„Öregapámtúl hallottam, hogy jeles ünnep alkalmával – amennyiben kellőképpen felkészült, megfényesedett a test és a lélek – Ég a Földdel összeér. S a Mennyeknek kapuján olyankor bélátni. Úgy mesélte, hogy egyenest az Úristen szeme közi lehet olyankor nézni!
No, de emlékezzünk csak: hogy es vót ez a bizonyos születés történet, jó néhány évvel ez előtt? Egyszer volt, hol nem volt, túl a zord üveghegyeken, még az Óperenciás tenger jégtábláin es túl, éppen ott, ahol a kurta farkú malacka fagyott földet túr, ahol kidőlt kemencének bedőlt oldala es havas volt, s ahol a vénasszony szoknyájának a hetvenhetedik ráncába odafagyott a kicsiny, fehér bolha – ott volt egy mély álomba merült, sötét világ…”
Megalkotta: Fabók Mariann és Keresztes Nagy Árpád
