Megszedjük az erdőben – ebben a kisfiam is segít, szedi és közben eszegeti is, pedig csak másfél éves. Hazavisszük, és megpróbáljuk még aznap frissen feldolgozni.
A pesztókon kívül készítek ilyenkor medvehagyma krémlevest, és medvehagymás pogácsát is. Mindkettőnek nagy sikere van, és bár már nem szenvedek terhességi hányingertől, azért nap végére rendesen ki tudok készülni az erős medvehagyma illattól.
Még egyáltalán nem látszik, hogy babát várok, és én sem sietem el, hogy az idegenekkel tudassam. Ráérünk még, legyen ez a mi kis titkunk.
Az egyetlen zavaró, hogy sokat innék, de akkor sokat járnék wc-re is, ez pedig necces, mert a kisfiam könnyen felébred bármilyen zajra. Van, hogy hajnalban forgolódom az ágyamban, a hólyagom majd szét reped, de azért még csak valahogy kibírom reggelig.
Lénárddal minden éjjel legalább kétszer mentem pisilni, akkor még nem zavartunk ezzel senkit...
(2013 április)
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
Újra Doktorúrnál voltam és vártam, de ezúttal kevesebben voltunk, a fél 9-es buszt el is értem...
Megint lesz egy vérvétel, a 16. hetes. Vércsoportot, egyéb fertőző betegségeket és AFP-t mérnek vele. Szerencsére csak a Klinika laborig kell mennem, ott fog várni a beutaló a Kedves Hölgynél, mert Ő egy tündér! Meg sem érzem, ha vért vesz, de komolyan, annyira figyelmes és odaadó a munkájában!
Hát én nagyon tisztelem őt, de mégiscsak férfi, nem tudhatja milyen érzés mikor valaki belül ficereg... Szóval ráhagytuk egymásra, de megnézte a kis aranyos uh-gépén és ott mozgékonykodott az én kisbabám! Hálistennek!
A másik kettőt szerintem nem is láttam még ennyire táncikálni. Remélem ez is normális és nem lesz hiperaktív... Ez is baj, meg az is baj, jaj... Azért mindenféle rossz gondoltaok is előfordultak a fejemben, de hát ez normális ebben a szakaszban. Azzal nyugtattam magam, hogy akkor nem gyarapodna ilyen tempóban a hasam, ha gond lenne vele.
(2013 február)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Pedig muszáj megállnom valahogy, mert úgy kúsznak fel rám a kilók, hogy nem lesz jó vége… Annával nem voltak ilyen falási rohamaim. Azt hiszem az a megoldás, hogy ilyenkor megeszek egy almát, vagy elropogtatok egy sárgarépát.
(2013 február)
Antónia vagyok, 28 éves szentlőrinci kismama, harmadik gyermekemet várom. Gergő 4 éves, Berti 2 és fél és a férjem előző kapcsolatából született 11 éves Milán is gyakran van nálunk, így hamarosan 4 fiú fog körülvenni... Szigetváron fogok szülni és nem tartok attól, hogy mi lesz babázás után, hiszen otthon végezhető munkával visszavár a Pécsimami.
Férjem és én most nagyon a Marci mellett vagyunk, de mivel ez önmagában becenév, így a Márton lenne anyakönyvezve.
Milán a Noelt vagy az Ábrist szeretné nagyon, ami nekünk nem tetszik.
Sőt mondtam neki, hogy az Ábrist megjegyezni sem tudnám, amikor megszületik és kérdeznék a nevét…
Mondtuk neki, hogy legyen Ábris majd az ő fia, ha egyszer majd neki is fia születik.
Nagyon örültem neki, mivel a kókuszmatracon és az etetőszéken kívül már mindent eladtam, mivel nem terveztünk több tesót.
Majd valamikor a ruhákat is át kell válogatnunk, hogy tudjam azokból majd mire lesz szükségünk, mivel a pici méretből már szintén alig van.
Ha lány lett volna akkor annyian mondták, hogy majd én adok, hogy talán nem is kellett volna beszereznünk semmit.
(2013 március)
Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.
Jelentem Apa Köztársaságot is bevették… legyen a heti mottónk: ne poénkodj a hasmenéssel, mert a végén még te is szarban leszel…
(2013 május)
Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán, a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.
Ahogy én kijöttem a múlt heti hasmenéses –hányásos dologból, úgy ment bele kedves férjem, akinek már nem volt olyan szerencséje, hogy hétvégére essen a rosszullét, úgyhogy itthon töltött ő is egy napot ágynak dőlve.
Mi pedig Sárával tartottuk a frontot és ápoltuk apukát.
(2013 május)
