A válás után váltott gyermekelhelyezéssel kapcsolatos hivatalos ügyintézésről korábban megjelent cikk folytatásaként ez az írás arról szól, hogy a szülők miként juthatnak el a döntésig, mely szerint közös felügyelet mellett, felváltva nevelik közös gyermeküket vagy gyermekeiket?
Teljesen mindegy, hogy egy házasság vagy életközösség milyen ok miatt szűnik meg, az addig teljes családban nevelkedett gyermek mindenféle szempontból megsínyli az érzelmi biztonság elvesztését, a szülei kapcsolatának válságát. Ő nem tehet semmiről, ilyenkor a legtöbb, amit a szülő tehet, hogy ha kell százszor és ezerszer elmondja neki, őt az apukája és az anyukája is nagyon szereti, ne okolja magát azért, amiért már nem értik meg egymást. Fokozottan megviseli a gyermeket ez a helyzet akkor, ha a lakóhelye is változik, esetleg más intézménybe is kerül, eltávolodik a megszokott barátaitól, nevelőitől, és a környezettől, amiben felnőtt.
Minden családnak más a helyzete, cikkem célja nem az, hogy bárkit bíráljak, kioktassak, vagy elítéljek, tényeket állapítok meg.
Mikor alkalmazható a váltott elhelyezés?
Csak és kizárólag akkor, ha a válófélben lévő szülők ebben megegyeznek, a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos minden kérdést tisztáznak, és ezt a bíróságon kifejezésre is juttatják. A megegyezés tárgya az adott családhoz igazodik. A két szülőnél töltött egyenlő mennyiségű idő jelenthet egy- vagy kétheti váltást, egy hét több részre történő elosztását, függően attól, hogy például egy iskolás gyermeknek milyen különórái vannak, a szülőknek milyen a munkaidő-beosztása, dolgoznak-e hétvégén, mikor látogatják a nagyszülőket? Az együttműködés szükséges a logisztikai feladatok megoldásában is, figyelembe kell venni, hogy például melyik szülőnek van autója, ki az, aki a közösségi közlekedést veszi igénybe?
Fontos, hogy ha a gyermek intézménybe, bölcsődébe, óvodába, iskolába jár, akkor természetesen ugyanabban az intézményben maradjon akkor is, ha az édesapjánál, és akkor is, amikor az édesanyjánál lakik. Ezért alapvető feltétel, hogy az elvált szülők lakóhelye megfelelő földrajzi közelségben legyen egymáshoz, és az intézményhez is. Ennek akkor is így kell lennie, ha a közös családi otthont anyagi okok miatt el kell adni, és a két szülő más-más helyre költözik.
A szülők anyagi helyzete azért lényeges, mert egyikük sem fizet a másiknak tartásdíjat, ennek ellenére megfelelő körülményeket kell biztosítaniuk a közös gyermeknek; bár születhet olyan megállapodás, hogy például a többet kereső édesapa anyagilag támogatja az édesanyát, még akkor is, ha neki is van saját jövedelme, csak kevesebb. A gyermek megélhetését, életminőségének fenntartását nem veszélyeztetheti a váltott elhelyezés. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindkét szülő köteles a legdrágább játékokat, ruházati cikkeket megvásárolni neki, és ha valamelyik erre nem képes, akkor hátrányba kerülhet. Legyen mindenhol megfelelő mennyiségű és minőségű étel, ruházat, egy hely, ahol aludhat, tanulhat, játszhat, tisztálkodhat a gyermek.
Nem sérülhet a gyermek érzelmi biztonsága, nem romolhat a tanulmányi eredménye sem, tehát kiemelkedően fontos, hogy mindkét szülő egyformán törődjön vele.
Természetesen lehet vita a tévénézés, internetezés, különböző játékok megengedéséből, szabad-e a szobában enni vagy sem, de ezek az apróságok mind megbeszélhetők, és életre szóló törést nem jelent a gyermek számára, ha például az apukájánál hétvégén este tízig, az anyukájánál csak este kilenc óráig tévézhet, vagy nem mehet be sáros cipővel a konyhába az édesapjánál, amit az édesanyja még elnéz neki. A tanulást, és egyéb kötelességeket mindkét szülőnek egyformán kell számon kérnie, ez nagyon fontos.
A gyermekkel is beszélni kell, az ő akarata ellenére nem szabad dönteni. Az életkorának megfelelően el kell magyarázni neki, hogy mi fog történni, ezután hogyan zajlanak majd a mindennapok, és meg kell kérdezni a véleményét!
Mik a váltott elhelyezés előnyei?
