Neked van ilyen sztorid? Tudod, amire kapásból azt mondják: Na, téged aztán szeret a Jóisten! Becsüld meg magad!
Mesélek az életemből hármat!
1. A leszakadt mennyezet
2004-et írunk, a leendő férjemmel (akkor még ő se tudta, hogy az lesz) épp kiköltöztünk szeretett albérletünkből a Fehérvári úton, és beköltöztünk az első közös, mini lakásunkba.
2 nappal(!) a költözés után remegő hangon hív a főbérlő: Lilla, maga el se tudja képzelni mekkora szerencséjük van! Tegnap este telefonált a maguk alatt lakó idős úr, hogy most azonnal feljelentést fog tenni, mert ilyen égtelen robajt nem hajlandó elviselni a tulajdon lakásában késő este.
Mint kiderült, ahogy kiköltöztünk, rá néhány órával leszakadt a lakásban egy jókora darab mennyezet. Pontosan az ágyunk felett.
"Ha maguk csak 1 nappal később költöznek, ott helyben meghalnak."
- tette hozzá a nő drámaian a telefonban, majd miután alaposan meggyőződött róla, hogy valóban jól vagyunk, tényleg nem szakadt ránk a plafon, megnyugodva elbúcsúzott.
Egy biztos: én azóta bárhol alszom, az első dolgom, hogy alaposan megvizsgálom az ágyam felett a mennyezetet! Nem mintha értenék hozzá, de több szem többet lát alapon besegítek a szerencsének. ;)
2. Születés
Életem legemlékezetesebb csodája a kisfiam születése. Pontosabban a terhességem 11-13. hete.
2011-et írunk, második terhesség, tehát rutinos és nyugodt anyuka vagyok. Minden vizsgálatot pontosan ismerek, magabiztosan és otthonosan közlekedem a szülészeti osztályon, gyanútlanul viszem a soron következő labor eredményemet az orvosomnak.
5 percre rá sírva jövök ki.
A diagnózis: a terhesség korai szakaszában szerzett CMV vírus fertőzöttség. 250-szeres eltérés a normál értéktől, a magzat valószínűleg súlyosan károsodott, a gyerek szinte biztos, hogy értelmi fogyatékos lesz.
Már ugyebár, ha úgy döntök, hogy megtartom. Mindenesetre döntsek gyorsan. Csináljunk egy kontroll tesztet, és ha az is azt igazolja, hogy baj van, akkor...
A kontroll teszt is pozitív. Akkor... most mi legyen?
Az orvos azt mondja: maguk még fiatalok, lehet még annyi gyerekük! Én meg zokogva habogom a férjemnek: de hát én annyira tudom, hogy ez a gyerek egészséges. Egyszerűen érzem, hogy az, értsd meg!
Másnap reggel alig hangon hívom a dokit, de a szülésznőm veszi fel. Épphogy csak kimondom "halló", Kati már kérdezi is: Mi történt Lilla, valami baj van?
Mesélem neki a búbánatom, még a végére se érek, ő már diktálja: "Toll, papír! Mondom hova menjen! Ha ez a víruslabor is azt mondja magának, hogy baj van, akkor majd gondolkodunk tovább, de addig maga csak ne aggódjon!"
Ha aznap "véletlenül" nem a szülésznőm veszi fel azt a telefont? Ha nem vagyok olyan "szerencsés", és nem tudom meg, hogy létezik olyan, hogy falsh pozitív laborterszt? Ha nem csinál egy 3. ellenőrző tesztet is egy duplán megbízható víruslabor?
A válaszra még csak gondolni se merek...
3. Névnapi ajándék
A harmadik sztori, egy egészen friss élményem.
Mondom a lányomnak, hogy beszéljen az apjával, idén ne készüljön semmivel a névnapomra.
Úgyis el van törve szegénynek a lába, közlekedni is alig tud most, nem kell a felhajtás, nem kell még virág se, különben se értékelem túl nagyra a névnapomat.
Ha valamit mégis szeretenének, akkor dobjanak össze ők az öccsével egy családi naptárra. :) Ez szinte bármelyik üzletben beszerezhető, ők is tudják intézni, a tavalyi már úgyis lejárt, és én durván odavagyok ezekért a szép, tájképes fali naptárakért! Tuti siker meglepi, ezt garantálhatom! :)
Február 16., bontom a csomagom, naná, hogy ott vírit a csodás naptár, mire a lányom megszólal:
Anya képzeld az úgy volt, hogy mondtad ezt a naptár dolgot, mire másnap hittanon a tanító néni hozott nekem egyet ajándékba. Pont olyat, mint amit leírtál. Két tanuló kapott a félévi bizi után ajándékot, az egyik ez a naptár volt, szerintem ezt neked szánták fentről, tessék, neked adom!
Véletlen? Vagy szerencse tán? Mindenestre köszönöm! Ezt is nagyon köszönöm!
Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges