Anyukáik (sőt egyikük apukája is) hétről-hétre beszámoltak nekünk a velük történtekről, érzéseikről, gondolataikról és fotókkal dokumentálva láthattuk azt is, ahogy hétről hétre egyre jobban gömbölyödnek a pocakok....még a kispapáé is . 
A kismamák a fotózás kezdetén:
... és édesanyaként gyermekeikkel:
Aki segített nekünk az egyre kerekebb formák megörökítésében: Szepesvári Petra fotós, aki „civilben“ 3 gyermek anyukája.
Őt kérdeztük munkáról, anyaságról... és a nem mindennapi fotózásról:
Mióta foglalkozol fotózással?
Nagyjából gimnazista korom óta van fényképezőgép a kezemben. Nyilván, akkortájt még nem voltak digitális fényképezőgépek, így analóg technikával kezdtem, de legalább nem jövök zavarba, ha be kell fűzni egy filmet.
Egyetem alatt már biztos voltam abban, hogy ez az a szakma, amit csinálni szeretnék... és azon belül is a fotóriporterkedés vonzott.
Így, hogy ne csak nagyratörő álom maradjon az elképzelésem, a tettek mezejére léptem.
Pécsimami Pocakosnaplók: Rebeka és Kenese
Egyetem mellett felmentem Budapestre, ahol egy fotólaborban dolgoztam és egy fotósiskolát is elkezdtem, emellett a Magyar Narancs szerkesztőségében fotósgyakornokként tevékenykedtem.
Hasznos időszak volt ez számomra, mert így jobban beleláttam, hogy miről is szól a szakma ezen oldala és rájöttem, hogy ezt nem nekem találták ki.
Hogyhogy?
Mindig is szerettem volna családot és igen hamar világossá vált, hogy a fotóriporterkedés mellett gyerekeket nevelni nem nagyon lehet.
A jelenlegi életedben hogyan lehet összeegyeztetni a munkát a családdal?
Erre a tömör válaszom az, hogy nehezen.
Szerintem minden anyuka nehezen tudja kialakítani az egyensúlyt a munkája és a családja között. És itt direkt nem a karrier szót használom...
Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de szerintem ahhoz, hogy igazán anyukaként tudj funkcionálni, a karriert el lehet felejteni.
Ha a gyerekedet nem csak fizikálisan akarod ellátni, hanem a lelkét is ismerni akarod, akkor nem lehet teljes mellszélességgel a munkádnak élni... esetleg, ha már felnőttek a gyerekek.
Pécsimami Pocakosnaplók: Hajnal és Botond
Mennyi idősek a gyerekeid?
8, 6 és 3 évesek....így tavaly kerültem vissza a „véráramba“, 7év anyaság után.
Fotósként mi a fő profilod?
A portréfotózás. Azon belül pedig a család-, baba- és gyermekfotózások vannak túlsúlyban.
Fotózok még esküvőt és galmour sorozatokat is.
Gyermekeim révén éveken át mozogtam kisgyerekes anyukák között, így szinte automatikusan jöttek ebből a fajta ismeretségből a felkérések. Igazándiból a család és babafotózás talált rám, nem pedig fordítva.
Pécsimami Pocakosnaplók: Antónia és Marci
A pécsimamis pocakosnaplókhoz te készítetted a fotókat. Milyen volt a munka menete?
8 anyukával indult a munka és menet közben kapcsolódott be egy házaspár, ahol nem csak a kismama, hanem az apuka is beszámolt a mindennapjaikról.
A kismamák különböző terhességi hétben voltak az induláskor, így volt, akinel csak 1-2 hete volt vissza szülésig, mikor indult a projekt, mást szinte a legelejétől végigkísérhettem élete ezen szakaszában.
Havonta egyszer készítettem mindenkiről egy-egy aktuális sorozatot. Számomra is teljesen új volt a feladat, hisz munkám során a megrendelőkkel nem találkozom ilyen sűrűn.
Pécsimami Pocakosnaplók: Anikó és Réka
Szeretem, amikor kreatív lehetek az adott témán belül és nem csak a megszokott mederben folyik a munka.
Ebben az esetben az volt a kihívás, hogy hónapról hónapra ne váljon unalmassá ugyanaz a beállítás... de - mivel a dokumetálás is része volt a feladatnak - nem lehetett teljesen más szemszöggel jönni minden alkalommal.
Ezért próbáltam a természeten keresztül bemutatni az idő múlását: például az éppen elvetett kukoricaföldön állt az anyuka és mire az utolsó hónaphoz értünk, már az elszáradt kukoricaszárak veszik körül.
Vagy, amikor a pocak mellett a megszokott kiscipő helyett az adott hónap aktuális termése látható, legyen az virág vagy gyümölcs:
Pécsimami Pocakosnaplók: Rebeka és az évszakok
Szerettem ezt a munkát csinálni, mindegyik kismamával jó volt együtt dolgozni.
Mindenben benne voltak, amit kitaláltam. A térképről is legyalogoltak volna, ha azt kérem...
Egyébként is szeretem a munkámnak ezt a kapcsolatteremtő részét. Sokszor igazán sajátos viszony alakul ki a megrendelő és a fotós között... itt meg aztán pláne, hisz hónapokon át együttműködtünk.
Pécsimami Pocakosnaplók: Barbara és Borka
A közeljövőre milyen terveid vannak?
Sok tervem és ötletem van. Ezekről addig nem szeretek beszélni, amíg csak a fejemben áll össze a „kép“. Ha megvalósulnak, akkor úgyis láthatóvá válnak.
Az a jó ebben a szakmában, hogy nem beszélni kell a dolgaimról, hanem „csak“ láttatni őket.
Pécsimami Pocakosnaplók: Vera és Dalma
Nem, mintha nehezemre esne a kommunikáció, mert minden vagyok, csak szűkszavú nem... De fotósként nem érzem szükségét, hogy hallassam a hangomat, inkább láttatni akarom a gondolataimat. Emiatt az interneten (weboldal, Facebook oldal) sem szoktam szóban megnyilvánulni.
Ott vannak helyettem a képeim, azon keresztül úgyis látszik a világhoz való viszonyulásom.
Bár ez nem olyan költői, mint a te zárógondolatod, de sok sikert a terveid megvalósításához!
Pécsimami Pocakosnaplók: Viki és Lukács
Pécsimami Pocakosnaplók: Gabi és Eszter
Pécsimami Pocakosnaplók: Zsuzsi és Lilla
Ezzel a fényképes összeállítással kíván nagyon boldog Anyák Napját a Pécsimami!
