Jelenlegi hely

Kismamanapló - 4. hét

A Pécsimami kismamanaplója itt élő anyukák várandósságát kíséri figyelemmel: negyedik hét.

 

Nevem Rebeka, egy gyönyörű másfél éves kisfiam van. Lénárd Pécsett született természetes úton, most is így szeretnénk...
 
A hét álmodozással telt, a realitástól teljesen elrugaszkodva. Még nem mertem túlságosan beleélni magamat, siettettem volna az időt – kidobtam néhány tesztet fölöslegesen, és a „mi lesz ha tényleg...?” típusú kérdéseket inkább még elhessegettem magamtól.

Ólmos fáradtságot érzek...

(2013. január)
 

 


Hajnal vagyok, 37. évemben járok. Jelenleg Hosszúhetényben élünk férjemmel és két gyermekünkkel, Benedekkel (7) és Emmával (1,5). Pécsen szeretnék szülni, a természetes szülés híve vagyok. Az első babánál elkelt némi segítség, de bízom benne, hogy a harmadik baba világrahozatala is olyan jól sikerül, mint a másodiké. :)
 

 

Nos igen, késik. A hányingerecskék vannak időnként. De hát sokszor késett már, persze az régen volt...az utóbbi időben szinte órára pontos volt. Még várunk.

 

(2012 november)


 

Zoltán vagyok, és nagyon szerencsés :) Van egy gyönyörű feleségem Anikó, és egy imádnivaló 1,5 éves kislányom, Sára. Most éppen a következő gyermekünket várjuk, aki remélhetőleg október végén érkezik majd. Olvasva a Pécsimami oldalát úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok és megírom egy kispapa szemszögéből is élményeinket eme utazásról.

 

„Járom az utam, macskaköves úton….”

 

Apa jókedvű, egy egész heti intenzív mozgásterápia után…még halvány lila dunsztja sincs arról, hogy nemsokára ismét megváltozik az élete.
 
„A léptem kopog esős éjszakán,”
Bár látja, hogy anyán a hét vége felé erős megérzések lesznek úrrá, de nem tulajdonít neki túl sokat. Mégis, hogy az ördögbe tudná az a szexi boszorkány, hogy te már benn fejlődsz?
 
„Az ütött-kopott utcák nevét tudom,”
Aztán megérkezik a gondolat, és Anyád hazaállít egy teszttel… Apád kezd aggódni, de mégis, valami örömteli borzongás hatja át az egész belsejét…
 
„Mert én ott születtem, ez a hazám.”
 
 
(2013 február)

 

Anikó vagyok, most várom második kisbabámat. Sára lányunk természetes úton született a Pécsi Szülészeti Klinikán,  a párommal most is közösen és boldogan készülünk életünk  nagy eseményére ugyanott, ugyanazzal az orvossal és szülésznővel.

 

Késik a menstruációm! Az is lehet, hogy meg sem jön ebben a hónapban, bár már úgy tűnt az előző két hónapból, hogy beállt a régi ütemébe.

Azért fájdogál a hasam és érzem, hogy remeg a gyomorszájam. Olyan mintha belső feszültség lenne úrrá rajtam és hamarosan felrobbannék.
 

 

(2013 február)

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
2025 a masni éve

2025 a masni éve

Náluk minden karácsony ugyanúgy kezdődött. A doboz lekerült a polcról, előkerültek a régi díszek, a konyhát betöltötte a fahéj és a sütemény illata. Ugyanaz az abrosz, ugyanazok az ízek, ugyanazok a megszokott mozdulatok. Idén azonban anya megállt egy pillanatra.
Ugrás az oldal tetejére