Jelenlegi hely

Szeresd Önmagadat jobban, mint felebarátodat! (7.)

Idén tizenketten vehettek át elismerést a Terézanyu pályázat eredményhirdetésén. A pályázaton részt vevő nők az önelfogadás nehézségeiről írták le saját tapasztalataikat.

Első helyezést ért el R. Kelényi Angelika Budakalászról, második lett Balogh Éva Budapestről, harmadik díjat nyert megosztva Gáspár Adrienn Erdőkertesről és Richter Anikó Budapestről. Különdíjban részesült az egri Fejes Szonja, a budapesti Stoffer Abigél, a szegedi Pásty Júlia, a szentmártoni Marcutiu-Rácz Dóra, a fővárosi Törék Eszter, az alsószentiváni Fejes Ágnes, a kecskeméti Kollárik-Nemes Mónika és a nádasdi Legáth Tiborné. A 12 győztes nő között összesen mintegy 700 ezer forint értékű díjat osztottak szét - közölték a szervezők az MTI-vel.

A márciusban meghirdetett Szeresd önmagadat jobban, mint felebarátodat! című pályázatra összesen 320 nő küldte el személyes történetét az önelfogadás sokszor nehezen elsajátítható képességéről vagy ritkán megélt élményéről. A pályázatokat Rácz Zsuzsa, Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs igazgatója, Dobó Kata színésznő, Seres Andrea nyíregyházi szülész-nőgyógyász, D. Tóth Kriszta újságíró és Pásztor Anna énekesnő zsűrizte.

A 2010-ben indult Terézanyu pályázat célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. A kezdeményezés középpontjába minden évben egy tabutéma kerül, arra ösztönözve a résztvevőket, hogy őszintén és kendőzetlenül írjanak tapasztalataikról, érzéseikről, ezzel is támogatva a témáról való párbeszéd elindulását.

A kiemelkedő írásokat hétről-hétre olvashatod nálunk!

Legáth Tiborné Bata Gyöngyi: Bárkivel megtörténhet

Velem is megtörtént… Valahogy mindig úgy gondoltam, én ebből kimaradok, hiszen az elmúlt ötven évemben semmi panaszra nem volt okom.

Nyáron érkeztem, valami véletlen folytán, ebben az évben másodszor (nyomatékosítom: másodszor!), talán a jól bevált női megérzés zavart el a nőgyógyászhoz. És már két hét elmúltával közölték is velem, a 3976-os számú beteggel, kíméletlenül, szárazon a tényeket:

- „Agresszív, rosszindulatú petefészek-daganat, szeptember harmadika kemoterápiás kezelés. Ki fog hullani a haja, rosszul lesz és legyengül, de talán túléli!”

Csak így, egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebben csengő két mondata lenne… Nem kérdeztek semmit. Nem tudták ki vagyok, hogy hányan várnak rám otthon, hogy mennyi feladatom van még, hogy ennek az egésznek nincs is köze hozzám, hiszen nekem nem fáj semmi…

Ennek a lehetetlen helyzetnek senkivel össze nem téveszthetően én voltam a középpontja. Kezdtem kívülről látni magam, ahogy toporgó idétlenséggel állok a semmi közepén, bőgök és nem látok, és nem hallok, csak a csordogáló könnyemet nyeldesem. A torkom fáj a visszafojtott zokogástól, a vér őrjítőn zakatol csendtől sebzett dobhártyámon… Velem is megtörtént!

Na, persze mások egyből mondogatták, fel kell venni a harcot. Igen-igen, de a harc nem nekem való: a csatákban vannak győztesek és vesztesek… Honnét tudhatnám előre, melyik leszek én? Bátor akartam lenni, de csak ültem némán, megriadva. Kivarázsolódtam az életemből…

Akkor láttam sírni az apámat… Megszólalt bennem az önérzet: ha eddig tanúja lehettem szép, tiszta életüknek, hát most felelősséggel tartozom immár őértük is! Aztán úgy a harmadik nap körül, amikor anyukám újra kisbabaként dédelgetett, és úgy gondoltam, most az egyszer, utoljára mindenki nagyon akar szeretni, na, akkor rájöttem, hogy végül is nem büntetést kaptam, hanem itt valami készül: szépséges, időtálló hatalmas szeretet! És nem engednek hányódni az önsajnálat zátonyai közt, és nem szűnik meg a világ, amiben még én is jelen lehetek. Nem vagyok egyedül és nem vagyok kicsi, és hitetlen. Mert minden szép, sokkal szebb annál, mint eddig gondoltam…

És a gyerekeim kezét fogva, új tervek születnek és minden pillanat körül ott lengedez a nagy csodavárás. Egyszer, kétszer, háromszor, ezerszer lehet még minden! Felfogtam, hogy a „kemó” az nem is bánt, hanem ezt az egyetlen, saját kis életemet menti, és nem is olyan kegyetlen, mint a filmekben. Egészen kibírható. És ha eddig nem mertem lenni önmagam, a reggeli tükörbenézések megmutatták másik énemet, így haj nélkül…

Arról nem is beszélve, mennyire örömteli, izgalmas játék várni minden egyes apró, új hajszál érkezését. A hasamon, éppen hosszában, az önzés apró, fehér hegei figyelmeztetnek az új életemre: a hétköznapokban végre van időm, és egyre nagyobb kedvem a kitaposott zöld cipőmben szédítő sétákat tenni, figyelni megannyi árokparti pipitér virágba borulását. Tudok felhőtlenül kacagni és jólesően bolondozni…

És mindig megbocsájtok azoknak, akiknek a szemében könny csillog, egy újfajta szomorúság kísérőjeként, mert ők azt gondolják, vége mindennek. Mennek a hetek, hónapok, megy az idő, és én maradtam. Nem is tudom, mikor volt valaha is ennyire igazam…

Jövő héten folytatjuk!

Ha nem várnál addig: látogass el Terézanyuhoz!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Kis vagy nagykamasz? Egyben tuti megegyeznek. Minden ciki, és a válaszuk nem tudom, ha a karácsonyi kívánságaikról faggatjuk őket.
Már látogatható a Vörsi Betlehem

Egy kicsi falu különleges látnivalója – Idén is látogatható a Vörsi Betlehem

Tudtad, hogy egy Balaton melletti kis faluban látható Közép-Európa legnagyobb betleheme? Idén 75. alkalommal építette fel Vörsön a falu apraja-nagyja Jézus születésének pillanatát megörökítő bibliai jelenetet, aminek csodájára járnak a világ minden részéről.
5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

Szülőnek lenni csodálatos és hálás feladat, ami ugyanakkor számos lemondással és kihívással együtt jár: miközben egy másik emberi lény szükségleteiről gondoskodunk, sokszor érezhetjük úgy, hogy nem jut idő saját magunkra. Ne felejtsük el azonban, hogy az énidőre mindenkinek szüksége van, olykor tehát egy kicsit törődjünk saját magunkkal is.
Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

A rászorulók támogatása nemcsak karácsonykor, hanem egész évben fontos, de az ünnepi időszak különösen jó lehetőséget teremt a segítésre. Hoztam pár ötletet, hogy milyen módokon tehetünk jót:
Ugrás az oldal tetejére