Azért azt be kell látnunk, hogy az évek múlásával átértékelődik minden.
Például egy fiatalabb énem most írhatna nektek 2 oldalt arról, mikor egy dédimama padlásán, egy szőke, kék szemű fiúval talált rám az új esztendő, életem első „tini”, ott alvós buliján vagy 15 évvel ezelőtt. – egy elég jó sztori lenne, de nem biztos, hogy nyomdafestéket tűrne.
Vagy arról, mikor már nem is olyan tiniként, barátok kanapéján „Ave Maria” hallgatása közben léptünk át az új évbe – szerintem ahhoz is elég sokat kellett vedelni!
Vagy épp írhatnék arról, amikor a Baross út nyilvános mosdójában „néztem” a tűzijátékot – persze úgy bepálinkázva, hogy azt sem tudom, hogy értünk haza.
Úgy gondolom ilyen története mindenkinek van, a szerencsésebbek emlékeznek mindenre, a kevésbé szerencséseknek csak néhány emlékképe van, a legszerencsétlenebbekét pedig biztos megörökítette valaki.
Így 30 évesen két pici gyerekkel, ebben a pillanatban teljesen máshogy „bulizunk”! Részben azért, mert, - mint szinte minden anyukának – a gyermekvárással és gyermek születéssel egy új korszak kezdődik, ha beismerjük ha nem, nekünk nőknek fel kell adnunk mindent, a karriert, a szabadidőt és sajnos nagyon sok esetben – ha nem is miattunk – de a barátokat is.
Hogy mire is gondolok?
Ameddig nincs gyerkőc, addig jobb esetben van egy 8 órás munkaviszonyod, barátokkal, felnőtt kapcsolatokkal, szép ruhákkal, ilyen olyan programokkal, akár minden péntek-szombat esti bulizással.
Gyermekvárással és szüléssel ennek vége, mert még mondjuk a várandósság alatt ott lesz néhány kollegina, barátnő, majd szép lassan eltávolodnak, hiszen ha belegondolsz, anno Te sem hallgattad volna szívesen, hogy
- milyen volt 8-10 órát vajúdni
- óó de szuper a szoptatás
- jajj most büfizett
- mi lehet a baj, zöldet kakilt? és még sorolhatnám, mert neked most már ez a fontos. Arról ne is beszéljünk, hogy bekapcsol a mama agy és 3 értelmes összefüggő mondatot nem tudsz kinyögni gügyögés nélkül.
Amikor pedig végre kapsz egy kis „énidőt” – mert már gyerekes berkekben a szabadidőt felváltja az énidő – akkor elmész bevásárolni, beülsz egy kávéra és sütire, a vadabbak valami testmozgással kínozzák magukat, a legvadabbak tolnak valami workshopot, hátha visszatérhetnek az életbe.
A barátnők pedig akkor kerülnek elő újra, mikor ők is belelépnek a te cipődbe és náluk is két csíkos lesz a teszt. Ez persze nem a Te hibád, nem az Ő hibája, egyszerűen csak ilyen az emberi természet. – persze emelem a kalapom minden olyan anya előtt, ahol megmaradtak az emberi kapcsolatok.
Persze ezek mellett közrejátszik az is, hogy „benő az ember feje lágya” – ezzel lehet vitatkozni, hiszen a kutacs már elég hamar „benő” – és egyszerűen az lesz a fontos, hogy azzal és azokkal legyél, akik szeretnek, és akiket szeretsz. És lehet nem lesz izgalmas az este, lehet nem mozgatsz meg hegyeket, nem iszol meg egy liter pálinkát, de abban a pillanatban ott vagy, ahol lenned kell, azzal, akivel lenned kell.
A világ összes kincséért sem adnám például a 2022-es Szilveszter éjjelt, mert a gyerekek gyorsan elaludtak, mi pedig kuckóztunk, sorozatot néztünk és persze elmormoltunk 3 imát, hogy ne ébredjen fel egyik gyerkőc se a kint tomboló tűzijáték áradatra.
Most ez a korszak van, nekem is, neked is, és még nagyon sokunknak, egy cipőben járunk, ismerősként és ismeretlenül is hasonló problémákkal küzdünk és hasonló „sárkányokat” nevelünk!
És Te sem vagy másnapos! Na ugye, hogy ugye?
Az új évre az öröm, a boldogság mellé kívánok kevesebb taknyos nózit, kevesebb hisztit, dackorszakot és persze több alvással teli éjszakát!
Neked, hogy telt a 2022-es év utolsó estéje?
- Győrimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
