-
Megpróbálkozik alternatív módszerekkel:
- Aviva torna
- Természetgyógyász
- Kineziológus
- Akupunktúra
- Reflexológus
- Eszik egy kis méhpempőt
- Gyógyteákat iszik
Telik az idő, és ha minden jól megy, közben várandós lesz. Sajnos nálam nem így történt.
Elolvastam egy pár könyvet, hátha vigaszt találok bánatomra, miért pont Velem történik ez. Mi a baj Velem? Jönnek a lelkiismeret furdalások, önvádak.
-
Ráveszi magát, hogy felkeresse a nőgyógyászát, mondja meg, mi a baj.
Kivizsgálások kezdődnek:
- Legelőször is hormonvizsgálat, ahol vérből kimutatják az összes hormont, melyik milyen szinten áll. Jó esetben nincs gond, de elég sok nőnek vagy pajzsmirigy működési problémája van, vagy magas a prolaktin szintje. Ezekre egyszerű gyógyszeres megoldást alkalmaznak, és általában gyorsan orvosolják a problémát.
- Ezután jön a petevezeték átjárhatósági vizsgálat (nem vészes, ha nincs gond). Laporoszkópos vizsgálat, amit altatásban, a köldökön keresztül végzik. Egy kis műszerrel végignézik az embert belülről, nincs-e endometriózis vagy egyéb gond. Ha még mindig nincs semmit nem találnak, akkor már érdemes elgondolkodni a meddőségi központokon.
Itt a következő történik:
- Először egy általános elbeszélgetésen mindenről kifaggatnak, és elmondják a további menetét a dolognak.
- Ezek után szokásos rák szűrés, UH vizsgálat, mammográfia.
- Menet közben kivizsgálják a partnerünket is: vérvétel (ahol nézik a nemi betegségeket, úgymint HIV és a többi..)
- Bekérik az összes többi vizsgálat leletét, ami nem lehet régebbi fél évesnél.
- Részt kell venni egy előadáson, ahol mindent pontosan elmondanak, az esélyeket, azt hogy mikor hogyan és mi történik (van aki ezt elsumákolja, de nem érdemes, mert jó tudni, mi vár ránk).H
Ha mindez megvan, javasolni fogják az Inszeminációt (ezt csak bizonyos korig ajánlják fel). Megkezdődik az előzetes hormon kezelés, ami felkészíti a szervezetet a beavatkozásra (ez nem olyan szörnyű, mint amilyennek tűnik, bár a tűvel és a fecskendővel meg kell barátkoznunk, de mindent megtanítanak). Ha szerencsénk, van, sikerrel járunk, és nemsokára egy kis élettel leszünk gazdagabbak.
Sajnos nálunk nem így történt. Három inszemináció után nem akartunk többet, mert úgy éreztem, nincs értelme. Tudni kell, hogy az inszeminációk között egy hónapnak ki kell maradni, mert a hormonok megterhelik a szervezetet.Ha még mindig nem jön a várva várt csoda, eldöntheted, hogy hogyan tovább.
Mi tovább mentünk, és a lombikot választottuk. Ez a következőképpen zajlott:
- Újra végigcsináltak egy jó pár vizsgálatot: hormon, teljes vérkép, mammográfia, rák szűrés, nemi betegségek vizsgálata, UH...
- Páromat is újra kivizsgálták.
- Ezután megkezdődik a hormonkezelés
Az első lombiknál úgynevezett „Long Protokollt” alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy durván egy hónapig szurkálja magát az ember. (Természetesen minden a menstruáció első napjától kezdődik.) Közben, UH-al figyelik a szervezet ill. a hormonok reakcióját, és ahhoz időzítenek mindent. Percre, órára pontosan be kell tartani a „játékszabályokat”.
Amikor a tüszők elég nagyok már, akkor a tüszőrepesztő következik, majd a leszívás. Amikor leszívták a petesejteket, rögtön összerakják az egy órával előtte leadott spermákkal. Innentől indul a csoda!
Másnap telefonon megmondják, hogy mi is történik a lombikban, hogy áll a megtermékenyülés, és ha minden ok, akkor a harmadik napon megyünk, hogy visszakapjuk a kis zigótánkat. Ezután két hét pihenő következik, és ha a sors is úgy akarja, akkor elindul az új élet bennünk.
Sajnos nekünk ez sem így történt! Ilyenkor ne adjuk fel!
3 hónap múlva mehetünk az újabb lombikra, akkor már kevesebb procedúra vár ránk. Egy hét vagy 5 nap alatt minden lezajlik.
Ha már többszöri lombik sem hozott eredményt, érdemes elmenni egy genetikai vizsgálatra, mert kiderülhetnek olyan problémák, amik szimpla vizsgálatokkal nem kimutathatóak. (A petesejt nem tartalmaz sejtmagot, a petesejt kromoszóma rendellenes, a szervezetünk ellenanyagot termel és behatolónak véli a jövevényt… és még ki tudja, mi mindent produkál a testünk.)
Sokan megkérdezték tőlünk, miért nem fogadunk örökbe. Azt gondolom, hogy amíg nem jártam be minden utat, addig kár feladni, mert csodák igenis vannak. Én három inszemináció és egy lombik után azt mondtam, nem megyek vissza, nem élek túl még egyet. De az orvosom rám ijesztett, azt mondta, nincs sok időm, vészesen gyengül a petefészek termelő képessége. Összeszedtem magam, és újra nekivágtam, de biztos voltam benne, hogy nem sikerül. Már nem akartam görcsösen, beletörődtem, hogy végigjárom amit végig kell, de nem reménykedtem.
Ma, 11 hetes kismama vagyok, édesen mocorog, és bízom benne, hogy minden rendben megy, mert ha már ott akart maradni az a kis csöppség, annak oka van!
Mindenkinek kitartást, erőt és sikert kívánok!
Szerző: Hézső Barbara - Budaimami
