Mozogni? Bárhol, bármikor!
Évek óta rendszeresen sportolok, ám vannak időszakok, amikor pihenőt kényszerülök tartani. A sport nálam a tornát és most már a futást is jelenti. Ebből a szempontból mindenevő vagyok, jöhet a picit monoton spinning, máskor a köredzés és a súlyzós kondi torna. Áprilistól, szeptemberig évről-évre visszatér a futás az életemben. Ennek fő oka, hogy futni bárhol és bármikor lehet, például nyaralás alatt, vagy amikor van egy kis „én” idő.
Mozgás szempontjából különvált a gyermekek születése előtti és az utáni időszak.
A gyermekek születése előtt rendszeresen hetente három-négy alkalommal sportoltam, emellett hetente egy alkalommal futottam is. Ekkor azonban még nem futottam hosszabb távokat, csak 2-3 kilométert.
Miután várandós lettem elkezdtem kismama tornára járni és jógázni. Ötödik hónaptól hetente két alkalommal tornáztam. Szülés után a 6 héttel jóga, majd a baba-mama torna következett. Második kislányom érkezése előtt már kevesebb időm jutott a testmozgásra, ritkultak a tornák hetente egy alkalommal jártam kismama tornára. Szülés után két kisgyermekkel otthon már nem volt olyan egyszerű megoldani a mozgást, rendszerint ez volt az utolsó teendő, amire aztán aznap már nem is jutott idő.
Miután 1 éves lett a kisebbik lányom, elhatároztam, hogy ismét vissza szoktatom magam a rendszeres testmozgáshoz! Hetente egy alkalommal jártam el tornázni. Második kislányom 2 éves kora óta után visszatértem ismét a régi fittness terembe egy este kezdődő, erősebb alakformáló, súlyzós torna erejéig.
Nyáron – új szokást vezettem be és mindenhova vittem magammal a futócipőt - reggelente, amikor a család még aludt, nekivágtam egyedül felfedezni a tengerpartot, párszor átfutottam a mellettünk lévő városba. Ismeretlen környezetben sokkal könnyebben lehetett növelni a távot.
Képes vagyok rá! Irány a futóverseny!
Nagy elhatározásra jutottam, neveztem egy futóversenyre. Sokáig gondolkodtam, hogy részt vegyek-e vagy sem, mi lesz ha nem tudom lefutni a távot? Mit szólnak majd a gyerekek, azt látják anya feladja, kiáll a versenyből? Szétnéztem a közeli és távolabbi környezetemben. Több anyuka barátnőm is indult különféle futóversenyen, főként ez inspirált.
A versenyre a kitűzött időpont előtt egy héttel jelentkeztem a 10 km-es távra. Bár eltökélt szándékom volt, hogy a gyerekekkel megyek majd családi futásra, helyettük én mentem, egyedül. A verseny előtt átlagosan 6-7 kilométert futottam, ez kb. 30 perc futást jelentett.
Lassan emelni kezdtem a megtett kilométerek hosszát, kezdtem komolyan venni a felkészülést. Megpróbáltam a 10 kilométert lefutni, lassú tempóban. Nevezés után egyből futócipőt húztam és futottam.
Próbáltam a kiszemelt távnál többet futni. Az első 20 percben lassabban futottam, 20 perc után kezdtem el gyorsítani. A 10 kilométernél azonban az utolsó 1 kilométert már nagyon nehéz volt megtenni, főleg úgy hogy korábban nem futottam ilyen hosszú távot. A verseny előtti 3 napban átolvastam a futással kapcsolatos cikkeket, edzésterveket, táplálkozást.
A verseny napján nagyon izgultam, miután beálltam az iram szerint meghatározott helyre, vártam, hogy kezdődjön a futás. Az elején nagyon nagy volt a tömeg, ezért viszonylag lassabban lehetett haladni. Az egész heti edzésnek hála jól ment a futás, kíváncsian figyeltem, kik futnak körülöttem, merre haladok.
Talán a 9. kilométernél kezdtem fáradni, de az utolsó 1 km-en belül miután találkoztam az iramhajtókkal ismét elkezdtem gyorsabban futni, próbáltam egy órán belül beérni a célba. Nagyon jó érzés volt futóversenyen részt venni. Edzéstervet nem követtem, csak egyszerűen futottam, mert jólesett. A táv lefutása és a versenyzés maradandó élményekkel szolgált.
Hannamami
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges