Kismamanapló - 33. hét

A 33 állapotossági hétre 99 cm haskörfogatot és 67,7 kg-ot mértem.

Kislányunk nem igazolja erre az időszakra írt tendenciát miszerint, napjai nagy részét (90-95%) alvással tölti. Ő rúg, ficánkol, kitolja a popsiját.

De sebaj, legyen így-legalább mindig érzem hogy velem van!
 

A lábfejem nem zavaróan, de szerintem kissé megdagadt annak ellenére, hogy kerülöm a sós ételeket és sok vizet iszom.

A köldököm is „kifordult” megváltozott az alakja. A hasamon a bőr szinte kívánja, hogy esténként kenegessem (Babylove Mama-Massege creme), nincs rajta stria, repedés.
 

A székelésem helyreállat mindennap rendszeres, nem is tudnám degeszre enni magam, mert kellemetlen, hogy az a kis hasűr amit hagyott leánykánk teli legyen étellel.

Az aerobik pedig kifejezetten jó hatással van az emésztésemre.
 

A babaszoba új kelléke a szekrény lesz, amit május hónapban a sok ajándékruhával fogok megtölteni.
 

Szülési szabadságot, táppénzt nem veszek ki, egyelőre az éves szabadságom fogom letölteni kislányunk születéséig-júniusig.

 

Minden rendben, semmi változás nem történt az 1 hét alatt a növekedést kivéve. Hasam egyre csak gyarapodik, növöget.

A héten megtörtént a fotózás is és egy másik kismamával Verával együtt is fotózkodtunk.

Ő is 33. hétben jár és szintén kislányt vár, bár kisebbnek tűnik a pocakja. Elmondta, hogy neki nem rég fordult csak ki a köldöke, nekem már elég régóta kint van, de szerintem ez is testi adottság kérdése.

Ebből is látszik, hogy mennyire nem igazak azok a közhelyek, hogy aki fiút vár annak ilyen, aki meg lányt vár annak meg olyan formájú a pocakja. Nagyon függ ez a baba növekedési mértékétől és attól is hogyan helyezkedik el a méhben. Arról nem is beszélve, hogy nekem eléggé lent van a pocakom.
 

A nőgyógyászunkat is meglátogattuk az ilyenkor szükséges vizsgálat miatt. Pihenést javasolt, mert a vizsgálat közben sajnos bekeményedtem.

Majd két hét múlva kell mennünk megint, amikor vért is fognak venni, hogy kiderítsék, miként reagálnék az esetleges érzéstelenítőkre illetve az altatásra, ha szükség lesz rá.

Megnézte a köldökzsinór véráramlását is ultrahangon, ott mindent rendben talált. Több szempontból is nagyon várom már Borka születését…

Kíváncsi vagyok az érzésre, még akkor is, ha mindenféle rémtörténetekkel ijesztgetnek, hogy mennyire fájdalmas dolog ez. És nagyon várom a találkozást a kislányommal, amikor először nézhetünk egymás szemébe és végre kézzelfoghatóvá válik, mind az amit eddig csak tudatban dédelgettem. Talán erre az életérzésre a közeledő anyák napja is hatással volt.
 

Apropó anyák napja. Ilyenkor nem csak anyukámnak mondok köszönetet az eddigi nevelésért, segítségért és támogatásért, amit az életem során kaptam, hanem a mamámnak is. Hiszen ha anyu nem tudott a munka miatt otthon maradni velem, akkor a mamám vállalta ezt a nem kis erőfeszítéssel járó feladatot, mert hát igen rossz gyerek voltam még lány létemre is.

Ezen a napon ünnepeltük mamám születésnapját is most töltötte be a 70-et. Anyukámat is és mamámat is megleptem egy egyedi fényképpel keretben és virággal is.

Bele gondolok, hogy majd az oviban én is ott fogok ülni és bőgni a többi anyukával együtt, amikor Borka majd először mond nekem valami kedves mondókát, verset. Nem szeretek sírni, de ilyenkor ez megengedett.

Furcsa hogy az apák napját nem tartják, mert azért néha jó volna elérzékenyültnek látni a mi bátor és rendíthetetlen férfiemberünket.

Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Most harmadik babánkat július vége körül várjuk. Pécsen szeretnék szülni. Mindhárom várandósságom tervezett volt és a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
 

Azt vettem észre, hogy megint többször keményedett a pocak. Mondjuk épp elég sok vihar jött-ment mostanában, és a közeljövőre sem ígérnek mást.

Van, hogy nagyon megvisel, szép fekete karikák húzódnak időnként a szemem alá… Aludni, feküdni nem okoz gondot, nem kényelmetlen, de van, ha fordulok, itt-ott húz. Volt, hogy lábikragörcs is előfordul, de csak reggel, ha nyújtózkodom.

