Amikor megtudtam, hogy lenne hely a kislányomnak a lakóhelyünkhöz közelebbi óvodában, elgondolkolkoztam. Napokig bújtam az interneten a gyerekneveléssel kapcsolatos oldalakat, de kevés használható tippet találtam. A legtöbb esetben nem ajánlották a váltást. A környezetemben is inkább csoport cserék, és nem intézmény váltások történtek. Az érintett gyerekek sokáig emlegették a régi csoportjukat, többek közülük hónapokig nehezen fogadták az új helyzetet.
Kérdés, kérdés és még több kérdés
Óvodaváltáskor óhatatlanul záporoznak a kérdések az ember fejében: Szeretni fogja a gyerek az új ovit? Lesznek barátai? Milyenek lesznek az új óvó nénik?
Nehezíti a döntést, hogy ezekre a kérdésekre csak később kapunk választ, az új intézmény kiválasztásával még nem dőlhetünk nyugodtan hátra.
További dilemmák: Melyik óvodát válasszuk? Azt, amelyik a gyermekünknek vagy azt, amelyik nekünk tetszik? Az ovikat kisgyermekkel együtt látogassuk, vagy inkább egyedül?
Szerintem nincs jó vagy rossz megoldás, de talán szerencsésebb, ha a szülőként előszűrést végzünk, felderítjük a terepet és már csak a nekünk legjobban tetsző egy vagy két intézményt mutatjuk be gyerkőcnek.
Halogatás helyett nagy levegő és...
Kislányommal 3,5 évesen váltottunk óvodát, ami engem sokkal jobban megviselt, mint őt. Családunkban a váltást az ésszerűség indokolta: kistestvér született, az előző ovi távolabb volt, nem volt udvara, körülményes volt az utazás. Az új ovi ezzel szemben a közelben van, nagy kerttel rendelkezik, szemben az ismerős játszótérrel, ahol a gyerekek még délután is tudnak együtt játszani.
Nagy levegőt vettünk, decemberben még a régi helyen, januárban már az új helyen kezdtünk.
Szülőként a végső döntést sokáig halogattam, hiszen a kislányom már megszerette a régi helyet, az új még ismeretlen közeg volt. Emlékszem, milyen nehezen írtam meg az áthelyezési kérelmet...
A váltás sajnos, az egész karácsonyra rányomta a bélyegét, a csoportban rendezett jó hangulatú karácsonyi kézműves foglalkozásra is. Nem volt egyszerű mosolygósan búcsút inteni, s közben nézni ahogy kislányom lelkesen beszélget a gyerekekkel, jól érzi magát.
A szeptemberi intézmény váltás viszont szerencsésebb lehet. Így a két ovi közötti nyár megfelelő idő lehet arra, hogy fakuljanak az emlékek. Aki a karácsony utáni januári kezdetre időziti a váltást, annak tehát azt tudom mondani, hogy ebből a szempontból a téli váltás mindig kicsit gyorsabb és talán túl hirtelen alkalmazkodást kíván meg a gyerekektől.
Nézzük a dolgok jó oldalát!
Sebaj, januártól új barátnők, új kis barátok várnak! - Ilyen és ehhez hasonló bátorító mondatok közepette látogattuk meg az új - számunkra még ismeretlen - ovit. Az óvó néni szimpatikus volt és a gyermekek is. Nagyon tetszett mindkettőnknek, hogy kisállatok is voltak az oviban elhelyezve. Kislányomnak egyébként tetszett a hely, nem tiltakozott, amikor felvetettem neki lehetséges, hogy ez lesz az új ovija.
Volt azonban egy-két este amikor sírva mondta, hogy nem akar másik helyre járni. Anyai szívem ilyenkor persze nagyot dobbant, már-már vissza is forgattam volna az idő kerekét...de végül átvészeltük ezt is.
Eleinte úgy gondoltam néha még visszalátogatunk a régi helyre, találkozunk a volt csoporttársakkal. Ez nem valósult meg végül, sőt a lányom nem is búcsúzott el a csoportból senkitől sem. December utolsó oviban töltött délutánján csendben kipakoltunk a szekrényből. Nem beszéltünk róla, hogy többet oda nem megyünk.
Karácsonykor viszont sokat beszéltünk arról, hogy új oviba fog majd járni. Januárban reggelente többször is oda mentünk az ovihoz, néztük, hogyan érkeznek a gyerekek kerékpárral, rollerrel. Átöleltem, és odasúgtam: "milyen jó lesz, ezután mi is sétálunk vagy kerekezünk reggelente".
A környezet csak félig volt új, hiszen az ovit és a környékét már jól ismertük eddig kívülről. A kezdet nem ment könnyen, a gyakorlatban akadtak nehézségek. Kislányommal januárban mentünk új oviba, a papírok azonban még a régi helyen voltak. Az első napokban szerencsére az időjárás és a környezet is segítségünkre volt (első nap esett a hó). Reggel hóval játszottunk, közösen meglátogattuk a madarakat, halakat.
Miközben kislányom megkedvelte az új környezetet, óvó néniket, csoporttársakat, én sokat emésztettem magam, azon, hogy jól döntöttem-e? Majd amikor láttam, hogy a nap végén boldogan szaladt hozzám, mutatta a kis hópelyheket, amiket aznap kapott, elmondta, hogy megdicsérték ebédnél, nyugodtabb lettem. És összességében - a kezdeti kellemetlenségektől eltekintve - 3-4 hét után kislányom kezdte jól érezni magát az új helyen, megfelelően alkalmazkodott az új környezethez.
A legrosszabb a váltás előtti egy hónap volt, amikor még a másik intézménybe jártunk, de már tudtam, hogy eljövünk. A régi hatása alatt nehéz volt elmagyarázni egy kisgyermeknek, milyen jó is lesz majd a másik is. Vagy egyáltalán milyen is lesz?
Azóta már közel 2 év telt el, kislányom nagyon szereti az ovit, sok barátja van. Néha még eszébe jut a régi csoportja, de a társai nevére már nem nagyon emlékszik. Most viszont az egyik barátnője hagyja el a csoportot. Sokáig gondolkodtam, hogy elmondjam-e a lányomnak, aztán végül beavattam. Jól fogadta, megértette, hogy költözködés miatt kis barátnője máshol folytatja az életét. Persze tudom jól, hogy erre a kérdésre még részletesen vissza kell térnünk párszor, főképp akkor, ha egyszer csak majd a barátnő nélkül vesz részt hétről-hétre a délutáni foglalkozásokon...
Hannamami
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