Sajnos sok olyan válásról hallani, olvasni, amiben a gyermeket eszközként használják a válófélben lévő szülők. A másik felet zsarolják a tartásdíjjal, a láthatási idővel, és csúnya csatákat vívnak az ügyvédeiken keresztül. A szülőknek félre kell tenniük saját sértettségüket, csalódottságukat, és felül kell emelkedniük a materiális elvárásaikon is. Ha már nem sikerült megóvniuk a család egységét, akkor az a minimum, hogy a gyermekük érdekeit nézve együttműködnek a válás során, nem teszik ki utódjukat egy hosszan elhúzódó pereskedésben való asszisztálásnak.
Ha a gyermek közös felügyeletében és váltott elhelyezésében a szülők meg is egyeznek - és ezzel a főbb konfliktusforrásokat kizárják -, anyagi vitáik még lehetnek, amelyeket viszont már úgy tudnak rendezni, hogy nem kell a gyermeket bírósági szakértők elé citálni.
A gyermeknek mindenképpen előnyére válik, ha ő személy szerint nem képezi vita tárgyát, és a szülei nem pajzsnak használják.
Az intézményi szünetek alkalmával egy egyedülálló szülőnek fokozott problémát jelent a gyermek felügyelete. Váltott elhelyezés esetén ez viszonylag könnyen megoldható, mindkét szülő előre tervezhetően, a saját szabadságához igazítva igénybe veheti a nagyszülők, barátok segítségét, vagy táborokba viheti a gyermeket, felváltva, így megfelezve azt az időszakot, amelyet egyébként teljesen egyedül kellene megoldania. Az ünnepnapokat is lehet felezni, sőt, a hosszú hétvégéket is, de a legjobb, ha ilyenekből nem is csinálnak különösebb gondot a szülők, hiszen előfordulhat egy évben több ilyen, amiből az egyik apás, a másik anyás hétre esik.
Mik az ellenérvek?
Tipikus ellenérv az, hogy megszűnik a gyermek állandóságérzete, nem lesz otthona, bizonytalanná válik abban, hogy hol mit várnak el tőle?
Nézzük csak, mik azok a közhelyek, amelyek megcáfolhatják ezeket? Először is az, amikor a gyermekek azt mondják, nekik ott van az otthonuk, ahol az anyukájuk van. Másodszor az, hogy a gyerekek sokkal rugalmasabbak a felnőtteknél, és könnyebben alkalmazkodnak megváltozott élethelyzetekhez. A tapasztalat az, hogy mindkét közhely igaz. Nagyon sok gyerek költözködik többször is a családjával, a fizikai helyváltoztatás számukra kevésbé lényeges, ha közben a szüleik ugyanúgy szeretik őt, és törődnek vele. Az már részletkérdés, hogy két különböző helyen laknak a szülei, akiket egyformán szeret.
Arra sincs szükség, hogy hetente-naponta cipelje magával a gyerek a „betyárbútort”, hiszen mindkét lakóhelyén biztosítják neki ugyanazokat a feltételeket. Az iskolás gyereknek a tankönyveit kell magával vinnie egy táskában.
A nevelési elvekben a szülők egyetértése szükséges, ha ezek rendben vannak, akkor nem okoz problémát, hogy a gyereknek bizonyos időszakonként máshoz kell alkalmazkodnia.
Tény, hogy a váltva nevelt gyermeknek kevesebb ideig tart feldolgozni a válást, nem hibáztatja egyik szülőjét sem azért, hogy a másikat nem láthatja, és általában nincs szüksége pszichiáter, pszichológus szakember segítségére.
Mik a kizáró okok?
Ha a gyermek bármelyik szülője vagy családtagja bántalmazó, erőszakos, vagy italozó életmódot folytat, azt az illetékes hatóságnak jelenteni kell. A válás során nem szabad beleegyezni abba, hogy a bántalmazó szülőnél akármennyi időt töltsön a gyermek. Ha a bíróságnak ilyen a tudomására jut, eleve kizárja a nála történő elhelyezést.
Befejezésül...
Nem célom a váltott elhelyezés mellett kampányolni, ez pusztán egy lehetőség, amivel lehet élni, ha a megfelelő feltételek megvannak hozzá. Más sem fog egyértelmű érveket felhozni a módszer mellett, és ellene sem, mert ilyenek nincsenek. Ajánlani sem fogják, sem ügyvédek, sem pedagógusok, vagy gyermekekkel foglalkozó szakemberek. Minden attól függ, hogy a szülők meg tudnak-e egyezni ebben, és a gyermek személyisége, érettsége lehetővé teszi-e ezt a megoldást?
