Jelenlegi hely

Szülés fájdalom és gyógyszerek nélkül - lehetséges?

„A szülés kitüntetett jelen, ami magában hordozza a múltat és előrevetíti a jövőt” - hallottam, olvastam Dr.Geréb Ágitól.

Az anyává válás egy folyamat (kinek rövidebb, kinek hosszabb, de életfogytig újabb tapasztalatokat hozó), aminek fontos állomása a szülés. Az első közös nagy történés, amit anya és gyermeke együtt él át. Kettejük erőfeszítésének eredménye máris egy kapocs. Dr. Ranschburg Jenő szerint nem mindegy az anya-gyermek kapcsolat szempontjából, hogy egy anya megküzdött-e a gyermekéért, megélte-e a szülést, vagy fájdalomcsillapító szerekkel kikerült a személyisége a folyamatból és a szülés megtörtént. Mardsen Wagner professzor (a WHO egykori szülészeti vezetője) a doulaság (vagy dúlaság) kapcsán végzett vizsgálatával bizonyítja, hogy a szülő nő számára biztosított személyes kapcsolat és érzelmi támogatás egyértelműen csökkenti a fájdalomcsillapító szerek iránti igényt és a beavatkozások szükségességét (a vákuumtól a császármetszésig).

Természetesen nem gondolom, hogy a fájdalomcsillapító eljárásokat ki kell zárni a szülészetből, de azt látom, hogy sokkal gyakoribb a használatuk - a pszichés mellékhatások figyelmen kívül hagyásával - mint amennyiszer valóban szükség lenne rájuk. Megfelelő felkészüléssel, háborítatlan szüléskíséréssel jelentősen csökkenthető lenne a használatuk.

Kórházi szülés beavatkozásokkal

Épp így lehetne radikálisan csökkenteni a szintetikus oxytocin használatát, ami napjainkra szinte rutinszerűen belekerült a gyakorlatba. Ha a vajúdó nőt finoman vesszük körül, befelé tud menni, nem kell kifelé figyelnie (kérdésekre, utasításokra, légzőgyakorlatra ), nem kell megfelelnie (élheti azt, amit a szülés kér Tőle), akkor a teste a szüléshez elegendő oxytocint tud termelni. Ha lelki folyamatok miatt leáll, vagy lelassul a szülés, gyakran önmagától indul újra, miközben lelki blokkok oldódnak, anélkül, hogy bárki irányítaná ezt a folyamatot. Természetesen van olyan helyzet, amiben szükséges a mesterséges oxytocin használata, de sokkal ritkábban, mint ahogy manapság ezt a kórházakban látom.

Michel Odent professzor egy teljes könyvben (A szeretet tudományosítása) taglalja a szintetikus oxytocin mellékhatásait, ami a szülés kimenetelétől a szoptatáson át, az anyává válásig negatívan kihathat a szülő nő, és gyermeke további életére, megfosztva őket a természetes „szeretet-hormon-koktél” ajándékaitól.

Sokrétű, tapasztalatokon alapuló tudás áll rendelkezésünkre a szülés pszichoszomatikájának témájában, nagyon fontosnak érzem, hogy ezeket komolyan véve, mindig szem előtt tartva támogassuk a várandós és vajúdó nőket, gyermeket nevelő családokat. Igaz, hogy egy felnőtt nő saját elhatározásából gondozza gyermekét, de nem mindegy, hogy ezt nehéz feladatként éli meg, vagy belülről fakadó erőként.

Nemrégiben egy szülésélményt olvastam, ahol a vajúdó anya nem tudott rögtön adekvát választ adni a szakember kérdésére, mire hangosan és tagoltan hallhatta ugyanazt a kérdést - pedig aki szül, nem lesz korlátozottan cselekvőképes, ugyanaz a felnőtt, felelősségteljes, tudatos ember, aki egy más állapotban, befelé él, ezért nem tud hétköznapi módon kapcsolódni a külvilághoz.

Mindebből következik, hogy komolyan kell vennünk azt is, ha egy nő nem akar valamilyen beavatkozást (megfelelő felkészülés utáni tudatos döntésként), vagy testhelyzetet akar változtatni, vagy érzelmi, fizikai támogatást kér. Attól, hogy nem képes hétköznapi helyzeteket megoldani és kiszolgáltatottá válik, még ugyanaz a motivációja, elképzelései, félelmei stb.

Nagyszerű érzés látni, átélni, ahogy egy civilizált, e világi keretek között élő nő rátalál a Benne szunnyadó ősi, női erőre, Vele megy és kinyílik (minden értelemben). Arca ellágyul, ragyog, miközben hatalmas erejű összehúzódásokat él át, mozdulatai, hangjai őszinték. A valódi, lüktető élet… miközben Ő is átéli, aki még nem látszik… és amikor megszületik, egymásra néznek. Ez az a pillanat, ahol megáll az idő, megszűnik minden más. Maga a csoda. Mindenkinek megjár, mindenki megérdemli - hisz ettől nyer értelmet minden.

 

Folytatjuk…

 

Szülünk, születünk...

A nagy kaland kezdete, avagy mesél a bába

Szülés - Élmény vagy trauma?

Szexszülünk

Mikorra vagy kiírva? Fontosabb, mint gondolnád!

"Ti még mindig egyben vagytok?!"

Kell-e nekünk Down-szűrés?

Terheléses vércukor, NST - Tudod, mit jelentenek?

Segítség, faros a babám!

 

 

Szerző: Bóni Tünde - független bába

Kedves Imamit olvasó anyák, apák, gyermeket váró párok!

Egy cikksorozatot indítok csak itt, amiben végigvesszük a baba foganásától az élete első hónapjaiig zajló változásokat. Olyan szempontokat szeretnék fókuszba helyezni, amiről keveset, vagy nem hallottatok. Ha kérdésetek, ötletetek merül fel, kérjek írjatok az info@bonitunde.hu -ra, hogy a következő írásaimban reagálhassak a bennetek felmerült témákra - így valóban Nektek, Rólatok szólhatnak a cikkeim.

Szeretettel várom a gondolataitokat, kérdéseiteket.

http://bonitunde.hu

Facebook: @szulunkszuletunk

Győri bábák: www.babafogado.hu