Napjainkban divatos kifejezés a reziliencia, de mit is jelent? Megküzdés, ellenálló képesség, szívósság… Arra utal, hogy mennyire vagyunk képesek helytállni, regenerálódni egy-egy nagyobb próbatétel, kihívás, nehézség, kudarc, krízis után vagy akár fejlődni is ezek által.
A reziliens ember mindig az életet, a távlatokat keresi. Nem ragad meg a veszteségben, a küzdelemben, a krízisben, a kudarcban, hanem látja, hogy van folytatás és lesznek újabb szakaszok, amikor újra kisüt a nap.
A reziliencia, a lelki ellenálló képesség az egyik legfontosabb készség az életben való boldoguláshoz. Szerencsére ez a készség tanulható. Ennek fejlesztésére ad eszköztárat, útmutatást a közismert pszichológus, Tapolyai Emőke Gondolatok elvitelre 2. – A reziliencia eszközei a gyakorlatban című könyvében. (Az első kötetről ITT írtunk.)
A szerző szerint minden helyzetben lehetőségünk van a perspektívaváltásra, és választhatjuk a reményt és a megküzdést.
Néhány gondolat a könyvből:
Tartópilléreink
Egyedül állni a viharban sokkal nehezebb, mint ketten, hárman vagy többen. Az emberi kapcsolatok meghatározóak ahhoz, hogy ne roppanjunk meg. Kik azok, akikre számíthatunk, akiktől tanácsot, bátorítást kérhetünk? Én ki mellett tudnék ott állni, kinek lehetnék az erőforrása? Kivel futhatnék össze virtuálisan vagy valóságosan? Amíg másokat megértünk és meghallgatunk, a saját küzdelmeinket is tisztábban látjuk. Kik azok, akiket szeretnék erősíteni és kik azok, akik erősíthetnének engem?
„Aki mást felüdít, maga is felüdül!” – Mert kapcsolatra lettünk teremtve…
Tényleg elviselhetetlen?
Érdemes arra törekedni, hogy a nehéz helyzetekről, krízisekről ne úgy gondolkozzunk, mint elviselhetetlenekről. „A kétségbeesés felesleges önkimerítés.” A megoldhatatlan talán csak annak tűnik. Járjunk utána, hátha van megoldás! Az, ahogyan ránézek a krízisekre, megnyitja vagy bezárja előttem a megküzdés kapuját.
„Minden bevégeztetett? Rendben, akkor kezdjünk el élni!” – mondta Camus.
Megkeresem a kiutat, összeszedem magam és megnézem, milyen erőforrásaim vannak.
Megváltoztathatatlan vagy megváltoztatható?
A pszichés ellenálló képesség egyik pillére a megváltoztathatatlan dolgok elfogadása. (Amin lehet változtatni, azon érdemes dolgozni.) A múltbeli traumáinkat nem tudjuk eltörölni, de mit kezdünk velük? Áldozataivá válunk az ilyen helyzeteknek vagy pedig azt mondjuk: elfogadom és megnézem, hogy ebből mit tudok kihozni. Beépítem az identitásomba. Először gyászoljuk el – nem így terveztük, nem így szeretnénk – végül álljunk fel! Sok nehéz valósággal együtt és azok ellenére tovább tudunk menni!
„Fogadd el a tényt, hogy milyen vagy, mert ez az, ami megváltoztatja azt, amilyen vagy!” (Kierkegaard)
Mekkora szabadság lenne, ha elfogadnánk örökölt tulajdonságainkat! Pl. elfogadom, hogy introvertált/extrovertált, csendes szemlélődő/aktív dumagép vagyok. Ez felszabadít arra, hogy dolgozzak a megváltoztathatókon, ill. örömmel megéljem azokat, amiken nem is kell változtatni.
Leporoljuk a térdünket
Amikor felállunk a küzdelmek, veszteségek, nehézségek után, letöröljük a térdünket és továbbmegyünk. De az még nem pszichés ellenálló képesség, hogy túléltem a múltamat. Az igazi reziliencia során fejlődöm, célokat tűzök ki, újat alkotok. Akkor indul az élet, amikor a múltam nem akadályoz meg abban, hogy a holnapom valóban élet legyen.
