Jelenlegi hely

Valódi karanténban

Péntek, este 17:28. - pittyen a telefonod, valamelyik csoportba bejegyzés érkezett. Épp teszel-veszel az udvaron, mivel a férjed is kapja, ő olvassa fel. Kedves Szülők… pozitív teszt… karantén… gyerekek… szülői értekezlet… mondatfoszlányok jutnak el az agyadig. Érted is meg nem is, olvassátok újra és újra.

A lényeg: a gyermeked 7, te pedig 5 napra kerülsz első körben karanténba, mert részt vettél a szülői értekezleten, a gyermeked pedig fertőzött gyerekkel jár egy osztályba. Az iskolában 2 osztálynyi gyerek és szülő…

 

Nem hiszed el

Nem érted mi történik. Ülsz a félhomályban a kertben, és nem fogod fel, miről is van szó. Sokkot kapsz, és nem azon monfondírozol, hogy de jó, 5 nap biztos szabi, hanem: kivel találkoztál az elmúlt napokban, mi lesz a munkahelyeden, hogy fognak helyettesíteni? Ez most komoly? A család többi tagját esetleg tovább fertőzted?

Eszedbe jut a földszinti lakásban, egy vesével élő 72 éves édesanyád. És a sokkos percek telnek.

Ideért. Alig 10 hónap alatt Kínából egy szombathelyi kertbe. Vagy mégsem? Hisz tüneteink nincsenek…

Értesíted a munkahelyedet, hogy karanténba kerültél. A helyzet ott is új, még nem volt ilyen, értesítik a fenntartót, hétfőn reggel egy osztálynyi gyerek vár(na). A helyettesítést meg kell oldani. (Megjegyzés: a pedagógusok kb. 10 éve nem kapnak pénzt sem a helyettesítésekért, sem a túlórákért).

Értesítitek a férjed munkahelyét is, mert olyan helyen dolgozik, ahol maximálisan figyelni kell, hogy ne kerüljön be a vírus. Azonnali hatállyal ő is karanténba kerül. 

Érthetetlen módon a másik, iskolás gyermeked szabadon mozoghat. Ki érti ezt???!

Az éjszaka álmatlanul és nehezen telik

Nem utaztál külföldre, a városon belül is vigyáztál, nem vettél részt tömegrendezvényen. És a rettegés újra beléd költözik.

Szombat reggel már ott a levelesládádban a hatósági levél, amit az iskola továbbított: karanténban vagy és egy 1 oldalas utasítás, hogy mit hogyan csinálj otthon. Kérdőív, amit 24 órán belül vissza kell küldened egy megadott címre. Azonnal kitöltöd, visszaküldöd és telefonon, skype-on segítesz más családnak is kitölteni.

Pozitívan állsz mindenhez, csak legyünk rajta túl, derüljön ki minden, haladjon a dolog.

Délután fontos rendezvényed lenne – telefonálsz, lemondod. A bevételkiesésed nagy – kártérít-e valaki? A tavaszi karantén után most talán ez a legkevesebb.

És egész nap vársz

Vársz, hogy jelezzen telefonon vagy e-mailben a „hatóság”, nézegeted a Facebook csoportot, hátha jön információ a másik 27 családtól, a fertőzött szülőtől. Hátha információt kapsz, hogy honnan is került az osztályba, az iskolába a betegség…

Várod a szkafanderes embereket, várod, hogy hozzák a piros cetlit az ajtódra. Nem tudod, jönnek-e ellenőrizni, hogy valóban otthon vagy.

Kényszeresen fertőtleníted a házatok ajtaját, kilincsét, nehogy anyukád…

A szombat úgy telik, mint máskor. Takarítasz, mosol, főzöl, nevetgéltek, mókáztok, TV-t néztek, hintáztok a kertben, őszi virágokat ültettek.

A biciklizés és a délelőtti bevásárlás elmarad. De belül szorongsz, mert nem tudod, mit hoz a holnap.

Megfertőződtem? Vagy a gyermekem? És forog, forog a fejedben... Pont mi, akik tényleg mindig hordtuk a maszkot, fertőtlenítettük a kezünket, tavasszal még gumikesztyűt is hordtunk? Lehetséges ez?  Rendre elhessegeted. De a gondolat újra és újra felvetődik benned.

Hír, információ semmi sem érkezik.

Karantén. Ismét. De ez más!

Tavasszal kimehettél sétálni – habár a séta iránya is meg volt határozva a Csónakázó-tó körül, de mehettél.

Ha minimálisra is volt szabva, mehettél. Most nem, és nem te tehetsz róla – és lelkiekben ez a nehéz, ez az elfogadhatatlan. Míg a veszélyhezet hónapok óta fel van oldva, ha újra kimész, most újból, bárhol megfertőződhetsz. 

Aztán szembesülsz az adattal: egy nap alatt 917 új fertőzött van az országban. Soha, az első hullám alatt sem volt ennyi. Valószínűleg érintett vagy…

Szülőként és pedagógusként IS felmerül a kérdés: biztosan nyitva kell hagyni az iskolákat? Biztos, hogy ez a jobbik rossz? Hónapok óta szülők tömege kampányol a digitális oktatás ellen (mert valljuk be őszintén: a gyerek mellé oda kellett ülni). Sokan, sokféleként éltük meg a márciusban kezdődő időszakot.

Értem én, hogy a gazdaság nem dőlhet össze...

Innen, a bezárt kapu mögül azt mondom: inkább legyen digitális oktatás, mint rohamosan terjedő vírus, a létbizonytalanság, folyamatos rettegés – egymástól, a másiktól, a kórtól.

A nap eltelik anélkül, hogy a reggel kapott minimális információn kívül valamit megtudj.

24 órája vagyunk karanténban, amit azonnali hatállyal rendeltek el családunkon. Azóta egyetlen hatóság sem keresett meg minket, hogy kell-e segítség a bevásárlásban, van-e ennivalónk, esetleg kiváltani való gyógyszerünk, van-e köztük esetleg krónikus beteg. Itthon vagyunk, beszélgetünk, játszunk, a nap telik, de azért nyomasztó.

Igen, alapjában véve magunkra vagyunk hagyva – mind lelki, mind testi értelemben

DE hála az ismerősöknek, aki tudomást szereztek a kialakult helyzetről: már délelőtt csörög a telefon, pittyennek az üzenetek: „ha szükségetek van valamire, szóljatok!”

Kedves Barátaink, Ismerőseink! Minden ilyen hívás, üzenet, nagy simogatás a lelkünknek, könnyebbé teszi azt a helyzetet. De nem csak nekünk!

Szombat délre már tudjuk, hogy a másik lányunk hogyan jut el az iskolába (tőlünk tömegközlekedéssel lehetetlen) – több család is vállalja. 

Kérlek, nézz körül: van-e a környezetdben piros cetlis otthon? Van-e az ismerőseid között olyan, akit karanténra ítéltek?
Hívd fel, dobj be egy cetlit, kérdezd meg, szüksége van-e valamire (add meg a telefonszámodat, hogy tudja jelezni)!
Egyetlen kérdés, egyetlen szelet csoki, 2 szelet sütemény most jól esik!
A piros cetli kössön minket össze, ne szét!

Aztán vasárnap reggel újabb hír érkezik: a városban 7 újabb osztály került karanténba – tehát az iskolakezdés után 12 nappal 11,5 osztálynyi gyerek, 2 osztálynyi szülő, 1,5 tanári kar várja a sorsát a karanténban Szombathelyen.

- Egy szombathelyi, karanténban lévő anyuka - 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére