1. Tiszta lappal kezdjünk
Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyermek középiskolásból egyetemista lesz, valójában egy felnőtt ember lakik majd velünk. Természetesen ez nem egyik napról a másikra történik, de szülőként nem mindig könnyű elfogadni, hogy a gyerek felnőtt. Érdemes ilyenkor leülni, és megbeszélni, kinek mi fontos, mik legyenek az együttélés új szabályai, így csökkenthetjük a félreértés és a feszültségek kockázatát.
2. Ne találgassunk, beszélgessünk
Nem kell arra várni, hogy a gyerek majd kitalálja, mit kellene tennie, vagy hogy „majd kialakul a dolog”, mert nem fogja és nem fog. Ehelyett öntsünk tiszta vizet a pohárba, és alakítsuk ki a közös szabályokat. Akár írjunk listát arról, kinek mi a dolga, miért felel.
3. Ne áltassuk magunkat az egyenlőséggel
A „mindenki ugyanúgy kiveszi a részét a háztartásból” önámítás, ami persze nem jelenti azt, hogy bizonyos részterületeket ne lehetne az immáron felnőtt gyerekre bízni. Az nyilván alap, hogy a saját dolgait maga intézze (ágyneműcsere, mosogatás, takarítás, stb.), és emellett rábízhatunk a kutyasétáltatástól kezdve egy-egy egyszerűbb étel elkészítéséig több feladatot is.
4. Tiszteljük egymást
Ez persze egyébként is fontos, de a fiatal felnőttek esetében el kell fogadnunk, hogy a saját életüket élik – csak éppen otthon lakva. Tehát ha elalszik, kihagy egy előadást az egyetemen, vagy elfelejti a dolgozat beadási határidejét, az az ő problémája, és hacsak nem kér segítséget, hagyjuk, hogy ő is oldja meg. A tisztelet (például a közös családi eseményeké, vacsoráké) az ő részéről is elvárható, legalább egy udvarias jelzés erejéig, ha nem akar vagy nem tud rajtuk részt venni.
A tiszteletnek része, hogy legalább egy üzenet erejéig jelezze, ha nem jön haza este. Megmagyarázni nem kell, csak szóljon. Ja, és amikor hazajön (mondjuk hajnali 4-kor), akkor lehetőleg ne csapjon zajt, mert lehet, hogy a szülők 6-kor kelnek…
5. Legyünk ott neki
Legyen akármilyen felnőtt és egyetemista, azért még szüksége van ránk, és nekünk is arra, hogy meghallgathassuk a panaszait, elmesélhesse nekünk a kudarcait, a szerelmi csalódásokat és persze az örömöket is. No és legyen valaki, aki adott esetben az éjszaka kellős közepén is rohan és segít. Végül is ezért vannak a szülők…
Forrás: csalad.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
