Az élet minden terén gyorsan változnak a dolgok, és ez a változás a farsangot sem kerülte el. Mi még indiánok és Rumcájszok akartunk lenni, manapság már a szuperhősök és az Elzák a menők. Szerencsére a gyerekeink imádják hallgatni a sztorijainkat, mi pedig – mivel kicsit szentimentálisak is lettünk az évek alatt – szívesen mesélünk gyermekkorunk régmúlt pillanatairól.
Bezzeg a mi időnkben…
Bár emlékeim kissé megfakultak, azért arra még emlékszem, hogy imádtuk a farsangot. A szüleink kisebb-nagyobb kedvel teljesítették jelmezes kívánságainkat (a szülői hozzáállás mit sem változott azóta sem), majd a jeles napon anyáink beültek a terem végébe, és amíg mi mulattunk, ők jókat beszélgettek.
A suliban klubdélutánt tartottunk jelmezes felvonulással, vetélkedőkkel, a végén jókat táncoltunk a kazettás magnóból üvöltő aktuális slágerekre.
Nem ismertük a kólát és a chipset sem, viszont tele ettük magunkat az otthonról hozott házi finomságokkal, amit anyánk vagy nagyanyánk sütött.
Nem volt még bolti jelmez, marketplace, sem jófogás. Volt viszont anyával-apával éjszakába nyúló közös alkotás, szabás-varrás, festés és ragasztás.
Abból dolgoztunk, amit a házban és a házkörül találtunk. Függönyből fátyol, harisnyából betörő, zokniból cicafarok, vagy kakaóval kimázolt négerlány. Persze szüleink kézügyessége és találékonysága nagyban befolyásolta a végeredményt. Nem volt ciki beöltözni, sőt mindenki a jelmezverseny győztese címre pályázott.
Ezek voltunk mi!
Busi Antónia - Pécsimami
"Piroska, hastáncos, vagy épp bálkirálynő... Ovi, alsó és felső tagozat, minden farsangról legalább egy jó sztori eszembe jut: a tombolán nyert Barbie baba; a kedvenc túrós sütim, amit mamám minden farsangra elkészített.
De talán az egyik legszebb emlékem, amikor én voltam a bálkirálynő 5. osztályban. Emlékszem, a mi osztályunk nyitotta az osztályok által beöltözős hatalmas délutáni mókát. Mert akkor még nyolcadikban sem volt ciki beöltözni. Sőt, versenyre mentek az osztályok, hogy ki hozza a legjobb műsort. A mi osztályunk a Vészhelyzetből adott elő egy sürgősségi jelenetet, ahol röpködtek a ketchupos vatták, mindenki rohant... Én meg ott ültem a trónszékbe a királlyal és hiába láttuk már sokadszorra az előadást (minden próbán ott voltunk), folytak a könnyeink a nevetéstől, ahogy mindenki másnak is, és minden osztályt összekovácsolt a közös szórakozás.
Ezeket az emlékeimet mindig elmesélem a gyerekeinknek, hiszen a nagyobbak már azt gondolják milyen menő a diákdiszkó, pedig sokkal jobb buli lenne, ha még szórakoztatnák is egymást. Tavaly óta viszont hagyományt teremtve, baráti farsangot tartunk itthon, ahol gyerek, felnőtt beöltözik, és együtt bulizunk a viccesebbnél viccesebb jelmezekben."
Antónia hastáncosként és Piroskának öltözve - Pécsimami
Halász Kinga – Budapestimami
"A kép 1980-ban készült egy alsógödi óvodában. Élete első farsangján a kislány mélyen átéli a szerepét, miközben kedvenc nyusziját szorítja magához, ami szintén a jelmezhez tartozik."
Kinga - Budapestimami
Vági-Tóth Lilla – Budapestimami
"Mennyivel könnyebb volt a szüleimnek, mint nekem! Darth Vader és Kylo Ren helyett doktor néni és királylány. Ezek elkészítése még talán nekem is menne... ;)"
Lilla, fogatlan doktornéni, 1985 - Budapestimami
Lilla, fogatlan királylány, 1986 - Budapestimami
Makai Marianna - Kecskemétimami
A mi generációnknak is megvoltak a mesehősei.
Én sosem akartam, hercegnőnek vagy királylánynak öltözni, talán azért mert 7.-osztályos koromig, pont úgy néztem ki, mint akármelyik srác az osztályban :)
Már arra nem emlékszem, hogy Rumcájsz zsiványos csínytevései, vagy a Manka kedvessége vonzott akkor, de az biztos, hogy 5.-ben már én is kis csibész voltam, és nagy kedvenc volt akkoriban ez a mese, büszkeség volt az ő bőrükbe bújni. És most, így visszagondolva, nem is csak a jelmezekben változtunk sokat, de szerintem sírva fakadnának a mai 5.-es lányok, ha ilyen meséket kellene még nézniük :) Ui. előrelátható módon az albumba megjelöltem nyíllal, hogy melyik is vagyok, hátha később nem ismerném fel magamat :)
Rumcájsz 5. osztályban - Kecskemétimami
Moha és Páfrány 2. osztályban - Kecskemétimami (jobbra)
Elsner-Szentesi Mónika - Kaposvárimami
Ovi kiscsoport nyuszi...Fele fiú fele lány voltam elsőben (amúgy banya akartam lenni, de anyuék rábeszéltek, mert kaptunk egy ilyen kölcsön jelmezt) - Kaposvárimami
Kálmánczhey Edit –Debrecenimami
Ez a fotó a debreceni Babits utcai oviban készült rólam valamikor… hát nagyon régen. Látható, ahogy a szülők szervezetten készítenek fel bennünket a bulira. Megfigyelhető az érdeklődő tekintet, ahogy a mellettünk öltöztetett kislányt nézzük. Vajon mi játszódhatott le az agyunkban akkor? Biztos nem azon gondolkoztunk, hogy vajon maradt-e függönyük a lakásban…
Farsangi készülődés - Debrecenimami
A kép folytatásán már indiánként én vezetem a sort. Anyukám még arra is emlékszik, hogy a parókát egy boltban vette és a ruhámat egy sötétítő függöny feláldozásával készítette el.
Itt a farsang, áll a bál - Debrecenimami
És végül egy osztály farsang és jelmez verseny. A 22-es számot viselő 'virág' vagyok, sajnálatomra a versenyt az előttem álló négerlány fölényesen nyerte.
Virágnak öltözve a jelmezversenyen - Debrecenimami
Fotók: Imami
- Debrecenimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
