Jelenlegi hely

Itt jártak az Imamik!

Múlt szombaton - június 26-án - Pécsett jártak az Imamik!

Hogy kik ők? Az ország különböző pontjain élő olyan anyukák, akik úgy döntöttek, hogy kisebb-nagyobb gyermekeik mellett belevágnak egy ilyen weboldal működtetésébe.

Az egész napos találkozó helyszíne egy Király utcai teázó volt, melynek belső udvarán jót játszhattak volna  a gyerekek, amíg a mamik "dolgoznak", ha nem esett volna szinte szakadatlanul.

Ez persze nem szegte kedvünk! Hiába lettünk gyorsan túl a jogi dolgokon és a papír munkán,  két nap is kevés lett volna az imami.hu weboldalak működtetésének és főként: fejlesztésének átbeszélésére.

Engedd meg, hogy bemutassam neked azokat, akik - grafikusként és weboldal készítőként -  megvalósították ezt az álmot  és természetesen az imamikat,  akikkel most már közösen dolgozunk azon, hogy Te minél érdekesebb és hasznosabb oldalra kattinthass.

 
Balról jobbra: Mária, aki a zuglói és angyalföldi anyukák hétköznapjait igyekszik megkönnyíteni, Anikó a középpesti terület "gazdája", Zsuzsi oldala www.delbuda.imami.hu néven a napokban indult, Tamás programozóként tesz meg mindent az imami sikeréért, Timié Székesfehérvár (fehervar.imami.hu ), Norbi a Netfort Bt képviselőjeként gondoskodik arról, hogy minden rendben menjen és hamarosan Gyömbi lesz "Kaposvárimami". Tortával a kézben Pécsimami (Nóra, de ezt már biztos tudod), mellette pedig a Bodzareklámot működtető Évi, akinek a gyönyörű grafikát köszönhetjük.

Ha jól számolom - a kép résztvevőiként - összesen 16 gyerekünk van!

Így tudjuk, mire van szükséged, minek örülsz. Nagyon klassz dolgokkal készülünk, érdemes időről-időre visszanézned!

Szép nyári napokat:

Gellén Nóra

2010. június 29.









 
Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Ugrás az oldal tetejére