Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
A szeretet, amit kapok tőlük.
Boldog vagyok, amikor a testvérek egymást segítik. Boldog vagyok, a mikor a Nagylányom egy kritikus pillanatban (a kicsi éppen hisztizni kezd) elterelő hadműveletbe kezd és egy kreatív ötlettel elejét veszi a robbanásnak és elül a vihar anélkül, hogy közbeavatkoztam volna. Boldog vagyok, amikor az édesapjukkal játszanak. Az is boldogsággal tölt el, amikor udvariasak, előzékenyek, amikor a Kisfiam (aki a középső gyerek) "Kezét csókolom"-mal köszön a boltban a néninek. Boldog vagyok, amikor látom, hogy valamiben, ami fontos nekik, kitartóak. Akkor is boldog vagyok és meg is hatódom, amikor az újszülött unokatestvérnek ajándékokat csomagolnak össze, legféltettebb kincseiket (amikkel az újszülött nyilván semmit nem tud még kezdeni) viszik be ajándékzacskóban a kórházba, hogy kifejezzék szeretetüket. Boldog vagyok, amikor csengő hangon énekelnek, amikor a Nagylányom vezényel, a Kislányom pedig előadja az előre megbeszélt dalt. Boldog vagyok, amikor faleveleket gyűjtünk együtt és nem sietünk sehova és gyönyörködhetem bennük, ahogy rácsodálkoznak a természet szépségeire. Sokáig sorolhatnám. Nincs is vége a listának. Boldog vagyok, hogy vannak gyerekeim, hogy egészségesek, hogy boldogok, hogy tanítanak engem és a férjemet nap mint nap az élet Nagy dolgaira.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A szabályok betartatása, fegyelmezés.
Sokszor azt érzem, hogy alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre. Azt gondolom, hogy személyes példánkkal nevelünk a leginkább, hogy az, amit látnak és nem az, amit mondunk, a fontosabb (főleg, ha a látottak és a mondottak nincsenek összhangban). Mégis a személyes példaadáson felül a tudatosság is fontos. Ennek érzem leginkább hiányát magamban. Sokszor nem tudom, hogy mi lenne a helyes megoldás bizonyos helyzetekben. Máskor pedig tudom, de gyenge, fáradt vagyok, hogy megtegyem, hogy a következetesség útját válasszam. Tehetetlennek érzem magamat, amikor esténként nem tudom fegyelmezni őket, hiába kérek valamit százszor, semmi hatása. Nem szeretek kiabálni, mégis időnként kénytelen vagyok. Ez nagyon nehéz és elszomorodom ilyenkor. Miért nem fogadnak szót? Miért nem hallgatnak rám? Tudom, hogy szeretnek és nem akartak nekem szomorúságot okozni. Mégis sokszor ez történik.
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Szeretnék tudatosabban nevelő, kiegyensúlyozottabb szülővé válni. Szeretném, ha a gyerekeim és a férjem, az egész családom boldogabb lehetne. Szeretném, ha kevesebb parttalan vita lenne a családban, ha a konfliktusok igazi megoldással és egymás megértésével zárulnának, nem pedig ajtócsapkodással és sírással. Szeretném, ha egymást segítő csapat lehetnénk. Szeretném, ha a gyerekeim felnőve olyan mintákat vinnének magukkal, ami megkönnyíti és boldogabbá teszi majd az ő önálló családi életüket is a majdani unokáimmal.
