Emlékeztek még a Marslakó a mostohám című filmre? Igazi 80-as évekbeli bakancslistás darab, ahol a mostohát - aki történetesen egy űrlény - az épp csúcsformában lévő Kim Basinger alakítja.
Igaz, az én anyám semmilyen értelemben nem mostoha, de megmondom őszintén, erre az űrbéli részre nála is erősen kezdek gyanakodni.
Nem értem ugyanis, hogyan csinálja?!
A kép illusztráció
Hogy van az, hogy akárki, akármikor megy hozzá, mindig rend van nála?
Mit rend? Tiptop tisztaság! Olyan, ami nálunk talán sose volt, és gyanítom sose lesz, pedig esküszöm én is nagyon igyekszem.
Eleinte azzal nyugtattam magam, hogy könnyű neki, gyerekek nélkül még jó, hogy a rend is megmarad! De most, hogy kb. 1,5 hónapja szinte nonstop vele vannak a gyerekeim, nincs tovább mibe kapaszkodnom.
Mikor csinálja? Hogyan csinálja? Mivel csinálja? Azonnal tudni akarok minden titkos infót, miközben tovább vizslatom.
Hogy van az, hogy nála minden nap van meleg étel az asztalon?
Bevallom, ezt a napi főzés dolgot soha nem értettem. Nálunk már az komoly logisztikai kivitelezés, hogy legalább hétvégére sikerüljön valami egyfogásost önerőből összedobnom.
Kitalálni, bevásárolni, megfőzni úgy, hogy minden sikerüljön is… mindezt jókedvvel, bőséggel, lazán és természetesen?!
Áh! Nem értem, hogy lehet, hogy nála egy lusta kedden is legkésőbb 1-re leves+főétel+desszert is van.
Ha 11-kor érünk haza a postáról, akkor is, ha úgy néz ki, semmi alapanyag nincs a hűtőben, akkor is…
Hol tanítják ezt, valaki árulja már el nekem?! És akkor már azt is mondja meg, hogy...
Hogy lehet az, hogy mindig jókedvű és csinos?
Nem hord körömcipőt, nincs 20 centis műkörme és nem visel báli sminket az utcán, de hogy mindig jó ránézni, az biztos. Soha nem puruttya a haja, 65 évesen is alig ráncos az arca, mindig kedves, mindig mosolyog... Persze, tudom a gének meg a jó krémek! Vagy netán ebben is van valami ufó titok?
Hogy van az, hogy soha nem panaszkodik, és mindenre van egy megnyugtató mondata?
Ha nem ismerném, biztosan azt mondanám “Könnyű annak, akinek az élete csupa móka és kacagás!”
De ismerem, és tudom, hogy nem az. Ugyanúgy megvannak a problémái, megvan a maga fájdalma, gyásza… mégis mindig, minden nehézségben az élet szeretetét hirdeti. Amire én azt mondom, anyu, ettől én összeroppanok, ő azt mondja: "Olyan nincs! Tessék felfelé tekinteni! Ezt is megoldjuk!" És úgy mondja, hogy nem csak én, de bárki el is hiszi neki. Minden mondata ragyogóan optimista, mint a nap.
Sorolhatnám hosszan, mi mindent nem értek még az anyámmal kapcsolatban... Hogy lehet az, hogy bár jó pár éve nyugdíjas, de még mindig szeretettel említik és előre köszönnek neki a volt tanítványai? Mit kell ahhoz tenni, hogy valaki jófej és laza nagymama legyen? Hogy kell nem zsörtölődni, az élet súlyától nem megtörni?
De most inkább csak csendben figyelem, hátha ellesek tőle egy-két titkot, vagy legalább rajtakapom, hol rejtegeti azokat a bizonyos földöntúli segítőit!
Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
