Ami nálunk természetes, az a világ nagyobb részén nem az, ilyen például az iskolába járás. Pascal Plisson francia rendező díjnyertes dokumentumfilmjének főszereplője négy gyerek, akik nagyon messze laknak egymástól: a kenyai Jackson, az indiai Samuel, az argentin Carlito, és a marokkói Zahira.
A négy kisdiák nem ismeri egymást, mégis közös élményük az, hogy az útjuk az iskolába akadályok között vezet. A tanulásért meg kell küzdeniük.
„Ezek a hős gyerekek minden reggel néha az életüket kockáztatva vágnak neki az útnak a tudás felé. Ezek az iskolások saját történetük hősei. Saját igaz történetüké.”
A kenyai Jackson 15 km-re lakik az iskolától, amelyet a húgával együtt naponta megtesznek a szavannán, vigyázva arra, hogy az elefántok ne kergessék meg őket. Indulás előtt a kisfiú feladata a vízfakasztás, majd kezükben a vizespalackkal, iskolai egyenruhában útnak indulnak.
Zahira és barátnői a marokkói Atlasz-hegységben laknak, ahol hétfőnként 22 km-t gyalogolnak a meredek sziklákon a bentlakásos iskolába. Ha szerencséjük van, egy autó elviszi őket egy szakaszon.
Az argentin Carlito lóháton megy iskolába a húgával keresztül Patagónia pusztáin.
Indiában a kerekes székes Samuelt húzzák-tolják a fiatalabb testvérei naponta a több kilométerre fekvő iskolába. Samuel nagyon hálás azért, hogy tanulhat: "Az ilyenek, mint én, nem járnak iskolába."
A négy iskolás utazása során bepillantunk a különböző kultúrákba, szokásokba és a gyerekek családjának életébe is. Nekik nincs mobiltelefonjuk, de őket is aggódva várja haza édesanyjuk, édesapjuk, és reggelente pedig a lelkükre kötik, hogy vigyázzanak magukra.
Ezek a mosolygós szemű gyerekek nem panaszkodnak, hanem kitartóan végigmennek a nekik adatott nehezített pályán, hogy a tudás megszerzésével jobb sorsuk legyen, megvalósíthassák álmaikat. Ebben a családjuk, rokonaik is naponta megerősítik és támogatják őket.
Eltökéltek és töretlenül hisznek abban, hogy egyszer elérik a céljukat. Határozottan tudnak válaszolni a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre: pilóta, állatorvos, tanítónő, orvos...
„Ha nagy leszek, orvos szeretnék lenni, segíteni fogok az olyan gyerekeknek, mint én, hogy megtanuljanak járni. Ez az álmom, a vágyam.” (Samuel)
Minden egyes történet egy tanmese, amit a kisiskolások is értenek: milyen szerencsések azok, akik naponta iskolába járhatnak (és nem kell 15 km-t gyalogolniuk a sziklás hegyekben vagy vadállatokat kikerülve).
A csodaszép természeti környezetben játszódó film a reményről is szól, arról, hogy megéri küzdeni az álmainkért!
Utam az iskolába (Sur le chemin de l’école), francia-kínai-dél-afrikai dokumentumfilm, rendező: Pascal Plisson
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
