Jelenlegi hely

Kismamanapló - 16. hét

A Pécsimami kismamanaplója itt élő anyukák várandósságát kíséri figyelemmel: tizenhatodik hét.

 

 
Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk. A terhesség könnyű volt (a melegtől eltekintve), és a lakásfelújításon is túl vagyunk már szerencsére...

 
Hihetetlen, de megmozdult. Határozottan éreztem, már vártam, figyelgettem a pocimat. Nagyon jó. Pedig még elég picike lehet a babus. Léninél a tizennyolc hetes UH estéjén éreztem először, onnantól kezdve mindig.

Sokat „beszélgettünk” így, én odatettem a pocakomra a kezemet, és csak rá figyeltem. Előbb-utóbb mindig jött a válasz.

Most pedig ilyen hamar elkezdődött a kommunikáció. Az elején még csak hébe-hóba kocogtatott kifelé, majd egyre sűrűbben. Így már tényleg érzem, hogy érkezőben egy új családtag.

Lénárd is kezdi felfogni, hogy mi az ábra. Nem stresszelem vele, csak néha megemlítem neki, hogy ott a pociban van egy baba, aki nől növöget, és majd, ha elég nagy lesz, akkor kijön, és itt lesz velünk.

Ő meg bőszen bólogat, és simogatja, meg puszilgatja. Megzabálom.

Néha azt is hozzáteszem, hogy az elején biztos elég sokat fog majd sírni a baba, bár erre inkább magamat próbálom felkészíteni.

A kisfiamnál is ez a része volt a legfárasztóbb. Amikor órákat bömbölt „csak úgy”. Ki tudja, hogyan fogjuk ezt megint átvészelni...

(2013 április)
 

 
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
 

Voltam vérvételen, valóban nem éreztem, mert a Nagyon Kedves Hölgy volt :) Azt mondta, hogy egy hét múlva lesz eredménye, de gondolom majd, ha megyek a Doktorúrhoz, nála lesz már kinyomtatva. A múlt héten a rákszűrés még nem volt meg.
 
Már nagyon jól érzem magam, egyáltalán nem fáj a pocim semmitől, ellenben érzem, hogy néha már halványan megrúg a kis Mocorgóm. Azt veszem észre, hogy a gyerekek mellett sokszor alig jut eszembe beszélni hozzá, vagy megsimogatni a pocakom...

Néha reggelente, ha felébredek és felülök az ágyban, van, hogy akkor jut eszembe, hogy van pocaklakóm... Rendszerint kevesebbet alszom, azt viszont egyhuzamban és akkor jobban kipihenem magam.
 
Van, hogy nehéz rávennem a kisfiamat a házifeladat írásra, ha maradt a napköziből hátra valami, akkor, ha stresszesebb leszek elkezd keményedni a hasam. Hát igen, lassan biztosan eljön a magnézium-szedés ideje is... Majd legközelebb szólok Dokibácsinak.
 
Emmácskát hurcizni egyre nehezebb, a lépcsőn fölvinni kissé lassan megy és a szívem is majd kiugrik, úgy dobog, de hát mikor már álmos délután egyszerűbb így.

Ha nem tud elaludni a kiságyban, akkor magamra veszem a kendőt és abban gyorsan elszundikál, aztán visszateszem a kis helyére. Igaziból azon tűnődtem, mi lesz ha meglesz a legkisebb tesó és ő is velem akar majd elaludni esténként, szopizni is kell...

Hogyan fogja tolerálni, az osztozást? Addig még sokat fog változni, addigra már majdnem 2 esztendős lesz, talán megérti majd. Most hiába is magyaráznám ugye...
 
Szerencsére Benőke már elalszik egy kis mese után egyedül is, de van, hogy mese sem jut, ha nagyon elhúzza az időt az esti rutinnal, mert az viszont jól megy... Emmának még énekelek, dúdolgatok, elringatom az ölemben.
 
(2013 február)


Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.

 
Elérkezett az AFP… eredményéről és a vizsgálat pontosságáról olyan sok megosztó dolgot lehet hallani, hogy felmerül bennem (is) a kérdés: miért van erre szükség? De ha kell, hát kell…
 
Szerencsére gördülékenyen ment minden, nem kellett sokat várni és ügyesen szúrták meg a karomat J

A falási rohamok még mindig tartanak, de most a tejtermékekre koncentrálódnak.
 
(2013 február)

Antónia vagyok, 28 éves szentlőrinci kismama, harmadik gyermekemet várom. Gergő 4 éves, Berti 2 és fél és a férjem előző kapcsolatából született 11 éves Milán is gyakran van nálunk, így  hamarosan 4  fiú fog körülvenni...  Szigetváron fogok szülni és nem tartok attól, hogy mi lesz  babázás után, hiszen otthon végezhető munkával visszavár a Pécsimami.
 
