Tóth-Aradi Gabriellának hívnak és most várjuk a 2. babánkat, a terhesség 32. hetében vagyunk. Van egy Gergő nevű Nagyfiam, aki 21 hónapos, mindketten Dr Ruzicska Zsolt segítségével a szigetvári kórházban születtek/fognak születni.
A terhességem, mind Gergővel, mind Vele hál' Istennek problémamentes, mindkét Gyermek nagyon aktív Pocaklakói életet él/élt. A szigetvári kórházról ill az ott dolgozókról pedig csak jó dolgokat tudok mondani, 1 ágyas szobában voltam, most is ezt szeretnénk, fogadott orvosom és szülésznőm volt és ez most így van.Nem mertem kockáztatni így a meglévő jó kapcsolatra gondolva, megkértem Védőnőnket, Gerber Ilonát, ha tud és látni szeretne jöjjön el Ő hozzánk.
Így is történt, elvégeztük a vérnyomásmérést, pisi vizsgálatot és beszélgettünk.
Ilike és persze a saját megnyugtatásomra, délután felkerestem a háziorvost kontroll vizeletvizsgálat miatt.
Leszámítva a náthát, a köhögést nem volt komoly panaszom, de fő a biztonság- én sem vagyok már huszonéves.
Veronika vagyok 33 éves kismama, Pécsett fogok szülni. Első gyermekünket várjuk, leánykánk lesz. Az elmúlt 10 évben diplomákat gyűjtöttem, ún. karriert építettem, és mostanra döntöttem el (párom nagy örömére) hogy, Édesanya szeretnék lenni, amit cseppet sem bánok.
Most lesz időm a ruhák átválogatására, mosásra, kertészkedésre és nagy túrákra a kutyusunkkal. Hasam átmérője ismét 99 cm, súlyunk 67,8 kg.
A pécsi klinikán is van lehetőség ülve, állva, fekve szülésre, de első babás édesanyáknál az állítható szülőágyon való fekvő-félig ülő mód a javasolt. Vajúdásra van lehetőség medencében, labdán.
Erről bővebben a következő héten írok, akkor megyek szülőszoba látogatásra illetve egy előadásra ahol: Mi történik, a szülőszobában c. előadást fogom hallgatni.
Hát nálam nem jött be hogy a harmadik trimeszterben visszavesz a mozgásból! A 36. hetes NST, vérvétel és ultrahang vizsgálat menetét beszéltük át. Illetve megkérdeztem mikor tervez szabira menni az orvosom. Megnyugtatott, nem akkor, amikor megérkezik a kislányunk.
Mivel nem szoptatós hálóing (drága pénzért) most a varrónőm készít rájuk cipzáras vagy gombos nyílást 20 cm mélyen. Úgy gondolom, tökéletesen helyettesíti az eredeti szoptatós hálóingeket.
Barbara vagyok, 23 éves vagyok és ez az első várandósságom. A kisbabámat Szigetváron szeretném megszülni a lehetőségekhez mérten természetes szüléssel. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot a közeledő esemény miatt. Mindezt biztosan pótolni fogja a kis manócska érkezése, akit az apukájával együtt már nagyon várunk!
Elkezdtem vizesedni is, de nem vészes. Olyan dologra lettem a héten figyelmes, hogy apró pattanásokat (hang) hallok a pocakom felől.
Ez kicsit ijesztő olyan, mint amikor szakad az anyag. Nem igazán tudom mire vélni, kérdeztem a védőnőt is, de még nem hallott ilyenről. Egyedi eset vagyok, ez van.
A védőnőnél is minden rendben volt, csak nem találtuk a kütyüvel a baba szívhangját. Végig mocorgott, úgyhogy tudtam, hogy nincs gond, csak szégyenlős volt és nem mutatta magát.
Nemsokára NST-re is kell majd menjünk, ott valószínűleg előnyünkre fog válni, hogy Borka aktív baba. Ami a legjobban megvisel, hogy a hátam elkezdett megint fájni, eddig nem volt vele gond csak az elején, de most megint érzem benne a nyomást.
