Jelenlegi hely

Szoptatni jó! - Augusztus elseje az anyatejes táplálás világnapja!

Az Egészségügyi Világszervezet 1992-ben nyilvánította augusztus első napját az Anyatejes Táplálás Világnapjává, augusztus első hetét pedig a szoptatás világhetévé. (Eddig a száraz tények.)

Állhatna itt sok-sok tudományos információ az anyatej fontosságáról, babára és mamára gyakorolt jótékony hatásáról.

Érvek és tények helyett szóljon ez a néhány sor inkább az érzésekről: idézd fel magadban néhány pillanatra, hogy mit jelent(ett) számodra, kedves pécsi anyuka a szoptatás?

Akár hosszú hónapokig, évekig tartó bensőséges kapcsolat, akár tiszavirág életű, fájdalmas pillanatok jutnak eszedbe: meghatározó az élmény egy életen át.

Ma már  közhelynek számít, hogy "nem attól lesz jó anya valaki, hogy szoptat", ezt magam is így gondolom. Ha valaki akarja és tudja is anyatejjel táplálni a babáját: nagy boldogság, de sok minden állhat a háttérben, ha ez mégsem így alakul.

Ha kedvet érzel hozzá, oszd meg velünk az emlékeidet, illetve (ha most is tart még ez a csoda), mindennapos tapasztalataidat. Ha most várod első babádat, szívesen fogadjuk gondolataidat arról, hogyan készülsz a szoptatásra?

A Baba-mama történetek menüpont Egyéb történetek kategóriájába - regisztráció után - bátran írhatsz akár név nélkül, de ha van egy kedves képed, azt is csatolhatod hozzá. (Én két tejallergiás babát - hat év különbséggel  - szoptató anyukaként megteszem, ha kíváncsi vagy a mi történetünkre, kattints ide).  Nem indítunk szavazást és nyereményjátékot, de az augusztus 31. napjáig beérkező történeteket egy "pécsimamis" emléklappal fogjuk megköszönni.

Létezik egy vékony kis könyv "Szoptass ügyesen" címmel, amit most, a szoptatás világnapján jó szívvel ajánlok figyelmedbe. Egyrészt azért, mert olvastam és második gyermekemet szoptatva is tudott újat mondani (és az addigi görcsös hozzáállásomon lazítani).

Azért is hívom fel rá a figyelmedet, mert a szerző, Patak Gyöngyvér három fiú anyukájaként első volt,  aki - bizalmat szavazva a "Pécsimaminak" - úgy döntött, hogy csatlakozva hozzám belevág egy  hasonló weboldal működtetésébe. Azóta számtalan érdeklődőt és új tagot is köszönhetek neki, illetve blogjának: ma már öt imami oldalra lehet kattintani és négy új oldal van készülőben. Ha kíváncsi vagy, hogy alakul az "imami" franchise", látogass el a napokban indult főoldalunkra (www.imami.hu).

Az egyik kedvenc részem Gyömbi - merthogy mindenki így szólítja -  könyvéből, hogy érezd, miért más, mint a többi:

"Ha ez egy olyan könyv lenne, rendszeresen, naponta többször ki kellene töltened a rubrikákat (megj.: a szopások adatait rögzító táblázatban) a mért adatokkal, és azok alakulása szerint módosítani a szoptatásokon. Hacsak nincs semmi súlyos probléma, ami orvosilag indokolttá tenné ezt a módszert, KI NE TÖLTSD! Hallgass inkább a szívedre!" (Ezt olvasva kellemetlenül éreztem magam, merthogy nekem is van ilyen táblázatom...)

"Megjegyzés"

"Ha viszont az a típus vagy, akit megnyugtat a leírt valóság, ne szégyelld magad, méricskélj kedved szerint!" (Itt hallhatóan fellélegeztem...)

Ha szívesen tovább olvasnád a könyvet, kattints ide, hogy megtudd, miként lehet a tiéd. Ha regisztrált felhasználó vagy, hamarosan a postaládában találod Pécsimami Kártyádat, aminek a számát feltüntetve 10% kedvezményt kapsz az - amúgy sem borsos - árból!

Szép napokat!

Gellén Nóra

2010. július 31.

 
Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Ugrás az oldal tetejére