"Gyömbi" - merthogy így becézzük a Kaposvárimami mindig energikus főszerkesztőjét - írása 2. helyezést kapott a NOE szépirodalmi pályázatán. Részlet a könyvből:
|
... A családot többnyire a lakás közepéről, egy-egy karlegyintéssel dirigáltam, véletlenül sem lehajolva semmiért. A lavórt kivitettem a teregetéshez, a lapátot odatartattam a partvishoz, az edényeket odahordattam a mosogatáshoz. Azért nem hagytam el magam teljesen. Dolgoztam – milyen jó, hogy itthoni munkám van: az Imami családi információs portál helyi aloldalát és a hozzá kapcsolódó egyesületet működtetem évek óta. Elvégeztem a rég betervezett, kéthónapos pályázatíró tanfolyamot, csináltam a kismamatornát a nappaliban és voltam párszor uszodában. Május közepén egy esküvőn a násznép megrökönyödésére még táncoltunk is, rákövetkező hétvégén pedig – hisz ez még csak a 32. hét! – elvonatoztam Budapestre, részt venni egy online-marketing konferencián, és ott átvenni az Imamikkal – milyen stílszerű – az Év Anyavállalata verseny első díját.
Ugye nem nehéz kitalálni, hogy melyikünk "Gyömbi"? Vasárnap hazafelé a vonaton bóbiskolva nem gondoltam, hogy három nap múlva már egészen máshol fogok zötykölődni… A koraszülés lehetősége meg sem fordult a fejemben. Igaz, hogy elértük a doki szerint „kritikus” időszakot, de biztos voltam benne, hogy velem ilyesmi nem fordulhat elő! Attól, hogy ikrek… Minden terhességem és az összes szülésem tökéletes volt, és most sem lesz másképp! Most nem is érnék rá, és még fel sem készültem. A táskámat még össze kell pakolni, a babaszobával pedig sehogy sem állunk. Van még időnk, gondoltam. Nyugodt voltam. ... Tesóm két perc múlva rutinosan dobálta egy táskába a legszükségesebb holmikat. Inni adott. Nyugtatott. Norbi kiállt a garázsból, felhívta a szülésznőt, öltözködött. Én meg szófogadóan feküdtem, és mélyeket lélegeztem. Olyanok voltunk, mint táborozó kisgyerekek első éjjel a szabad ég alatt – határozott mozdulatokkal tesznek-vesznek a tűz körül, hogy ne látsszon, mennyire félnek. A TELJES KÖNYVÉRT KATT IDE! |
Gyömbi nem csak könyvet írt, de kampányt is indítottt "Segíts Te is egy PIC-it!" címmel, aminek a sikeréhez a Pécsimami is szeretne hozzájárulni!
Egyszer már segítettetek: amikor megszületett Andris és Gergő, rengeteg aprócska ruhát gyűjtöttetek össze nekik, amit ezúton is nagyon köszönünk!
Hogy legyen esélyük egészségesen, boldog családban felnőni...:
|
NÉVJEGY: |
Töltsd le a könyvet, olvasd el, és ha úgy érzed, támogasd az Alapítványt! >>>
„Segíts TE IS egy PIC-it!”
Ha megkérdeznek minket – felnőtteket –, hogy adni vagy kapni szeretünk-e jobban, talán gondolkodás nélkül azt feleljük: adni. Aztán, ha arra kerül a sor, már megválogatjuk, kinek, mire, mit és mennyit adunk szívesen. Naponta találkozunk ilyen-olyan alapítványok képviselőivel, jótékonysági képeslapot vásárolunk, aprót és egy kis élelmiszert adunk a szupermarket előtti hajléktalanoknak, visszük a kinőtt ruhákat és cipőket a rászorulóknak. Karácsony előtt csúcsosodik az adományozási kedv, ilyenkor tavaszra lankad, talán immunissá is válunk a kérésre.
Mi most, és pont most, mégis egy nagyszabású jótékonysági akcióba hívunk!
Ugyanis Patak Gyöngyvér, „Kaposvárimami”, nagy fába vágta a fejszéjét:
Elhatározta, hogy az év egyik legszebb ünnepére, Anyák Napjára 1 millió forint adományt gyűjt össze a koraszülöttek megsegítésére, a pécsi „Beteg Újszülöttekért Alapítvány” részére.
Őt kérdeztük a részletekről:
A kampány a beszédes „Segíts TE IS egy PIC-it” címet kapta. Mit jelent ez pontosan?
Magának a címnek egyszerre több jelentése is van. A PIC a Perinatális Intenzív Centrum, azaz a koraszülött intenzív központ rövidítése, ahol sok-sok pici babát tartanak életben és gyógyítanak meg. Sajnos a megfelelő ellátást – elsősorban anyagi okokból – nagyon nehéz biztosítani. A műszerek, szükséges eszközök, gyógyszerek rengeteg pénzbe kerülnek, és gyorsan fogynak-kopnak. De mint tudjuk, sok kicsi sokra megy. Ha mindenki csak egy picit tesz is hozzá, könnyedén összejöhet egy nagyobb összeg is, ami már jelentős segítséget jelent.
Miért pont a koraszülöttek? Honnan jött az ötlet, hogy az ő megsegítésükért indíts kampányt? Miért tartod ennyire fontosnak?
2012 tavaszán születtek az ikreim – a vártnál két hónappal korábban. Ez teljesen váratlanul ért minket, hiszen a terhesség teljesen problémamentes volt, és a három nagyobb gyerekem is időre, egészségesen született. Meg sem fordult a fejünkben, hogy a koraszülött osztályon fogunk kikötni.
