Jelenlegi hely

Menza és a tízórai, avagy mit esznek a suliban a gyerekek

Szülőként és pedagógusként is fontos számomra, hogy mit esznek a gyerekek az iskolában. Mostában sokat lehet erről is olvasni, hiszen mindenkit érdekel a téma.

Mindegy hogyan hívjuk, nagyon fontos lenne, hogy gyermekeink egészségesen étkezzenek. Gondoljunk csak abba bele, hogy mi gyermekkorunkban mit ettünk, és mit esznek most a gyerekeink. Úgy emlékszem, a menza majdnem olyan volt régen, mint most. A különbség talán annyi, hogy a szüleink úgy voltak vele, ha éhes vagy fiam, megeszed… Otthon pedig nem volt édesség, desszert, üdítő. Anyukám főzött valami egyszerű vacsorát aztán viszont látásra. Édesség, nassolni való sem volt mindennap.  Nyilván abban az időben nem volt ilyen óriási kínálat a boltokban. Viszont nem szedtünk vitaminokat, és nem ettünk télen paradicsomot, paprikát, mégsem voltunk betegek sosem. 

A világ azonban megváltozott. Az élelmiszer üzletek polcai roskadoznak a finomabbnál finomabb, ízesebbnél ízesebb termékek alatt. Megszoktuk, hogy nem különleges csemege az édesség, hogy üdítőt bármikor ihatunk. A gyerekek ebben nőnek fel, igényük is lesz ezekre, az egyébként nem az egészségüket szolgáló élelmiszerekre: reggelire édes, cukros péksüti, egy ugyancsak cukros üdítővel leöblítve; ebédre a „fúj, fúj” menza kaja, de majdcsak kibírja valahogy uzsiig, mert úgyis csomagolunk még egy kis kekszet vagy más nyalánkságot, amit szintén a cukros üditővel fog leöblíteni. Jó ez így?!

Foto: Pixabay

Az ebédre kapott étel a legtöbb gyermek számára ízletes, sok szülő meg is lepődik, amikor azt meséljük, hogy gyermeke milyen jóízűen eszik az iskolában. Otthonra mégis az megy, hogy nem evett a gyermek semmit, az ebéd ilyen rossz volt, az uzsonna ehetetlen…

Nem mondom, hogy mindig jó az iskolai étel, de a legtöbb gyerek megeszi. Igaz, sokszor beszélgetünk róla álmodozva, hogy lehetne egyszer-egyszer pizza vagy egy jó hamburger is. Azt is el lehetne ízletesen, mitöbb egészségesen készíteni, csak el kellene rugaszkodni a megszokottól, a hagyományostól… Sok képet láttam már külföldi menzákról, és irigykedve néztem. Ha másért nem, a gusztusos tálalás és az ötletesség miatt. 

Én sem látom az igazi reformot a gyermekétkeztetésben. Igaz, hogy több zöldség, kevesebb cukor és só kerül az ételekbe, mely tényleg a gyerekek érdekeit szolgálja, ráadásul naponta gyümölcs is kerül a gyerekek elé, amit a legtöbben szívesen rágcsálnak, de a leves-főétel alapkombináció nem változott. Ebben kellene kicsit rugalmasabbnak, ötletesebbnek lenni, és akkor talán még többen megennék.

Az, hogy ki mennyire eszi fűszeresen az ételt megszokás kérdése. A túlfűszerezett ételnél nem is érezzük igazán az ízeket, ráadásul a gyomrot sem kíméli. Ki lehetne otthon próbálni kevesebb sóval főzni, szép fokozatosan mindenki hozzászokna. Sőt, meg lehetne próbálni azt is, hogy kevesebb édes, cukros dolgot adunk a gyereknek, ezzel sokat tennénk az egészségéért. Helyette tízóraira, uzsonnára olyan szendvicset csomagolni, melyben egészséges dolgok találhatók. A tapasztalatom ugyanis az, hogy azok a gyerekek, akik egészségesebb ennivalót hoznak, az ebédet is jobban megeszik, kevésbé válogatnak. 

Az is egy lehetőség, hogy a szülők nem fizetik be az ebédet az iskolában. Ez azonban újabb kihívást jelent a család számára. Egy fejlődésben lévő szervezet számára minden nap biztosítani kell a megfelelő tápanyagokat, ezek azonban nem megoldhatóak meg csupán a boltokban kapható kész vagy félkész élelmiszerekkel. Így a családra, különösen az anyukára újabb (anyagi és fizikai) teher hárul azzal, hogy elkészítse a gyermekek napi étkezését. 

Bárhogy is döntünk, menza vagy nem menza, nagyon lényegesek az otthoni étkezési szokások. Hiszen az otthonról hozott ételt fogja az iskolában elővenni a gyermek, és az otthoni tapasztalatok alapján viszonyul az iskolában kapott ételhez is.

Szerző: Budácsik Éva – tanító
Fotó: Pixabay
Forrás: Budapestimami

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Mindennapi mérgeink

Mindennapi mérgeink

Gondolkodtál már azon, hogy egy-egy furcsa, makacs tünet mögött mi állhat, amire látszólag nincs semmi magyarázat? Mi van, ha a valódi okot a nap mint nap használt kozmetikumaink és vegyszereink összetevői között kell keresnünk? Ha felteszem a kérdést: szerinted hányféle mesterséges anyaggal találkozik a szervezetünk egyetlen nap alatt? Valószínűleg mindannyian alaposan alulbecsülnénk a valóságot. Játsszunk el a gondolattal, és számoljuk össze együtt, mennyi kémiai anyaggal érintkezhetünk a reggeli ébredéstől a villanyoltásig! (A napközben elfogyasztott élelmiszerek és italok összetevőit most szándékosan hagyjuk ki a képletből – a helyzet így is elég megdöbbentő lesz.)
Ha a diagnózis: PCOS

Ha a diagnózis: PCOS

PCOS. Sokan megrémülnek ettől a pár betűtől, amikor elhangzik a diagnózis. Ez egy komplex anyagcsere-zavar, ami a ma Magyarországon minden tizedik nőt érint. A policisztás ovárium szindróma azonban nem jelent feltétlenül meddőséget!
Pótold az ásványi anyagokat házi jeges italokkal!

Pótold az ásványi anyagokat házi jeges italokkal!

A nagy hőségben ösztönösen kívánjuk a sós és édes leveket, de a gyári innivalók hosszú távon nem a legegészségesebb megoldások. Inkább hoztunk néhány házi receptet.
Bizonyítványosztás: építsünk és ne romboljunk avagy mit mondjunk és mit ne?

Bizonyítványosztás: építsünk és ne romboljunk avagy mit mondjunk és mit ne?

A bizonyítvány nem mindig úgy sikerül, ahogy gyermekünk megérdemelné. A Bethesda Gyermekkórház szakemberei összegyűjtöttek néhány mondatot segítségképpen, mit és hogyan mondjunk szülőként, hogy ne romboljunk, hanem építsünk.
Ugrás az oldal tetejére