Jelenlegi hely

Anyai túlélőkalauz januárra a mentális újrakezdéshez

Az év eleje sok anyának nem a friss lendületről szól, hanem arról, hogy újraindul az óvoda, az iskola, a munka és vele együtt a végtelennek tűnő teendőlista. A pihenés emléke már halványul, ha egyáltalán volt ilyen a karácsonyi időszakban, a tavasz pedig még túl messze van. Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy már január közepére elfogytak a tartalékaink, miközben mindenki tőlünk várja a stabilitást.

Kép forrása: canva.com

Miért fáradunk el már az év elején?

A folyamatos készenlét, az érzelmi munka és az állandó szervezés mentálisan különösen megterhelő. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor kezdenek el azon gondolkodni, vajon jól csinálják-e. Éppen ezért egyre többen keresnek ilyenkor segítséget, például online pszichológus formájában, esetleg, aki mélyebben belemegy a témába a kognitív viselkedésterápia működésének is utánanéz. Szerencsére ma már léteznek olyan felületek, mint a Hedepy is, ami abban segít, hogy a lelki támogatás beilleszthető legyen a zsúfolt hétköznapokba, hiszen online is fordulhatunk pszichológushoz.

Az „erős anya” mítosza

Sokan hisszük, hogy az anyaság egyet jelent az állandó helytállással. A társadalmi elvárások és a közösségi média képei azt sugallják, hogy a fáradtság csak átmeneti, a bizonytalanság pedig gyengeség. Pedig az érzelmi kimerültség nem kudarc, hanem jelzés. Annak a jele, hogy túl sokat vállaltunk, és túl keveset kaptunk vissza.

Kép forrása: canva.com

Apró lépések a változásért

Jó hír, hogy nincs mindig szükség nagy változtatásokra. Néha már az is segít, ha napi tíz perc valóban csendes idő jut ránk, vagy ha leírjuk, mi az, amit most nem tudunk tovább cipelni. Az önmagunkkal való őszinteség sokszor többet ér, mint egy újabb tökéletes napirend.

A bűntudat elengedése

Az anyai bűntudat különösen erős januárban, amikor új célokat tűzünk ki. Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy nem kell mindent egyszerre megoldani. A gyerekeknek nem tökéletes, hanem jelen lévő szülőkre van szükségük.

Újrakezdés reális elvárásokkal

A januári túlélés nem a maximalizmusról szól, hanem az egyensúly kereséséről. Ha sikerül kicsit lejjebb tenni a mércét, és észrevesszük, hogy már az is előrelépés, ha nem sodródunk bele ugyanabba, amitől már most megfáradtnak érezzük magunkat.

Szponzorált tartalom

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Egy pillanatnyi meggondolatlanság miatt akár a jövőd is tönkremehet. Tippek és tanácsok, mit kell és érdemes ilyenkor tenni.
Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

„Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.” – Idézetek a láthatatlan maszkjainkról.
Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Ugrás az oldal tetejére