Jelenlegi hely

Ünnepre hangoló – Az asztalos keze

Volt egyszer nagyon régen egy kis falusi asztalosműhely. Egyszer, amikor a gazda nem volt otthon, a szerszámok nagygyűlést tartottak...

A hosszúra nyúlt tanácskozás során néha elszabadultak az indulatok, mivel a szerszámok tisztes közösségéből egyesek ki akartak zárni bizonyos tagokat. Az egyik elkezdte: El kell távolítanunk Fűrész nővérünket, mert harap és csikorgatja a fogait.

Egy másik közbeszólt: Gyalu nővérünk annyira szőrszálhasogató, csípős jellemű, hogy nem tűrhetjük meg magunk között, mert mindent megszaggat, amihez csak hozzáér.

Kalapács testvérünk – folytatta egy másik – nehéz és erőszakos. Én csak ütlegelőnek nevezem. Sérti a fülem, ahogyan folyton lesújt, mindenkit csak idegesít. Zárjuk ki! És a szögek? Lehet együtt élni efféle szurkáló sereggel? Bárcsak tűnnétek már el innen!

És a Csiszoló? Meg a Reszelő? Folytonos súrlódás az élet velük. És űzzük el Üvegvágót is, akit csak az érdekel, hogyan karmolja meg a mellette állót.

Így vitatkoztak, egyre hevesebben és hevesebben egymás szavába vágva az asztalos szerszámai. A kalapács ki akarta zárni a csiszolót és a gyalut, ezek viszont a kalapács és a szögek kiközösítését szorgalmazták.

Végül mindenki kizárt mindenkit.

Az asztalos érkezése hirtelen félbeszakította a gyűlést. A szerszámok elhallgattak, amikor látták, hogy gazdájuk a munkapad felé közeledik.

A mester fogott egy deszkát és a harapós Fűrésszel kettéfűrészelte. Legyalulta a Gyaluval, aki mindenkit megszaggat. Rögtön utána működésbe lépett a könyörtelen sebeket ejtő Fejsze nővér, majd a durva nyelű Reszelő nővér.

Üvegvágó nővér követte őket, aki kapar és karcol. Végül az asztalos fogta a szúrós Szög testvéreket és a Kalapácsot, amely csak  ütlegelni képes.

Gonosz természetű szerszámainak segítségével egy bölcsőt fabrikált.

Egy gyönyörű bölcsőt, amely nemsokára egy kisgyermeket fog ringatni. Az életet fogja ringatni.

Forrás: Bruno Ferrero, Körök a vízen című könyvéből

- Budapestimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
2025 a masni éve

2025 a masni éve

Náluk minden karácsony ugyanúgy kezdődött. A doboz lekerült a polcról, előkerültek a régi díszek, a konyhát betöltötte a fahéj és a sütemény illata. Ugyanaz az abrosz, ugyanazok az ízek, ugyanazok a megszokott mozdulatok. Idén azonban anya megállt egy pillanatra.
Ugrás az oldal tetejére