Személyes érintettség és néhány példa
Én is elvált vagyok, és váltott elhelyezéssel neveljük a gyermekünket. Nálunk úgy működik, hogy a kisfiunk egy teljes hetet az apukájánál tölt, a következőt pedig velem, minden vasárnap délután 3 órakor cserélünk. Ez azért alakult így, mert apuka munkabeosztása ezt teszi lehetővé, ő két műszakban dolgozik, és a délelőttös hetén van nála a gyermek, amikor délután és este együtt tölthetik az időt, közösen tanulnak, játszanak, mert erre a délutános héten nem lenne alkalom. Az én munkahelyemen tudtak alkalmazkodni hozzám, így amikor nálam van a kisfiam, akkor korábban elmehetek érte az iskolába, ezeket az órákat pedig a következő héten dolgozhatom le, amikor egyedül vagyok. Én hétvégén nem dolgozom, a volt férjem a szabad heteire időzíti az esetleges hétvégi munkát.
Az ismerőseim között egyre több az elvált szülő, a következő esetekkel találkoztam:
A feleség akart elválni, de a férj családi örökségként kapott házában laktak, ezért anyuka a kislánnyal együtt akart költözni, és válni úgy, hogy a gyereket kizárólag nála helyezzék el, apuka pedig kéthetente láthassa. A kislány nem akarta otthagyni a házat, ahol felnőtt, szó szerint az egyik szekrényhez kötözte magát, és hisztérikus lett. Anyukának be kellett látni, hogy a lánya nem csak a házhoz, hanem az apukájához is ragaszkodik, ezért belement a váltott elhelyezésbe, bár nem túl együttműködő, de a kislánynak így sokkal könnyebb, nem szakadt el az apjától.
Ötgyerekes elvált anyuka mondta, hogy ők ugyan egy városban laknak a gyerekek apjával, de az öt gyerekkel olyan logisztika lenne minden hétvégén egyikük lakásából a másikba vándorolni, hogy ő azt nem vállalja. Mindegyik gyerek ragaszkodik a saját kis kabaláihoz, tárgyaihoz, ezeket mind vinni kellene magukkal. Az édesapjuk amúgy sem túl megbízható, ezért inkább egyedül vállalja az összes feladatot a családfenntartással kapcsolatban.
Egy ismerős apuka foggal-körömmel harcolt a kislánya felügyeleti jogáért és azért, hogy mindig vele lehessen. A feleség minden különösebb előjel nélkül elköltözött egy másik férfihoz, a kislányt az apukájával hagyta, aki példásan nevelte több, mint egy évig. Majd anyuka úgy gondolta, hogy neki mégis joga van a gyerekhez, és egy három éven át húzódó gyermekelhelyezési per során megszerezte a kizárólagos felügyeletet, a kislányt egy távolabbi városba vitte magával, és még a bíróság által szabályozott láthatást és kapcsolattartást is vonakodva engedi meg az apukának. Bele sem merek gondolni, hogy ez a gyermekre milyen hatással van!
Több esetben is előfordul, hogy a gyermek édesapja a válás után elhanyagolja a gyermekét, hiába volna lehetősége láthatásra, nem él vele. A gyermek várja a szokott időben, de nem érkezik meg, nem vesz részt az ünnepekben, jelentős eseményeken. Ennek több oka is lehet, az egyik akár az, hogy az édesapa éli meg olyan traumának és kudarcnak a válást, amit nem tud feldolgozni, és inkább nem akar érzelmileg kötődni a gyermekéhez, mert úgy nem fáj. Persze az is lehetséges, hogy a volt feleség teszi lehetetlenné a láthatást, vitatkozik a gyerektartás összegén, így állva bosszút a vélt vagy valós sérelmekért, amelyeket a válás előtt és alatt szenvedett el.
Minden eset más, minden család és élethelyzet más, az viszont biztos, hogy a szülei kapcsolatának megromlása a gyermeknek a legrosszabb. A szenvedéseit a megfelelő megoldásokkal enyhíteni lehet, de teljesen elkerülni nem.
Kiss Lívia - (Kecskemétimami)
1 hét itt, 1 hét ott…amit tudnod kell a válás utáni váltott gyermekelhelyezésről – hivatalos ügyek
A nemzetközi gyakorlatban már régóta szerepel ez a fogalom, de Magyarországon még nem bevett szokás, hogy a szülők házasságának felbontását követően a közös gyermek, vagy gyermekek mindkét szülővel egyforma mennyiségű időt tölthetnek.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