Rengeteg kétséggel és küzdelemmel teli hat hetet töltöttem a babákkal a pécsi PIC-en. A gyerekeim életét köszönhetem a kórház dolgozóinak, amiért örökre hálás maradok.
Beleláttam abba, mekkora harc folyik a csöppnyi életekért, és hogy ezt a harcot mennyire megnehezítik az „infrastrukturális” körülmények. Előfordul, hogy olyan döntésre kényszerülnek az orvosok, amit nem kellene meghozniuk, ha lenne elég inkubátor, lélegeztetőgép, megfelelő számú és minőségű műszer, elég gyógyszer.
Azóta őrzöm a „Beteg Újszülöttekért Alapítvány” adataival lepecsételt cetlit, amit Adamovich doktor úr nyomott a kezembe, mikor távozásunkkor kértem valami elérhetőséget.
Akkor egy kisebb összeggel tudtuk csak a hálánkat kifejezni, de már régóta tervezem – most érett az ötlet megvalósíthatóvá – hogy az Alapítvány részére szervezett keretek között, nagyobb összegű adománygyűjtést szervezzek.
Hogyan segíthetünk?
A „Segíts TE IS egy PIC-it!” kampány online zajlik, 3 egyszerű lépésben.
A lényeg, hogy letölthetjük ingyen a koraszülött intenzíven töltött heteinkről szóló „PIC-i történet” c. e-könyvet, majd ha elolvastuk, eldönthetjük, szeretnénk-e/tudunk-e segíteni.
A kampány honlapján – www.patakgyongyver.hu – lehet elolvasni a részleteket és letölteni a könyvet.
Ha valaki azonnal utalni szeretne, természetesen azt is megteheti, a Beteg Újszülöttekért Alapítvány számlaszáma megtalálható a kampány oldalán.
|
Az Alapítvány bankszámlaszáma: 11602008-00213800-02000006 (a közleménybe kérjük írd be: „PIC-i segítség”. Ha szeretnél megjelenni kampány honlapján a támogatók között, írd be még a neved és az email címed is.) |
Persze örülnék, ha minél többen letöltenék és elolvasnák a PIC-i történetet is, hogy lássák, mi mindenen megy keresztül egy koraszülött baba – no meg a szülei, és milyen megfeszített, ám csodálatos munkát végeznek az osztály dolgozói.
Miért és kinek írtad meg először a PIC-i történetet?
A kórházi napok alatt kezdtem el írni, mint naplót, először magamnak, aztán jóval később, már amikor túl voltunk az első két éven, a blogomban folytattam. Ez egyrészt terápia is volt – az írás által kívülről tudtam látni a történéseket, és nagyon sokat jelentett az események utólagos feldolgozásában a sok pozitív visszajelzés, vélemény és kérdés, ami az olvasóktól érkezett.
Az ember képes évekig cipelni a terheket, úgy, hogy nincs is tudatában. Amikor benne van egy helyzetben, fel sem fogja igazán, mi történik, csak teszi a dolgát, később nem foglalkozik vele, csak érzi, hogy belül valami feszül. És csak akkor sikerül rájönni mi az, és elengedni, ha újra megvizsgáljuk, már egy más látószögből.
Láttam azt is, hogy másoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek, milyen sokat jelent ez az írás. Az első napokban, mint mindenki, mi is nagyon rémültek voltunk, azt sem tudtuk mi történik velünk, a picikkel, körülöttünk. Később is naponta újabb ismeretlen és félelmetes helyzetekben találtuk magunkat.
Ez a napló, bár mindenki története más és más, reményeim szerint segít a koraszülöttes szülőknek, anyukáknak átlátni a rájuk váró napokat, heteket, ismerőssé teszi a helyzeteket, a testi-lelki történéseket.
És persze sok szeretettel ajánlom minden édesanyának, aki gyermeket hozott a világra – élete legnagyobb kincsét.
A PIC-i történet máshol is sikert aratott, díjazásban részesült. Hol is?
Igen, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének idei szépirodalmi pályázatán 2. díjat kapott az írás. A zsűri tagjai Schäffer Erzsébet, Ugron Zsolna, és Süveges Gergő voltak.
Nagyon meghatódtam, amikor Schäffer Erzsébet személyesen is gratulált, és beszélgettünk.
A nagyszabású díjátadó hatalmas élmény volt. Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban került megrendezésre. A zsűri értékelése után Oberfrank Pál olvasott fel részleteket a nyertes pályaművekből. Nemcsak a közönség könnyezte meg az írásokat, de ő maga is elérzékenyült olvasás közben.
Bár az én történetem is humoros, mégis a legtöbben, akik olvasták, azt mesélik, végigsírták.
Nem ez volt a cél, és talán nem lövöm le a poént, ha elárulom, a sztori vége happy end, örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy sikerül megérinteni az olvasók lelkét, sikerül átadni az érzéseket, és így remélem, nagyon sokan, igazán szívesen támogatják egy kisebb összeggel a koraszülöttek megmentéséért fáradozó PIC-et.
Kattints át most a Segíts TE IS egy PIC-it! kampány oldalára, töltsd le a könyvet, olvasd el, és ha úgy érzed, támogasd az Alapítványt! >>>
Kérlek, oszd meg ezt a cikket is ismerőseid körében és vegyél részt a kezdeményezésben!
Szükségünk van rád!
A honlapon minden részlet megtalálható, a könyv letölthető:
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
