Barbara vagyok, 23 éves vagyok és ez az első várandósságom. A kisbabámat Szigetváron szeretném megszülni a lehetőségekhez mérten természetes szüléssel. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot a közeledő esemény miatt. Mindezt biztosan pótolni fogja a kis manócska érkezése, akit az apukájával együtt már nagyon várunk!
Az egyetlen hátránya a terhességnek, hogy az ember nem járhat el strandra vagy welnesszelni. Mindegy, beérjük az óvatos napozással az Borkának is nagyon tetszik.
Mindig is szerettem a szabadban eltölteni a napok nagy részét. Az ember a friss levegőtől estére kellemesen elfárad és mégsem unatkozott, hanem dolgozott kicsit.
Pénteken a párom és apukám elmennek horgászni, szívesen velük is tartanék, csak attól félek, hogy hamar elunom a dolgot. De itthon sem szeretnék maradni, mert a négy fal közé zárva egész nap a lakótömbben nem sok dolga akad az embernek.
Első babavárás révén, a cumikat illetve a cumisüvegbe való gumikat nézegetve nem igazán tudok különbséget tenni közöttük és így van ez még pár termékkel. Ha tehetitek Ti is kérdezzetek vagy olvassatok utána, hogy melyik a célnak legmegfelelőbb ár érték arányban is.
Így vagyok a mellszívóval is, ami még nem biztos, hogy kelleni fog, bár kaptam anyutól valami ősrégit azt nem szívesen használnám ezért körül néztem itt-ott.
Hát árak terén nagyon nagy a differencia, van 10 000 alatt, felett és 20 000 felett is, amit egy kissé drágának találok egy kézi mellszívóért. Ennek beszerzésére valószínűleg majd akkor kerítek sort, ha Borka már megszületett és látom a fogyasztását.
(2013 április)
Szóval kisfiú! Örülünk neki, vegyesek voltak az érzéseim, annak ellenére, hogy Benőt is és Emmát is éreztem, hogy milyen neműek lesznek.
Nevünk még nincsen, az nehéz lesz, hogy megegyezzünk a Párommal, meg most már Benci is mondja, ha nem tetszik neki egy-egy javaslat… nekem meg az övéi :) Szóval majd csak kiegyezünk valamiben…
Hát remélem is… Az érzékeny pont a hasam felső táján pedig a méhlepény tapadása okozza. Az ultrahang-vizsgálaton a klinikán koponyafekvésű volt a Kisöcsi, de most a terhes gondozáson pedig mondja, hogy lent van a feneke és becézgessem sokat, hogy megforduljon.
Hát egy kicsit meg is ijedtem, de ezek szerint még van helye forgolódni. Egyébként 1,5 kilós és nagyon szép kis pofija volt az uh-on (kicsit 3D-ben is megmutatta a Dokibá). Bár a fiúk jobban látták, mint én onnan fekve, alulról…
Legközelebb 4 hét múlva megyek ismét terhes gondozásra, már 35 hetes lesz a Baba, addig nincsen semmi, ám utána lesznek vizsgálatok. Szóval igaziból ez az utolsó nyugis négy hét…
(2013 június)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Az esküvő Szegeden volt, így szombaton délelőtt indultunk, mert a szállodába is csak délután 2-től mehettünk. Anna nagyon jól bírta az utat, aludt és szépen eljátszott, nézelődött. Én egy kicsit aggódtam, mert nagyon meleg lett és elkezdett dagadni a lábam, de szerencsére nem volt vészes. Útközben egyszer álltunk meg kicsit kinyújtózni és enni.
A templomi szertartás nagyon szép volt, a vacsi is finom volt és Anna este 10-ig bírta. Sokan kérdezték, hogy hányadik hétben vagyok és dicsérték a szép pocimat. J Hamar eltelt a hosszúhétvége. Bejártuk Szegedet, átugrottunk Palicsra, az állatkertbe, ami csodálatos. Én eléggé kimerültem, mert az előrejelzéssel ellentétben nagyon fülledt meleg volt és szinte egész nap talpon voltunk. A lábam is bedagadt, de nem vészesen.
A hétvégi kiruccanásról hazafelé mentünk el a genetikai ultrahangra. Szerencsére hamar sorra is kerültem, alig 5 percet kellett várnunk. Zoli és Anna is bejöttek velem.
Odaadtam az előző ultrahang eredményeit, az orvos megnézte és kezdődött is a vizsgálat. Nagyon meglepődtem, mert ez az orvos a bal vesét teljesen épnek látta, míg ugye a másik szerint ebben voltak ciszták és a jobb vesében látott némi tágulatot, amit valószínűleg egy szűkület okoz.
Átküldött a genetikai tanácsadóba. Beadtam a vizsgálati eredményeket, majd jó sokat kellet várni, mert nem volt ott az orvos. Mikor végre sorra kerültem, bementem és megbeszéltük a tennivalókat. Amíg nem változik semmi, addig nincs semmi tennivalónk, majd születés után további vizsgálatokra lesz szükség és akkor majd eldől, mit kell csinálni, de ha rosszabbodik az állapota, az akár a szülés megindítását is szükségessé teheti. Ez eléggé megrémisztett, de az orvos nyugalomra intett, hogy ne szaladjunk ennyire előre. Most gyakrabban kell ultrahangra mennem, hogy követni tudjuk a kicsi állapotát.
Remélem minden rendben lesz!
Az ultrahang vizsgálaton kiderült, hogy a mi kis drágánk FIÚ!!! Nagyon örültünk a hírnek. Az még nem tudom, hogy hogyan magyarázzuk el Annának, hogy nem Kata baba lakik a pocómban, de majd megoldjuk valahogy.
Ó te jóóóó éééég, fiúúúúúúú!!! Nevet kell találnunk Neki! Jöhet a keregélés!
Anna ágyának egyik oldaláról leszedtük a rácsot, mert a hasamtól már nem tudtam behajolni. Nagyon tetszett neki a változtatás, élvezi, hogy szabadon jöhet-mehet.
Sajnos semmilyen leesésgátlót nem sikerült odaillesztenünk, ezért egyelőre egy összetekert takaró védi meg a leeséstől.
A torokleoltás eredménye negatív lett. A gyerekorvos tanácsára oldjuk a tejmentes diétát.
(2013 június)
Idén a kibírhatatlan napokra Harkányba menekültünk, és nem bántuk meg. Nagyszerű baba-mama park található árnyékos fák alatt, ahol homokozni, motorozni és játszani lehet, szép árnyas füves területeken lehet elnyújtózni, és a gyerekmedence is félig árnyékos. A múlt évben a kisfiammal még nem tudtuk igazán a szolgáltatásokat kihasználni, de idén már úgy érzem, hogy „belenőttünk a helyzetbe”.
Azért vittük magunkkal a papit is, hogy egy kicsit én is tudjak pihenni. Otthonra pedig vettünk egy kagyló-homokozót, pont kényelmesen elfér az erkélyünkön, és délelőtt még ki is lehet merészkedni egy kis játékra. Léni imádja, elvagyunk benne egy pár órát, aztán amikor elkezdődik a homok-dobálósdi, akkor tudom, hogy megunta... A vizezés is nagy kedvenc, és ebben a melegben nekem is jól esik.
Akkor még az ismeretlenre próbáltam felkészülni, ami inkább álmodozás volt. Most pedig már tudom, mennyire fárasztó az első időszak egy pici babával, bele sem merek gondolni milyen mindez egy dacos totyogóval megspékelve.
(2013 augusztus)