Elmentem a 16. hetes vizsgálatra és sajnálatomra nem az orvosom volt, hanem egy helyettes nőgyógyász. Ami azért volt érdekes, mert megtudtam tőle, hogy a 12 hetesen elvégzett kombinált teszt eredménye nála egy hét alatt megjön.

Én még a mai napig nem kaptam az eredményről értesítést, viszont a héten már várható. Ahogy a doki mondta: „ha gond van nem mindegy hogy egy terhességet a 13. vagy a 17. héten kell megszakítani…”

Igen ez tényleg nagyon nem mindegy és ez mind attól függ, hogy az orvos akihez járunk, vagy akit választunk melyik céggel áll kapcsolatban.

Csak azt is számba kell venni, hogy ha integrált tesztet kérek, akkor azt 16 hetesen ismétlik meg. Aminek szintén van 2-3 hét átfutása. Ezek alapján nem igazán tudom eldönteni, hogy mitől van, hogy egyik intézmény 1 hét alatt elkészít egy eredményt a másik intézmény pedig 3 hét alatt.

Fontos szerintem ezt is tisztázni az orvossal, amikor a teszt elvégzése mellett döntünk, hogy ne legyenek kérdőjelek, amikor egy másik orvos utólag másik lehetőséget említ…
 
Voltam a védőnőnél is és a féltem nagyon a mérleg eredményétől, de hatalmas kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy a négy hét alatt csak egy kilót híztam. Jó lenne ha így maradna, akkor azért egész normális súllyal mehetnél szülni 
 
Elmentem a háziorvosomhoz is a belgyógyászati kivizsgálásra, illetve az EKG-re. Azt javasolta a nőgyógyász ezen is essek túl minél előbb, mert ha ilyen jellegű probléma lenne, akkor ez is derüljön ki minél előbb, ezért ezeket nem jó halogatni. De nálam szerencsére minden rendben volt.

(2013 március)


Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.

 

E héten apa alig volt itthon. Sokat kellett utazni a munkám miatt és azon az egy napon is, amikor itthon voltam, csak aludni volt kedvem, persze miután dolgoztam még egy kicsit és még a klinikát is megjártuk.

A klinika most kellemes csalódás volt, 7.00-8.00-ig elvégeztünk mindent. Úgy tűnik kialudták magukat a nővérkék és megtalálták a turbó gombot :)

(2013 május)




Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán,  a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk  nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.

 

Néha most már kezdem érezni a pocakom fájását. Mintha egy nagy kő húzná lefelé, persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Sára is egyre anyásabb lett.

Nem mintha eddig nem lett volna az, de mostanság többet akar kézben lenni és állandóan fel kell emelnem.

Nyilván az ember próbálja elterelni a figyelmét, de azért szerintem egyik anya sem tenné, meg hogy egy ölelésre ne emelné fel a gyermekét.

Úgyis olyan hamar elszállnak az évek és akkor majd visszasírjuk ezt az szeretgetős korszakot.  Eszem most már a kálium-magnézium gyöngyöket, mert a hasi fájdalmon kívül megjelent az éjjelenkénti lábikragörcs is.

E héten túlestem a 16. hetes vérvételen is. A vérvételen dolgozó hölgynek hála 10 perc alatt végeztem, így a reggel 7 órás érkezésemet követően még apa is időben beért a munkahelyére. Ezt már szeretem.

(2013 május)

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Minden gyereknek jár a mese

Minden gyereknek jár a mese

...a lét nagy kérdéseire sokszor találhatunk válaszokat gyógyító, segítő, terápiás mesékben is. A mese tehát nagyon fontos szerepet játszik az életünkben: adjuk meg a módját a gyerekkori mesélésnek és engedjük, hogy felnőttként is elkísérjen bennünket a varázsa, ameddig csak lehet. Pszichológus szakértő gyűjti csokorba gondolatait arról, hogy miért meséljünk, mikor milyen mesére lehet szüksége a gyerekeknek, oviskortól kamaszkorig egyaránt.
Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Gyorsan változó világunkban, ahol a gyerekekre nap mint nap számos kihívás vár és könnyen elfoghatja őket a bizonytalanság érzése, az önbizalom az egyik legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat.
Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Itt a tavasz, vele együtt az egyre több időt is töltünk a szabadban.  Szülőként komoly kihívás, hogy a kamasz gyerkőcök is valóban élvezzék a kinti tartózkodást, és ne állandóan a mobiljukat akarják nyomogatni.
Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Az alvás kulcsfontosságú a test-lelki egészségünk szempontjából. Mégis sokan úgy vélik, hogy nincs szükségük túl sok alvásra.
Ugrás az oldal tetejére