tavaszi gyerekek nem tarthattak szülinapi zsúrt, sok esetben még nagy családit sem,
- mert hónapokig nem látogathatták a nagyszülőket,
- mert önzetlenül veszteg maradtak,
- mert a szülők sokszor feszültebbek, idegesebbek voltak,
- mert akkor is bátrak voltak, amikor rettegtek belül, hogy elveszthetik a szüleiket, nagyszüleiket,
- mert a kamaszok el voltak tiltva a szerelmeiktől, a haveroktól, és a szülőkkel kellett napi 24 órában lenni,
- mert a bizonytalanságban is tudtak szívből nevetni, és megnevettetni minket felnőtteket is,
- mert mindenből játékot csináltak és így is boldogok tudtak lenni és élvezték az életet!
Mindent ki kellett hagyniuk, az osztálykirándulásokat, az év végi lazításokat, a búcsúzkodásokat, az iskolai szerelmeket, a közös bandázásokat, a délutáni kis csavargásokat, csak a kötelezettség és az elvárások maradtak meg. Azt gondoljuk, hogy ezek nem a legfontosabbak, de nekik igen, hiszen nekik ez az életük, keresik az útjukat, keresik a helyüket a saját korosztályukban. De mi szülők, tudjuk mit éreznek, tudjuk mennyi fájdalommal jár nekik is ez az időszak.
Ők a mi büszke harcos kis Hőseink, ünnepeljük őket, megérdemlik, hogy most már róluk is szóljon egy kicsit a világ!
Szeretnénk megköszönni az összes gyereknek, hogy boldogabbá teszik a világot! Legyen nagyon boldog, örömökkel teli vakációtok!
Makai Marianna - Kecskemétimami
Ha te is úgy gondolod, hogy a gyerekek is a koronavírus nagy hősei, oszd meg másokkal is, hogy ők se maradjanak le róla!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
