A bullying nem mindig látványos.
Nem csak arról van szó, ha valakit megvernek vagy meglöknek. Sokkal gyakoribb a lelki bántalmazás: kiközösítés, csúfolódás, fenyegetés, online megszégyenítés. A gyerekek sokszor nem mernek beszélni róla, mert szégyellik, félnek, vagy azt gondolják, úgysem értenénk meg őket. Éppen ezért nekünk, szülőknek különösen figyelmesnek kell lennünk.
Gyanúra adhat okot, ha a gyerek szorong, gyakran fájlalja a hasát, fejét, nem akar iskolába menni, vagy azt mondja, „nem szeret ott lenni”. Ha a holmija rendszeresen eltűnik vagy megsérül, ha megváltozik az alvása, étvágya, viselkedése – mindez arra utalhat, hogy valami nincs rendben.
Fontos, hogy nyugodt, ítélkezésmentes légkört teremtsünk otthon, ahol a gyerek érzi, hogy bármiről beszélhet, meghallgatjuk, és mellette állunk.
Ha kiderül, hogy bántják, ne bagatellizáljuk a dolgot, még akkor sem, ha „csak csúfolódásról” van szó.
Egy érzékeny gyereknek ez ugyanolyan fájdalmas lehet, mint a fizikai bántalmazás. Fontos, hogy ne hibáztassuk őt, és ne sürgessük a megoldást – inkább biztosítsuk róla, hogy nincs egyedül, és közösenkeresünk segítséget.
Ugyanilyen fontos, hogy odafigyeljünk arra is, ha a mi gyerekünk esetleg bánt másokat. Ez nem jelenti azt, hogy rossz ember – lehet, hogy figyelemre vágyik, bizonytalan, vagy egyszerűen nem tanulta meg, hogyan kezelje az indulatait. A mi feladatunk, hogy segítsünk neki fejlődni, megérteni mások érzéseit, és felelősséget vállalni a tetteiért.
A bullying megelőzése otthon kezdődik: a példánkkal, azzal, ahogyan másokról beszélünk, ahogy problémákat kezelünk, és ahogy a gyerekünkkel kapcsolatban vagyunk.
Ha megtanítjuk neki, hogy minden ember értékes, hogy a különbözőségek gazdagítanak, és hogy a másik fájdalma nem nevetséges, hanem fontos – akkor már nagyon sokat tettünk azért, hogy egy empatikusabb, elfogadóbb közösségben nőjön fel.
Rövid gyakorlati segítség anyáknak a bullying felismeréséhez és kezeléséhez
- Figyelj a jelekre!
Ha a gyereked elutasítóan beszél az iskoláról, gyakran betegnek érzi magát reggelente, vagy megváltozik a viselkedése, érdemes rákérdezni finoman:
„Volt valami, ami miatt rosszul érezted magad ma az iskolában?” - Legyél elérhető és nyitott!
Teremts napi pár perc „beszélgetős időt”, amikor tényleg rá figyelsz – séta, vacsora vagy lefekvés előtt. A gyerekek akkor nyílnak meg, ha érzik, hogy komolyan veszik őket. - Ne kérdezz túl direkt módon!
Kerüld a nyomásgyakorlást. Inkább kérdezz így: „Mit csináltatok ma szünetben?”, „Kivel ültél ebédnél?” Ezekből sok minden kiderülhet. - Taníts érzelmekről beszélni!
Segíts neki szavakba önteni, hogyan érez egy-egy helyzetben: „Dühös lettél, mert kinevettek?” Ez megerősíti benne, hogy az érzései érvényesek. - Kérj segítséget időben!
Ne félj kapcsolatba lépni a pedagógusokkal, hiszen ők is szeretnék megoldani a problémát. - Ne bagatellizáld a problémát!
Ne mondj ilyet: „Ez csak ugratás.” Egy gyerek számára a csúfolódás vagy kiközösítés nagyon is komoly dolog lehet. - Erősítsd az önbizalmát!
Bátorítsd a gyerekedet abban, amiben jó, keress neki közösséget, ahol értékesnek érezheti magát (pl. sport, szakkör, hobbi).
Szerző: Teveliné Horváth Melinda
okleveles pszichológus, sport szakpszichológus, pedagógus, terápiás kutya felvezető, life coach
https://www.facebook.com/tevelinemelinda/
- KAPOSVÁRIMAMI -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges