Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van, szeptemberre várjuk második gyermekünket. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk. A terhesség könnyű volt (a melegtől eltekintve), és a lakásfelújításon is túl vagyunk már szerencsére...
A héten még mindig fázunk. Hihetetlen, milyen ramaty az idő! Pedig már június van... Minden programlehetőséget megragadunk, leginkább zárt térben sajnos. Amióta Pécsett a Csinos Presszóban is megrendezésre kerül Bende Nelli Dúdoldája mi mindig ott vagyunk.
Nelli egy háromgyermekes anyuka, aki gitárral és egyéb hangszerekkel tart piciknek zenés foglalkozásokat. Sok énekes mondókát tanultunk tőle, Lénárd nagyon szereti ezeket az alkalmakat. Most elérkezett a Dúdolda második szülinapja, jobban mondva egy macié, Bíborkáé, aki a Dúdolda kis „főszereplője”.
Bár nem szeretem a nagyon zsúfolt eseményeket, most mégis elmentünk erre a szülinapra, és egyáltalán nem bántam meg. A kis koncertet fiacskám „végigtáncolta”, utána élvezte a gyerektársaságot és a légvárat. A rágcsálnivalókról nem is beszélve!
Egyszer csak eltűnt a szemem elől és azt vettem észre, hogy minden pufis tálnál pihenőt tart, amíg az el nem fogy... Egy ideig hagytam, hiszen itthon nemigen kap ilyen csemegét, azután elvontam a figyelmét, elvittem gyurmázni. Nem sértődött meg rajta, szerintem már teli volt a pocakja. Már megkóstoltuk a bababarát szülinapi tortákat, és vittem egy kis gyümit is itthonról.
A múlt héten említettem, hogy jártunk Füge Katihoz terhestornára. Ugyanott tart Kati baba-mama tornát ingyenesen, ahová már 8 hetes babával lehet járni hetente kétszer. Ezt mindenkinek ajánlom, aki el tud jutni, mert jó a hangulat, és Kati szakmai felkészültsége sokat segít a babák mozgásfejlődésében.
Akikkel ott összeismerkedtünk, azóta is összejárunk, amolyan önszerveződő baba-mama klubként. Ez jó a gyerekeknek is és nekünk is nagyon hasznos, mert az első idők a babával nagyon magányosak és kimerítőek. Megnyugtató volt látni, hogy mindenki hasonló problémákkal küzd, és segített enyhíteni az állandó lelkiismeret furdalást.
A nedves, szeles idő következtében sikerült megfáznunk, ez annyit jelent, hogy éjszaka Léni nem alszik, napközben nem alszik, és eléggé nyűgös. Orrot szívunk, orrot fújunk (ez a legújabb) és várjuk a jó időt.
Biborka mellet én is a héten ünnepeltem a szülinapomat (a harmincnegyediket). A kisfiamtól is kaptam ajándékot: átaludta az éjszakát... Már nagyon rámfért a pihenés, így teljesen elégedett voltam az ajándékommal. Eper tortát készítettünk együtt, és ez alkalomból egész nap azt ismételgette, hogy eper torta. Azóta is sokszor eszébe jut.
(2013 június)
Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
Nő a baba, nő, olyannyira, hogy eléggé fárasztó volt ez a hét, többször fájt itt meg ott...
Persze biztosan az ünnepi készülődés is kimerítő volt, csak nem vettem észre... Sokat 
jöttünk-mentünk.
Mondjuk ezek a nagy havazós-esős-szeles frontok sem épp a kedvenceim mostanában. Aludni mindig jó,főként a jobb oldalam kényelmes.
Azt vettem még észre, hogy kevesebbet tudok enni, bizonyára kezd kevesebb helye lenni az én belső szerveimnek és ez némi gyomorégéssel is jár, és olyan hamar telipocaknak érzem magamat.
Voltam Doktorúrnál, ismét rendben volt minden, majd cukorterhelésre kell menni a 26.héten. A pici ultrahang-gépen is láttam, szép kis kereknek tűnt. :)
Más érdekes nem lesz mostanában, legalábbis orvosi szempontból... Védőnénivel nem tudtuk találkozni a havazás és az ünnepek miatt. Majd ezen a héten összefutunk.
Emma és Benci is jobban van, de ebben az időben még mindig nem tökéletes a gyógyulás... Ráadásul én is köhécselek egy kicsit.
Emma egyébként kétszer átaludta az éjszakát, hátha ez már gyakoribbá válik.
Már tűnődtem azon is hogyan fognak aludni a gyerekek, ha megérkezik az Icipici, hiszen Emmát még altatni kell és kiságyban alszik, szerencsére kettő van, de lehet, hogy Emma átkerül az emeletes ágy alsó részére, Bátyussal egy szobában.
Nem tudom mások hogyan oldják meg, majd még gyűjtök ezzel kapcsolatban tapasztalatokat ismerősöktől. Addig is várjuk a tavaszt...
(2013 április)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Voltam a nőgyógyásznál, mindent rendben talált.
Megkaptam a beutalót a cukorterheléses vizsgálatra is, kíváncsi leszek, hogy milyen lesz, mert pesten zsemlét kellett enni és hozzá tejet inni…
Barátnőim elláttak néhány jó tanáccsal is pl: vigyek itthonról frissen facsart citromlevet és tegyem bele a cukros löttybe, mert úgy tűrhetőbb, de van, aki azt mondta, hogy inkább utána igyam meg a citromlevet.
Majd meglátjuk…
Lassan mennem kellene a háziorvosi vizsgálatra is, de megvárom, míg lecseng ez a náthás, influenzás időszak, mert nem szeretnék beülni a betegek közé.
Annának vettünk egy új kiságyat, olyat, aminek levehetőek az oldalai és gyerekággyá alakítható, a mérete 70cmx120cm.
Nagyon örült neki, ki sem akart jönni belőle, mikor összeraktuk és természetesen a rácsot még nem szedtük le. A régi ágyát megkapja a kistesó.
(2013 április)
Antónia vagyok, 28 éves szentlőrinci kismama, harmadik gyermekemet várom. Gergő 4 éves, Berti 2 és fél és a férjem előző kapcsolatából született 11 éves Milán is gyakran van nálunk, így hamarosan 4 fiú fog körülvenni... Szigetváron fogok szülni és nem tartok attól, hogy mi lesz babázás után, hiszen otthon végezhető munkával visszavár a Pécsimami.
Már most elkezdtem aggódni, hogy mi lesz velem a szülésnél. És most nem az aggaszt, hogy milyen lesz (mert két különbözőnél úgyse tudom, milyen lesz a harmadik), hanem hogy mi van, ha a férjem pont aznap megy szolgálatba (eddig mind a kettőnél így volt, sőt az elsőnél még én mondtam neki, nyugodtan menj dolgozni, ha ez már a szülés akkor majd hívlak, ezért aztán oda sem ért)
A gyereknek meg nem lesz épp ovi… Persze, azt tudtam, hogy bármi van anyósom tud a gyerekekre vigyázni, de akkor ki visz be, és ki lesz ott velem? Rengeteg kérdés kavarog bennem ezzel kapcsolatban.
A Bertinél tudtam, hogy barátnőm (aki januárban szült) bejön velem és anyósom vigyáz a Gergőre. De ez most kicsit kilátástalannak tűnt. Miután férjemet egy fél órán keresztül ezekkel az aggodalmaimmal kapcsolatban kellően lefárasztottam, azt mondta, hogy akkor majd augusztustól hétköznapokra majd mindig kivesz szabit, így biztos itthon lesz, és ha nagyon szeretném akkor a vajúdásra akár be is jön.
Nagyon jól esett, hogy így gondolja, de mondtam neki, hogy nem szeretném, mivel segíteni ő sem tud, és nem szeretném kitenni annak, hogy végignézi a szenvedésemet. Inkább izguljon a váróban, ahogy a Bertinél is.
De így arra jutottunk, hogy fogadok szülésznőt, mert bár tényleg mindenki nagyon kedves volt a kórházba, amikor bent feküdtem, és az előző szülésnél is végig velem volt a szülésznő, pedig nem fogadtam meg), de legalább lesz egy biztos pont a szülésnél az orvoson (aki úgyis csak a véghajránál van jelen) kívül, akinek előre elmondhatom az aggodalmaimat, és félelmeimet.
Bálint Renit kértem meg, én nála szültem a Gergőt is, és legnagyobb örömömre elvállalta, így egy picit talán megnyugodtam.
Felhívott a védőnő, hogy megjött a leoltás eredménye, és fel is olvasta, ami a papíron szerepelt, de természetesen ez nekem semmit nem mondott. Megkérdeztem tőle, hogy ez most jó, hír?
Annyi derült ki, hogy nem a vesémmel van a baj. Minden esetre ezt még mindig nem értem, hogy most akkor mit jelent, de majd jövő héten az orvosnál többet tudok majd.
(2013 május)
