A szorongásról röviden
A „szorongás” szót meghallva rögtön negatív, mindennapjainkat megnehezítő dolgokra gondolunk. Jóllehet, de közel sem csak erről van szó!
Miért lehet mégis pozitív?
Alapvetően hasznos jelenség, hiszen az evolúcióban kulcsfontosságú szerepe volt, s most is az az elsődleges funkciója, hogy felkészítsen minket az érkező veszélyhelyzetre.
Ha tartós stresszhatás ér minket, ha kontrollálhatatlanná válik, átveszi az irányítást az életünk felett, a mindennapjainkat is megnehezítő káros jelenséggé alakulhat.
Először Selye János írta le a stresszreakció három szakaszát:
- Elsőként stressz hatására egy „harcolj vagy menekülj” állapotba kerül szervezetünk, gyorsul a légzésünk, szívverésünk, emelkedik a vérnyomásunk, izmaink megfeszülnek, idegrendszerünk éberebb lesz. Egyfajta készenléti állapotba kerülünk. Az evolúció során őseink ennek a készenléti állapotnak köszönhették életüket a vadászmezőkön, így maradhatott fenn az emberiség.
- Ha továbbra is fennáll a veszélyhelyzet, testünk ehhez alkalmazkodni kezd, amíg bírja tartalékokkal.
- Ezt követően, ha túl sokáig áll fenn ez a megfeszített állapot, szervezetünk kimerülhet, immunrendszerünk legyengül, alvászavarok, vérnyomásproblémák jelenhetnek meg, s akár idegösszeomlás is előfordulhat.
Szükség van tehát erre a jelzőrendszerre, hogy veszélyhelyzetben aktiválódni tudjon. Problémát akkor fog okozni, ha túlságosan erősen és tartósan van jelen a stressz az életünkben, s így már nem védelmező, hanem inkább „korlátozó” rendszerré alakul. Ekkor beszélhetünk szorongásról, amely gyermek- és felnőttkorban is egyaránt jelen lehet.
Hogy kiben mekkora eséllyel alakulhat ki a szorongás, több tényezőtől is függhet.
Kapcsolatba hozzák a családon belüli hajlammal, a túlságosan óvó nevelési stílussal, aktuális családon belüli problémákkal, élethelyzetekkel, de egy hirtelen változás – kistestvér születése, tartós betegség, baleset, szülők válása is előhozhatja.
Hogy vehetjük észre gyermekünknél, hogy szorong?
A szorongások három szinten is megjelennek a gyermek életében. Gondolkodás, viselkedés és testi szinten is vannak tünetei a gyermeknek.
Először csak azt tapasztalják a szülők, hogy gyermekünk túlságosan csendben, visszahúzódóan viselkedik, nem mer mások előtt megszólalni.
Ha a szorongás az iskolai helyzetre korlátozódik, fáj a hasa, hányingere van iskolába menet, érzelmeit nehezen tudja kontrollálni, vagy dühös vagy túlságosan szomorú.
Teljesítményhelyzetben rágni kezdi a körmét, hevesebben ver a szíve, izgul, úgy érzi, gombóc van a torkában, izzad a tenyere.
Ha tartósan szorong, akkor alvásával és az étkezéssel is problémái lehetnek. Ingerlékeny lehet, nehezebben tud koncentrálni. Elkerülő magatartással reagál a szorongató helyzetekre, gondolkodása negatív lesz, gyakran a szorongást kiváltó eseménnyel van elfoglalva.
Gyermekkorban előforduló gyakori szorongás típusok
- szeparációs szorongás: a szeretett személytől való elválás során jelentkezik. Bizonyos helyzetekben és bizonyos ideig (2-3 éves korig) teljesen normális, például egy óvodai beszoktatás elején, vagy az iskolába kerüléskor. Ha egy gyermek hosszabb ideig tartósan beteg volt, akkor is újra vissza szokott térni.
- teljesítményszorongás: kifejezetten feladat-és teljesítményhelyzetekben jelenik meg.
