Joggal mondják sokan, hogy jól kicsesztek a mi korosztályunkkal, mert hogy is beszélhetnénk arról, hogy negyvenfelé a nyugdíjamra kezdjek spórolni, amikor épp most megyek gyesre, és most kezdődik csak igazán a fiatal életem!! Manapság már mindenkitől azt halljuk, hová szülnél húsz évesen, tanulj fiam előtte, legyen diplomád, de legalább kettő, teremts magadnak egzisztenciát, spórolj össze legalább egy lakáshitelre és majd utána jöhet a gyerekvállalás, ha már biztos alapokon állsz. De mire ez mind meglesz, már javában a harmincas éveinket (lehetőleg a második felét) tapossuk, és csak ekkor kezdjük el megélni a 80-as évek, húszéves nőinek világát.
Jobbik esetben – de ez ugye nem csak rajtunk múlik - szerencsésebbek vagyunk, ha egy kicsit előrébb hozzuk a gyeses éveinket. 40 felé már kirepülnek a gyerekek az ovi, suli felé. Mi, anyukák vissza tudunk térni újra a munka világába, - vagy épp azon ötletelünk, hogy saját magunknak teremtsünk egy jól menő vállalkozást,- ahol próbáljuk befoltozni azokat a réseket, amelyeket az egykeresős évek ütöttek a családi költségvetésen.
Azt gondolnánk, hogy aki tanult, és van több diplomája, az bizony keres annyit egy munkahelyen, hogy vígan elél belőle, jól be van jelentve és még félre is tud tenni. Először egy babakötvényre, aztán egy életbiztosításra, lakás-előtakarékosságra és még grátiszban egy nyugdíjcélú megtakarítást is tud nyitni!
De a valóságban ez nem így van, legalábbis a nőknél nem. Persze vannak, akik már harminc körül tudják, hogy szükséges lesz előre félrerakni a nyugdíjas éveikre, de a legtöbben nem gondolkodnak így. Vannak, akik sajnos a szűkös anyagiak miatt nem tudják semmiképp kivitelezni, vagy egyszerűen nem is tudják felmérni, hogy mi is az az összeg, amivel már jelentős segítséget tudnak adni saját maguknak, nyugdíjas éveikre. Sokszor piszok nehéz túlélni a hónap végét is, nemhogy félrerakni egy olyan életre, amiről azt gondoljuk a hétköznapokban, hogy sosem jön el.
Pedig eljön, és ha még ráadásul rosszul is voltunk bejelentve, és éppen jó pár év gyes is belejátszik, akkor még a mai rendszerben is nehezen tudnánk kijönni belőle, nemhogy mondjuk 20-25 év múlva.
Míg azok, akik idén mennek nyugdíjba, még a fizetésük 80 százalékának megfelelő összeget kapnak nyugdíjként, a szakértők szerint a mai negyvenesek viszont már csak a keresetük 20-30, legfeljebb 50 százalékára számíthatnak. Ezeket előre senki nem tudja még pontosan, de az már most világos, megélni (különösen egyedül) biztosan nem lehet majd a nyugdíjból. Nagyanyáinkkal ellentétben, akinek nyugdíjba menetelükkor már felnőtt, önálló életet élő gyerekeik voltak, most egy friss nyugdíjasnak lehetnek még egyetemista vagy pályakezdő gyerekei, akiket aktívan kell segíteni.
Nagy kérdés, hogy lesz-e miből fizetni az államnak a nyugdíjat abban a nyugdíjrendszerben, amiben a mindenkori aktívak állják az inaktívak ellátását, ha egyre kevesebb ember lép be a munkaerőpiacra, akik befizetik az adókat és a járulékokat és egyre több a nyugdíjas korba.
Viszont az életszínvonalunk egyre inkább nő, egyre több javat: kényelmet, finom ételt, nyaralást, bőséget igénylünk. Ez egy átlagos kétkeresős családban kivitelezhető (na nem habzsidőzsivel azért, de kivitelezhető), de belegondoltál már abba, mi lenne, ha holnap megszűnne a munkahelyed neked is és a férjednek is, és a fizetésetek (átlagban x évre visszamenőleg) 20%-át kapnátok meg? Tételezzük fel, nincs pár ingatlanod, ami ki van adva albérletbe, nincsenek nagy értékű kocsik, nyaralók stb. Meddig húznátok ki? Ezzel a keresettel, hogy látod magad 5 vagy 10 év múlva?