Lehet nem ártana neki egy kis masszázs. Bár ellentmondásos, hogy nagyon aktív vagyok, szeretek sürögni-forogni és igényelem a mozgást még akkor is ha a 8 perces sétát 15 perc alatt teljesítem.
Szóba került anyukám és köztem az epidurális érzéstelenítés. Anyukám azt mondja szerinte a nélkül is meg lehet csinálni és ha egy mód van rá akkor ne kérjem. Olvastam, hogy milyen következményei vannak és ezzel tisztában is vagyok, csak ott van a fejemben az is, hogy mi van, ha annyira fog fájni, hogy elviselhetetlen és ha lemondtam erről az érzéstelenítési módról akkor nem leszek képes megszülni.
Persze tudom, hogy rengeteg féle eshetőség van, az is lehet, hogy császáros lesz és majd a helyzet hozza. Csak annyira felkészületlennek érzem magam ezen a téren. Tudom, hogy ez nem forgatókönyv alapján történik, nincs minden előre leszervezve.
Állítólag közel az ajtóhoz leszünk ültetve, hogy ha menni kell, akkor ne kelljen annyi emberen átmászni. :) Én mindenesetre már nagyon várom, főleg a sütik és a torták miatt. Eredetileg engem kértek fel, hogy fotózzak, de sajnos ezt nem mertem bevállalni tekintettel arra, hogy mindenórás leszek és hogy egy nyűgös fotós kismama és sietős izgatott pár nem jó párosítás. Így hát kénytelen voltam lemondani ezt a fotózást.
Egyre többet jut eszembe Emma szép születése... Jövő kedden megyek Doktorbácsihoz, remélem már befordult a Kisfiunk a születési irányba.
Igaziból, ha jobban belegondolok, nagyon megrémísztene egy császáros megoldás szóbajövetele... Majd még leülök komolyabban beszélgetni vele, egy gyertya mellé, van egy technika, mai Emmánál 
nekem bevált a szülés megindulásához.
Azért még mindig úgy érzem időnként, mintha 180 fokot fordulna körbe, persze a netes oldalak szerint ez már ebben az időszakban annyira nem jellemző. Sokszor keresztben vagy srégan feszít, nyújtózkodik, sokat mozog még, azért hol a bordámat nem kíméli, hol a húgyhólyagomat :)
Viszonylag sokat csuklik, ami nagyon jó, mert azt jelenti iszik a magzatvízből, tehát működik az emésztése.
Aludni is kényelmes, bár ha a bal oldalamon fekszem, vagy jobban ráfordulok az oldalamra, akkor heves ritmusos dübörgéssel jelzi, hogy neki ez annyira nem kényelmes. Ez Emmussal is így volt pont.
Az evés megy nehezebben, egészen fölnyomja már a gyomromat, és alig tudok fél adagot megenni... A súlyom sem gyarapodott már vagy 2 hónapja, 58-59 kiló vagyok, csak a nagy görögdinnyém nő itt elöl :) Nagyon kíváncsi vagyok mekkora lesz a súlya. Benőkémet anno alulbecsülték (3.820 g lett, Emma éppen megfelelő volt egy kislány-mérethez, 3.120 grammal).
Lesz még ultrahang, vérvétel és még egy kenetvétel a közeljövőben, meg az NST-k közelednek a 36. hét után.
Lassan össze kell pakolni a táskát, amivel a szüléshez kell menni a kórházba. De még annyira nem érzem sürgetőnek a dolgot. Már nagyjából kitaláltam, hogyan oldom meg a ruhásszekrénykéket a Babáknak, picit át kell szervezni a szobát.
Azt még nem is írtam, hogy a második kiságyat vissza kellett adnunk, sajnálatomra, de mivel Emma is a szopipárnán aludt köztünk úgy három hónapig, így a Kisbabusnak is jó lesz így egy ideig, aztán majd meglátjuk, hogyan szokik át Emma a Bátyus alá az emeletes ágyba.