- szociális szorongás: nem szeret mások előtt beszélni, megnyilvánulni, későbbi életkorban (pl. kamaszkor) is jelen lehet, amikor nagy mértékben befolyásolja a többi gyermek véleménye, vagy a felnőttektől kapott értékelés
- fóbiák állatoktól, specifikus helyzetektől (injekcióstű, repülés, magasság)
- szelektív mutizmus: a gyermek csak bizonyos személyekkel hajlandó szóba állni, különböző helyzetekben, helyeken és emberekkel azonban nem kommunikál.
- kényszerbetegségek: a szorongást kiváltó gondolatokra kényszercselekvésekkel reagál.
Mit tehetünk szülőként?
- Próbáljuk önállóságra nevelni, éreztessük vele, hogy hiszünk benne.
- Fokozatosan, jutalmazással próbáljuk értékelni, ha igyekszik megoldani a helyzetet. Sajnos, ha minden alkalommal kivesszük ezekből a szituációkból, tartósan nem vezet megoldásra! Ha érzi, hogy sikeres volt, egyre nagyobb önbizalommal fog ismét belevágni a számára korábban szorongató helyzetekbe.
- Beszélgessünk vele sokat az érzelmeiről, segítsünk neki, hogy megtanulja kifejezni azokat.
- Növeljük sz önbizalmát, pozitívan erősítsük meg, ha valamit jól csinál, jutalmazzuk meg érte.
- Töltsünk vele minden nap minőségi időt, ilyenkor könnyebben megnyílik számunkra.
- Legyünk vele elfogadóak, türelmesek.
- Következetesen próbáljuk elmagyarázni, hogy van megoldás, s mennyire fontos a pozitív hozzáállás.
- Fejlesszünk ki közösen számára megnyugtató technikákat (stresszlabda, nyugisarok, légzőgyakorlatok, zenehallgatás, kedvelt kézműves tevékenységek, relaxációs technikák).
- Figyeljünk oda, hogy a fejlődő szervezet testileg is mindent megkapjon (vitaminok, megfelelő mennyiségű alvás).
- Olvassunk közösen szorongásoldó meséket, történeteket.
Kép forrása
Szorongás felnőttkorban
Sajnos nagyon sok gyermek, főleg, akik gyermekkorban nem kaptak megfelelő ellátást, felnőttként sem tudnak a szorongás spiráljából kiszabadulni.
Ekkor is a korábban említett három területen jelenik meg:
- Gondolatok szintjén, melyek azt sugallják, hogy veszély leselkedik ránk.
- Testi tünetek formájában, hiszen az egyfolytában készenléti állapotban, feszülten várja a veszélyt.
- Viselkedési formákban, amelyek célja, hogy mindent ellenőrizzenek, és minden lehetséges veszélyt megelőzzenek.
Az aggodalmat a félelmetes katasztrófafantázia táplálja.
Ha állandóan az aggodalomra koncentrálunk, sőt, ha állandóan megpróbáljuk kiűzni a fejünkből, pontosan ezáltal erősítjük létezését.
Néhány technika a szorongásunk csökkentésére
- relaxáció
- gondolkodásmódunk megváltoztatása, próbáljuk más nézőpontból szemlélni az eseményeket.
„Mi a legrosszabb, ami történhet most velem?” - maradjunk pozitívak
Vegyük tudomásul, hogy vannak olyan dolgok, amikre nincs ráhatásunk, nem tudunk változtatni rajtuk. Próbáljuk magunkat emlékeztetni, hogy nem mi vagyunk az egyetlen ember, aki ilyen nehéz helyzetben van. - vezessük le a feszültségünket stresszlabdával, sporttal, tánccal, olvasással, kirándulással, vagy számunkra kedves időtöltéssel, használjunk figyelemelterelő technikákat
- írjunk naplót: terápiás hatása lehet, ha kiírjuk magunkból feszültségeinket
Szerző: Teveliné Horváth Melinda
okleveles pszichológus, képződő sportszakpszichológus, pedagógus, terápiás kutya felvezető, life coach
https://www.facebook.com/tevelinemelinda/
- KAPOSVÁRIMAMI -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