Vagy belegondoltál már abba, ha most is egyik napról a másikra élsz a jelenlegi bevételedből, akkor mi lenne, ha még ezt az összeget is lefeleznék holnap? Képzeld magad a helyzetbe, hogyan lenne befizetve a számláid, mit ennél, ha nincs semmi tartalékod, új ruha, mozi, kirándulás, internet lenne?
Belegondolni is borzasztó, ez lesz a valóság?
Tényleg igazuk lehet a szakembereknek, hogy az a világ jön ránk, hogy nyomorban fogjuk megélni a nyugdíjas éveinket, ha aktív korunkban nem gondoskodunk előre magunkról?
De mi a megoldás, ha már most is épp hogy kijövünk a hó végén? A tutit nem tudom megmondani, de az az egy biztos: a témával foglalkozni kell és időben megoldást keresni rá!
Ezért Csatos Erikát az Álomjövő pénzügyi tanàcsadó iroda vezető pénzügyi tervezőjét kérdeztem, hogy mit tanácsol nekünk nőknek, anyáknak!
A probléma valóban jelentős.
Nem véletlen, hogy ezt a generációt „szendvicsgenerációnak” hívják. Ezzel arra utalnak, hogy a mai 45-50 éves korosztály még javában támogatja a gyerekeit, sőt ebben az időszakban kerülnek a legtöbbe, hiszen általában a felsőoktatásban tanulnak, ugyanakkor az időskorú szülőkről is nekik kell már gondoskodniuk.
A nők általában még rosszabb helyzetben vannak, mint a férfiak, amikor nyugdíjról kell beszélnünk, hiszen a gyerekvállalás miatt kevesebb szolgálati évet gyűjtenek össze, és a beteg szülők ápolása is általában rájuk hárul, ami további nyugdíjcsökkenést jelenthet. Éppen ezért a legjobb pénzügyi tanács, amit egy hiteles szakember adhat, minél hamarabb nézz szembe a problémával, és tedd meg az első lépéseket az önmagadról való gondoskodás irányába.
Az időnek ugyanis hatalmas jelentősége van
Az idő szerepe mellett legalább akkora jelentősége van annak, hogy tisztába legyünk a saját számainkkal, hiszen a jó élet mindenkinek mást jelent. Ha az a célunk, hogy ugyanazt az életszínvonalat engedhessük meg magunknak nyugdíjas korban is, amit aktív korunkban megszoktunk, akkor érdemes leülni egy pénzügyi tanácsadóval, és elkészíteni a saját hosszú távú nyugdíjtervünket. Ez egy személyre szabott pénzügyi elemzés, amely feltárja, mekkora hiánnyal nézünk szembe attól a pillanattól kezdve, amikor már aktív munkából nincs befolyó jövedelmünk, azaz csak a nyugdíjunkra számíthatunk, és megmutatja azt is, ebből adódóan mekkora összeget kellene félretennünk az ideális nyugdíjhoz.
A nyugdíjtervezés abban az esetben is nagyon hasznos lehet, ha már vannak elindított megtakarításaink, hiszen segítségével felmérhetjük, hogy hol tartunk, és hogy jó irányba haladunk-e az elindított pénzügyi programjainkkal. Mivel 20-25 éves időtávlatról beszélünk, természetesen időszakonként érdemes felülvizsgálni a tervünket, és hozzáigazítani az életünkben bekövetkezett változásokhoz.
Társadalmi szempontból hatalmas jelentősége lenne annak, hogy minél több család szánja rá magát arra, hogy tudatosan nézzen szembe milyen hatalmas anyagi veszélyt jelent, amennyiben nem kezd el időben felkészülni a nyugdíjas évekre. A fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban a friss munkavállalók az első perctől kezdve természetesnek tartják, hogy a bevételeik 10%-át félretegyék nyugdíjra, hiszen tisztába vannak vele, hogy csak így érhetik el, hogy egy ledolgozott élet után méltó nyugdíjas kort biztosítsanak önmaguk számára. Nálunk is láthatóak már pozitív előrelépések ebben a témában, de sajnos nagyon sokan még mindig úgy gondolják, hogy inkább bedugják a fejüket a homokba, és nem néznek szembe ezzel a problémával.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt közel 20 évben segítségünkkel családok százainak nem csak megmutattuk a méltó nyugdíjas évekhez vezető pénzügyi utat, hanem végig is vezettük rajta őket. Munkák eredményességét abban mérjük, hogy a segítségünkkel hány család életében hoztunk létre jelentős pozitív változásokat.
Csatos Erika
Álomjövő
+3670-458-6878
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
