Eltelik pár nap, hét, jönnek az újabb és újabb események, élmények és már homályba is merült a jó kis buli emléke. Bizony, a nyári szünet végére már nem emlékezhetünk mindenre, pedig a gyerekek szeretnek emlékezni és a velük megtörtént dolgokat újra és újra gondolatban, mesés történetekben megélni.
A felnőtteknek talán egész évben nincs annyi különleges élményben részük, mint egy gyermeknek egy röpke nyáron és mi milyen hamar elfelejtjük még az igazán fontos dolgokat is? Gondoljunk csak arra, mikor megszületik első gyermekünk: leírhatatlan pillanat... Aztán ott van, mikor először mosolyog ránk, mikor kibújik az első fogacskája… Azt hiszed, sosem felejted el, amit tett, ahogy tette, vagy amit mondott.
De eltelik pár év, megszületik a kistesó, és már arra sem emlékszel, hogy kell megfogni egy újszülöttet, nemhogy mikor bújt ki az első metszőfoga, vagy mikor ült fel először magától és mi volt a kedvenc játéka az oviban a különböző években. És bánod, hogy nem írtál naplót, de mentségedre szolgál, hogy fájt a hasa és felcserélte a nappalt az éjszakával, meg az anyósod is éppen akkor kavart a legjobban… De ettől még nem fogsz emlékezni pontosabban! Bizony nekünk nincs időnk, de a gyereknek van! Írassunk vele naplót, garantálom, hogy ez lesz a későbbiekben a legkedvesebb és legtöbbet forgatott mesekönyve, még télen is. Vagy akár 20-30 éves korában.
Gondolj bele, hogy milyen jó lenne, ha most kapnál anyukádtól egy kis füzetecskét, amibe 4 vagy 8 éves kori nyári emlékeid vannak leírva, lerajzolva: hogyan játszottál a barátnőiddel, mikor mentél a nagyihoz meggyet szedni, vagy segíteni neki a piacon árulni őket. Egy írást, ami azt mutatja, hogy milyen fontos is voltál az anyukádnak, apukádnak, hogy milyen apró dolgok tudtak boldoggá tenni. Én bármit megadnék, ha csak egy picit visszamehetnék az időben akár egy rajz, vagy napló erejéig. Mi még nem használtunk videókamerát, csak a fényképek maradtak meg és a homályos emlékek…
És, hogy mindezt megvalósítsd, nem kell nagy beruházás, és a gyerkőcnek sem kell írni tudnia! Jó hír: akár 3-4 éves korú gyerekekkel is meg lehet csinálni: csak egy új, üres, egyszerű füzet kell hozzá (anyukák akár be is csomagolhatják egy fehér papírba), és ha még nem tud írni a gyerek, akkor a szülő írja rá:
Akár lehet rajzolni rá, matricákat ragasztani a borítóra és elkezdeni megtölteni tartalommal. Természetesen nem kell mindennap írni vagy rajzolni bele, hanem csak is a fontosabb eseményeket feljegyezni: egy családi ünnepet, egy szülinapi zsúrt, a közös kirándulást, a strandolást, a nagy pancsolást az udvaron, amikor elmentünk az unokatestvérekhez vagy ők voltak nálunk, amikor egész nap esett az eső és bőrig áztunk hazafelé (remélem, nem csak esernyős rajzok lesznek benne:), amikor leesett a hintáról és orvoshoz kellett rohanni. Bármit, ami fontos volt a gyermekünknek.
A pontos dátumokat mi írjuk fel a lap tetejére, Ő pedig rajzoljon bele, ragassza a lapokra a strand- vagy állatkerti belépőket, a vonat- vagy buszjegyeket, a doktortól kapott matricát, különleges faleveleket, préselt virágokat, bármit, ami arra az eseményre emlékezteti. Ha tud írni, írjon pár sort hozzá, kivel mit játszott, és miért szerette azt a napot annyira. Ha nem tud még írni, írja ezt le a szülő. Mindezek mellet a szülő is ír(hat) a gyermek napjairól, hétvégéiről, azokról az eseményekről, ami a családdal és a gyermekkel történtek.
Itt nem kell a nagy eseményeket várni és abba a hibába esni, hogy mi nem írhatunk ilyet, hisz mi nem megyünk különleges wellness nyaralásra, a gyerekeknek nem ez ad csak élményt – minket sem vittek ilyen helyekre és de boldogok tudtunk lenni anélkül is.
Amikor eljön a szeptember az oviban, iskolában, mindig az az első kérdés, hogy mit csináltak a gyerekek nyáron. Általában ezekre nem mindenki tud megfelelően válaszolni. De ha egy ilyen kis füzettel életben tartjuk a boldog pillanatokat, akkor a mi gyermekünk órákig ki sem fog merülni a jobbnál jobb történetekbő . A téli hideg napokon pedig milyen jó lesz feleleveníteni a nyári forró pillanatokat.
Készítette: M. Mariann (Kecskemétimami)
