Prue kisöccsét varjúsereg ragadja el. A hetedikes lány az osztálytársával, Curtisszel indul utána, egy Portland széli erdőbe, ahová a városból senki nem jár. A tiltott Vadonban beszélő állatok élnek, banditák, egy aranysas tábornok — és egy udvarház, amelynek úrnője régen jó uralkodó volt. Azóta elvesztette a fiát, és a gyász lassan átrendezte benne, hogy mi a jó és mi a rossz.
Aki gyerekként félt a Coraline-tól, ma harmincéves. A Laika azóta sem szelídült meg. A Portland melletti stúdió tizenöt éve vásárolta meg Colin Meloy regényének jogait, pár héttel a könyv megjelenése után; a történetet a The Decemberists énekese írta, az illusztrációkat a felesége, Carson Ellis készítette. Ami azóta elkészült, több rekordot hoz magával: száznegyven perccel ez a leghosszabb stop-motion animáció, amit valaha forgattak, százharminchat díszlettel és kétszázharmincegy babafigurával. És ez a Laika első filmje, amely a saját városában játszódik.
Carey Mulligan, Mahershala Ali, Awkwafina, Angela Bassett, Tom Waits és Richard E. Grant hangján szól, a zenét Dario Marianelli írta, a képet Caleb Deschanel, élőszereplős filmek sokszor Oscarra jelölt operatőre komponálta. A film tizenkettes karikát kapott, és a Laika történetében ez az első alkotás, amely Amerikában is a szigorúbb kategóriába került. Háború van benne, gyász, és a halál nem marad a vásznon kívül.
A világpremier október 11-én volt a Londoni Filmfesztiválon. A kritikusok eddig egyhangúan ünneplik, több helyen a Laika eddigi legjobb filmjeként.
Vagyis pontosan az a fajta mese, amilyenek a mesék eredetileg voltak, mielőtt megnyugtatóvá tették volna őket. A legkisebbeknek hosszú is, sok is — de aki már elbírja, annak mélyen beég. Feliratosan vetítjük.
