Hogyan köss barátságot magaddal?

Ahelyett, hogy „vagyok, aki vagyok” nézőpontból szemlélném magam.

De mondd, valójában mennyire érzed magad elég jónak? Ha skáláznád, 1-től 10-ig mekkora értéket mondanál?

És mi kellene ahhoz, hogy 10-es legyen az érték? Vagyis hogy teljes mértékben elégedett legyél magaddal?

A „Nem vagyok elég jó!” hiedelem manapság népszerűbb, mint valaha. Millió elvárás között lavírozunk, meg akarunk felelni a párunknak, a magunk ideáljának, a főnökünknek, és a gyerekeinket is jól szeretnénk nevelni.

Néha Te is érzed, hogy ez lehetetlen???

Ez egy olyan játék, amiben nem lehet nyerni! Rohanunk, törekszünk, igyekszünk változni, mindig jobban csinálni a dolgainkat, hogy elégedettek legyenek velünk. Mások. Mert akkor mi is elégedettek lehetünk magunkkal...

Ez egy őrjítő mókuskerék, amiből jobb kiszállni, de hogyan???

A változás paradoxonja egy olyan szemlélet, mely megfordítja a gondolkodásunk. A változást a megismerés és elfogadás mentén szemléli:

A változás akkor következik be, amikor azzá válsz, aki vagy, és nem akkor, amikor megpróbálsz megváltozni. 

Arnold Beisser mottója látszólag ellentmond a józan észnek. Azon az elven alapul, hogy az elfogadással abbahagyjuk önmagunk kritizálását és korlátozását, utat nyitva új lehetőségek és kedvező alkalmak előtt, s így kialakulhat az előre el nem tervezett változás. Ha viszont szántszándékkal erőltetjük, hogy változzunk, mert a kritikáink szemüvegén keresztül nem tartjuk elég jónak magunkat, akkor blokkoljuk azokat a kreatív folyamatokat, melyben a változás spontán módon megtörténhet.

Mondd - mikor ismerted el utoljára ÚGY IGAZÁN önmagad?

Mikor néztél utoljára a tükörbe SZERETETTEL, mikor mondtad magadnak, hogy “szép vagyok”?

Mikor soroltad fel utoljára mindazt, amit elértél, amit fantasztikusan csinálsz, amire igazán büszke lehetsz, ahelyett, hogy folyton csak a hiányosságokra, és az “ez sincs még kész”-ekre gondolnál?

Mikor kérdezted meg utoljára magadtól, mihez lenne kedved - és csináltad azt, és csakis azt: engedélykérés és bűntudat nélkül?

Abban a pillanatban, amint megtanulod MEGISMERNI és ÉRTÉKELNI, amilyen valójában vagy, s amit teszel, és nem bántani magad mindazért, amire (még) nem jutott időd vagy figyelmed: soha többé nem szorulsz arra, hogy mások elismerjenek.

Az elfogadás a változás előszobája!

A következő videóban a céljaid eléréséhez szolgálok támpontokkal:

Jövő héten találkozunk:

Csilla

Jakab Csilla coach és meseterapeuta vagyok.

A Pantarhei-coaching megalapítójaként hiszek abban, hogy az egyedüli biztos pont az életben zajló szüntelen változásban csak önmaga lehet az ember. Az a belső erő, érték, esszencia, mely sokszor magunk számára is rejtve marad, vagy feledésbe merül… Tenni kell érte, hogy feltárjuk, megismerjük, összhangba kerüljünk belső értékeinkkel és kibontakoztassuk a világban. Hiszek az erőltetés nélküli, örömteli változás, fejlődés megélésében, s ebben támogatom a hozzám fordulókat is. Kedvenc témáim a nőiesség megélése; termékenység, mint anyává válás, és mint kibontakozás; a párkapcsolati fejlődés; értékalapú gyermeknevelés; tudatos életszervezés; életcél-küldetés megtalálása; betegségek üzenete; önfejlesztés; önismeret.