Valószínűleg mindannyian láttunk már ilyent.
Anyuka vagy apuka tolja a bevásárlókocsit, a gyerek pedig nem a számára kialakított ülésben ül, hanem bent a kosárban. Ül, térdel, mászik – vagy éppen utcai cipőben, csizmában álldogál azon a felületen, ahová néhány perccel később valaki más a kenyerét, zöldségét, gyümölcsét vagy egyéb élelmiszerét teszi.
Első pillantásra talán csak egy apró, jelentéktelen szokásnak tűnik.
Pedig érdemes belegondolni: mi minden lehet annak a cipőnek a talpán?
Gondoljunk bele, hol járt az a cipő!
Járdán. Parkolóban. Pocsolyában. Nyilvános mosdóban. Játszótéren. Kutyák által használt füves területen. Sárban. Tömegközlekedési eszközön.
A cipőtalp éppen azért cipőtalp, mert elválasztja a lábunkat mindattól, amin odakint járunk.
Aztán ugyanez a cipő bekerül a bevásárlókocsiba.
Arra a helyre, ahová a következő vásárló esetleg beteszi a péksüteményes zacskót, a bevásárlótáskáját, egy rekesz üdítőt, a gyümölcsöt vagy a zöldséget.
Persze az élelmiszerek jelentős része csomagolva van, a zöldséget-gyümölcsöt pedig otthon megmossuk. De ettől még nem lesz higiénikus szokás az utcai cipőt arra a felületre tenni, amelyet mások az élelmiszereik szállítására használnak.
Nem csak a látható sárról van szó
A cipőtalpunkkal nap mint nap végigjárjuk a járdát, parkolót, mosdót, játszóteret és számtalan más közös használatú felületet. Kutatások szerint a cipőtalpak különféle mikroorganizmusokat is magukkal vihetnek. Vizsgálatokban többek között E. coli, Staphylococcus aureus és Clostridioides difficile baktériumokat is kimutattak cipőtalpakon. Egy nagyobb környezeti vizsgálatban az Egyesült Államokban megvizsgált 1218 cipőtalp közel 45 százalékán találtak C. difficile spórákat.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy aki hozzáér egy bevásárlókocsihoz, meg is betegszik. Azt viszont jól mutatja, miért nem szerencsés az utcai cipőt arra a felületre tenni, ahová a következő vásárló az élelmiszereit pakolja.
„De a bevásárlókocsi amúgy sem steril!”
Nem, természetesen nem az.
Rengeteg ember megfogja a tolókart, különböző termékeket teszünk bele, és senki nem vár műtői tisztaságot egy szupermarket bevásárlókocsijától.
De óriási különbség van aközött, hogy egy közösen használt tárgy nem steril, és aközött, hogy szándékosan beletesszük azt a cipőt, amellyel néhány perce még az utcán jártunk.
Ugyanezen egyszerű okból otthon sem állunk cipővel a konyhaasztalra.
Nem azért, mert az asztal steril. Hanem mert van egy teljesen ésszerű határ a kinti kosz és az élelmiszereink helye között.
És nem csak a baktériumokról van szó
Van egy másik szempont, amiről talán még kevesebb szó esik: a balesetveszély.
A bevásárlókocsi kosarát nem arra tervezték, hogy egy kisgyerek felálljon benne, ugráljon, kihajoljon belőle vagy a peremére kapaszkodjon.
Elég egy hirtelen mozdulat.
A gyerek meglát valamit a polcon, nyúl érte, kihajol. A testének súlya magasra kerül, a bevásárlókocsi pedig megmozdulhat vagy akár fel is borulhat. Egy magas kosárból fejjel előre kieső kisgyerek pedig súlyosan megsérülhet.
És hiába áll mellette anya vagy apa: egy eséshez néha egyetlen másodperc is elég.
„De nem akar a kocsiban ülni!”
Ezt valószínűleg minden kisgyerekes szülő pontosan érti.
Elfáradt. Hisztizik. Nem akar gyalogolni. Ki akar mászni. Be akar mászni. Most azonnal szeretné levenni a harmadik polcról azt a rózsaszín dobozt. A bevásárlás pedig még csak a felénél tart.
A megoldás mégsem az, hogy cipőstül beállítjuk a bevásárlókocsi kosarába.
Ha a gyermek életkora és mérete engedi, használjuk a gyermek számára kialakított ülőrészt, és természetesen a rendelkezésre álló biztonsági rögzítést. Ha már nagyobb, bevonhatjuk a vásárlásba: keresheti a listán szereplő termékeket, számolhatja az almákat, segíthet kiválasztani a joghurtot vagy tolhat gyermekeknek készült kis bevásárlókocsit, ahol van ilyen.
Egy kis odafigyelés a következő vásárlóra
Talán ez az egész kérdés legfontosabb része.
A bevásárlókocsi nem a miénk. Közösen használjuk.
Ami utánunk marad benne, azzal egy másik család találkozik. Lehet, hogy néhány perccel később egy másik anyuka ugyanoda teszi a kisgyermeke élelmiszereit, ahol előtte egy sáros cipő állt.
Nem kell mindentől rettegni, és nem kell steril világban nevelnünk a gyerekeinket.
Egyszerűen csak érdemes megtanítani nekik egy nagyon hétköznapi szabályt:
A cipőnk a földre való. Az élelmiszer pedig ne kerüljön oda, ahol előtte a cipőnk járt.
És talán ez nemcsak higiéniai kérdés.
Hanem annak a megtanítása is, hogy egy közösen használt helyen nemcsak magunkra, hanem az utánunk következőkre is gondolunk.
Vizaverné Horváth Zsófia
Szombathelyimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