Most még nincs vele kedvem variálni. Ez a nagyon meleg is éppen elég volt, gyakran velem alszik a nagy ágyban, ha nincs már eneregiám berakni az övébe, mélyre kell hajolni.
Már csak a 18 névből kell választani kettőt, illetve előszedni a kisruhákat az ágyneműtartóból és akkor nagyjából rendben is lesz minden :)
(2013 július)
Viki vagyok, 32 éves pécsi kismama, második gyermekünket várjuk. Anna problémamentes terhesség után fogadott orvos nélkül, császármetszéssel született 2011 szeptemberében a budapesti Honvédkórházban.
Most terhes gondozáson jártam. Mindent rendben talált a doki, de természetesen neki is szemet szúrt a baba veséjének problémája, ezért intézett egy gyors telefont.
A kedvemért felhívta az egyik kollegáját, aki nem mellékesen az egyik legjobb ultrahangos és kérte, hogy nézzen meg engem. Az a hír járja, hogy amit ő nem lát az ultrahangon, az nincs is.
Jövő hétre írt be engem vizsgálatra.
Sokan kérdezik, hogy bírom a pocakot, illetve Annával a sok mozgást. Szerencsére nincs hőség, így elég aktív vagyok. Jövünk, megyünk Annával.
Még mindig tart a név mizéria. Zoli nagyon szeretné, ha Péter lenne, de a tesóm egyik fia is Péter… Nem is tudom… a név nekem is tetszik, de… de tudom, hogy a sógornőm nem örülne, ha ezt a nevet választanánk, mert mondta… és anyum sem lelkesedett, mert már van egy Péter unokája. Megértem őket, de valahol mégsem.
A baráti társaságból többen mondják, hogy ne törődjünk velük, hiszen a vezetéknevük úgy is más és az egyiket lehet Petinek, a másikat Petyának, vagy akár Péternek szólítani. Teljesen egyetértek velük, de nem akarok sértődést, úgyhogy keresgélünk tovább. Előbb utóbb úgyis rátalálunk a tökéletes névre.
Anna ágyához odaállítottunk egy régi matracot és kitámasztottuk egy székkel, remélem ez a megoldás beválik és nem gurul le.
A sok eső miatt a kertben minden kezd tönkremenni, főleg az eper… Anna pedig nagyon szereti.
(2013 június)
Minden egyes alkalommal rám támadt, amikor a kicsi felsírt. Olykor komoly sérülést is okozott, emellett pedig állandó szorongást, hogy a saját otthonomban nem vagyok biztonságban. Amikor Léni kinőtte a babás sírást, akkor ez
valamelyest enyhült, de meg sosem szűnt, mindig körül kellett néznem, nincs-e a közelben, nehogy támadjon.Ezen kívül, Léninek is okozott már sérülést, ráugrott és feldöntötte, közben arcon karmolta. Igaz, ennek ellenére a kisfiam szerette, sokat bújt hozzá, amikor a cica engedte. A másodiknál már nem mertem bevállalni a szorongást, és az esetleges sérüléseket, hiszen már több irányba kellett volna odafigyelnem, és nem szívesen hagytam volna egyedül a kicsivel vagy a nagyobbal sem.
Így hát szégyellem, de meg kellett tőle válnunk. Egyenlőre úgy döntöttünk férjemmel, hogy nem lesznek házi állataink, majd ha egyszer családi házba költözünk. Addig pedig a gyermekeink kutyázhatnak, macskázhatnak a nagyszülőknél.
Azt hiszem, most kezdi érezni, hogy tényleg készülődik valami, és ez kicsit megviseli. Kezd vadulni – bár ez a kétéves szülinapja közeledtével is lehet némi kapcsolatban, sokszor toporzékol, és anyásabb is lett. Nehezen foglalja le magát, folyamatosan a közös játékot igényli, ami persze lehetetlen.
Ebből kifolyólag elég sok az apró konfliktus, de szeretném, hogy hozzászokjon, hogy nem csak ő van, így talán kevésbé fogja sokkolni a tény, hogy anya mással, egy másikkal is foglalkozik.
(2013 szeptember)