„Ha nem tudsz repülni, fuss, ha nem tudsz futni, járj, ha nem tudsz járni, mássz, de akármit csinálsz is, haladnod kell előre.”
Ne csak a szelet figyeld!
„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” (Préd 11,4)
Ha állandóan azt mérlegelem, milyen veszélyekkel járhat a következő lépésem, akkor egy idő után csak egyhelyben fogok toporogni. Bátorság kell ahhoz, hogy megtegyük a következő lépést. A reziliencia ezt mondja: Annyiszor elviseltem már, most is menni fog! Elindulok, mert bízom az eddigi tapasztalataimban, a tudásomban, a begyűjtött információkban. Lépek, mert bízom önmagamban, hogy képes leszek elviselni a következményeket. Mert elindulni bátorság.
Önismeret, önértékelés
Az önismeret fontos erőforrásunk, melynek hangsúlyozása nem a 21. században kezdődött. Kr.e. 4. században azt mondta Platón: „Ismerd meg önmagad!” Szókratész pedig ezt állította: „Át nem gondolt életet nem érdemes élni.” Aki ismeri önmagát (erősségeit, gyengeségeit, fejlesztendő területei), az képes önazonos döntéseket hozni.
A pszichés ellenálló képességünk fontos eszköze a pozitív önértékelés, egy belső önazonosság kialakítása. Ehhez elengedhetetlen megélnünk azt, akik vagyunk, amiben hiszünk, amerre haladni szeretnénk.
Nézzük a nagy képet!
A reziliens emberek egyik vonása, hogy képesek az életük eseményeit, küzdelmeiket, veszteségeiket tágabb perspektívából szemlélni. Képesek a helyzetre úgy tekinteni, hogy közben azt is látják, hogy életük nehezebb és könnyebb időszakok váltakozásából áll.
Tudják azt mondani, hogy ez most nagyon intenzív, nehéz időszaka az életemnek, de voltak már könnyebb napjaim is, és amikor ennek vége lesz, reménység szerint megint lazíthatok majd, eljön az idő, amikor újra kisüt a nap. De a tagadás nem reziliencia! Mondjuk ki: Igen, ez most nehéz, de hiszem, hogy jobb lesz. A perspektivikus látásmód fejleszthető.
Fő az optimizmus!
Az optimista ember lépésről lépésre próbálja felépíteni magában azt az útvonalat, amellyel eljuthat a vágyott jövő felé. Ha csak a jelenre nézünk, az kétségbeejtő lehet. A remény megérinti a lelkünket, felfelé és előre néz, kitekint a pillanatból, elhiteti velünk, hogy megérkezünk. A reményteli gondolatok motiválnak erőt adnak: Meg tudom csinálni! Kijövök ebből, megerősödöm! Fel fogok állni. Meggyógyulok. Majd helyrehozom. Az optimizmus döntés amellett, hogy előre akarok nézni, fejlődni akarok.
„Soha nem vagy túl öreg ahhoz, hogy új célokat tűzz ki és új álmokat álmodj.” (Les Brown)
Testi-lelki karbantartás
A pszichésen ellenálló, jól megküzdő ember törekszik arra, hogy saját testét és lelkét karbantartsa, valamint igyekszik kiegyensúlyozott életet élni. Ha nemcsak a kötelező teendőkkel foglalkozunk, hanem időt és energiát szánunk a mozgásra, a nyugalomra, a pihenésre, a táplálkozásra – tehát törődünk önmagunkkal – az egy fontos jele, hogy alapvetően mennyire tiszteljük a testünket és a lelkünket.
„Az életünk nemcsak megtörténik velünk, hanem nagyon sok szempontból mi magunk vagyunk a saját jövőnk szervezői, munkálói, sőt éltetői is” – vallja a szerző.
Így legyen!
Forrás: Dr. Tapolyai Emőke: Gondolatok elvitelre 2. – A reziliencia eszközei a gyakorlatban, Harmat Kiadó, 2025.
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