Lábfej-visszafeszítéssel hamar el is elmúlik. Majd most szedek magnéziumot, (ha el nem felejtem…)

Érik a cseresznye újfent, milyen szerencse, hogy van három fajta a kertben, mind máskor érik be. A ribizlit is már lehet csipkedni, és a múltkor tettem el bodzaszörpöt is pár üveggel.
 

Voltunk az osztálykiránduláson is Benőkével, Emmával. Nagyot sétáltunk, mert akadályverseny volt, aztán a játszótéren játszottak a gyerekek, fociztak, ettünk, ittunk.

Egészen jól ment nekem is a séta, de a végére nagyon meleg lett, délutánra meg akkora vihar jött, hogy csak na. Még Benci is elaludt velünk, jól elfáradt. Hétvégén tanévzáró, aztán már nyári szünet lesz Benőnek.

Nagyon gyorsan megy az idő, lassan a szülésre is készülnöm kell, meg babarucikat elővenni, átrendezni a szekrényeket. Emmának, ha eszébe jut, akkor mondja, hogy: „Anya, híí, lapa” –és két kézzel megöleli a hasamat, meg puszit is ad a labdámra :)

Ismét ultrahang a kicsivel. Éééééés döbbenet… Most komolyan kiakadtam! Ismét a bal vesével van a gond. Az orvos vesemedence tágulatot lát, de azt mondta, hogy ez élettani, ne aggódjak. Hmmmmm… Már hogy ne aggódja, ha egyszer itt, egyszer meg ott van hol ciszta, hol meg vesemedence tágulat?! Agyrééééém!

Átmentem a genetikai tanácsadóba, ahol az orvos is meglepődött ezen a hol itt, hol ott dolgon és a vese mérete sem tetszet neki, ami a leleten szerepelt. Fel is hívta az ultrahangot, hogy mit mértek, mert az egyik veséje a babának az adatok szerint háromszor akkora, mint a másik.

Kérte, hogy menjek vissza egy újabb ultrahangra.

Természetesen átsétáltam és jeleztem a nővéreknek, hogy ott vagyok. Mondanom sem kell, hogy nem vettek előre, meg kellett várnom, mire mindenki végzett. Teljesen kiakadtam, mert még egy egész órát ott ültem és vártam.

Anna mindeközben már egészen szétesett… Zoli haza is vitte megebédeltetni és elaltatni.

Végre sorra kerültem, újabb vizsgálat. Most másik orvos nézte a babát. Ő nem látott semmilyen elváltozást, mindent rendben talált.

Ez jó hír, de hogy lehet az, hogy egy órával ezelőtt volt vesemedence tágulata a kicsinek és most nincs?!

Újból mentem a genetikai tanácsadóba, az orvos már várt rám. Nézte az új leletet, majd ami egy órával előbb készült, azt széttépte és mondta, hogy a fiúknál élettanilag gyakran előfordul bizonyos fokú vesemedence tágulat, ez van az én pocaklakómnál is.

Na jó, de hogy lehet az, hogy egyszer itt, egyszer ott?! Erre is volt magyarázata, amit nem tudok pontosan visszamondani, butaságot meg nem szeretnék.

Kaptam még egy időpontot ultrahangra és tanácsadásra.
 

 

Egyik délután mentünk a szokásos fotózásra, ezúttal családostul. Az egyik fotószéria kelléke egy szép görögdinnye volt, amiből egy szeletet fel is falhattunk a kisfiammal. Sajnos délután már csak nagyáruházi dinnyét kapott Petra, nem pedig kistermelőit.

Ízre nem volt vele különösebb baj, viszont elfogyasztás után az arcomon narancssárga (!) foltokat hagyott. És a Léni arcán is. Érdekes, mert ez idén másodszor fordult elő. Az első alkalommal egy útszéli bódéban vettünk „termelői dinnyét”, kár, hogy a vásárlás után közvetlenül láttuk a kidobott watermelon feliratú dobozokat halomba rakva a bódé mögött... hm.

Vajon milyen nyalánkságokkal kezelik ezeket a szegény dinnyéket, amitől színváltósak lesznek?! Döbbenet. A helyi dinnye, amit viszont a termelői piacon vásároltunk nem okozott ilyesfajta meglepetést. Az íze pedig tényleg mennyei, édes és ropogós.

Bárcsak meg bírnék belőle enni annyit, amennyit szeretnék. De sajnos a pocak nem engedi. Hamar eltelek, és kipukkadós érzésem lesz. Súlyban egyébként követem az előző várandósság vonalát, mostanra szedtem fel kb. 8 kilót, ami a pocakomon dinnyeformán koncentrálódik.