A 19. századig csupán a 2-3 éves, már beszélni tudó gyermekeket ismerték el külön személyiségnek. Sigmund Freud változtatta meg igazán ezt a nézetet. Pszichoanalízisei során megfigyelte, hogy már magzati létünk is befolyásolja későbbi életünket.
De mi is zajlik az alatt a bizonyos 9 hónap alatt? Hogyan tudjuk segíteni leendő gyermekünket már a pocakban?
A magzat már az anyaméhben érzékel:
- Hallja a külvilág hangjait, az élesebb zajoktól megijed, összerezzen
- Hallja az anya szívverését, pl. stresszes állapotban gyorsabb szívverésünket, így akaratlanul is tanúja lesz, ha idegesek vagyunk valami miatt
- Érzékeli a hormonális változásokat, sőt a hormonokból kap is valamennyit
- A hatodik hónaptól érzi a fájdalmat
- Lát is: fényeket, foltokat
- A bőrérzékelés kezdettől fogva működik, ez a legjelentősebb
Az anya depressziója, születés előtti stresszek, hormonális eltérések, immunzavarok, különféle fertőzések és környezeti befolyások, párkapcsolati zavarok, konfliktusok, mind hatással vannak a magzat agyára, személyiségének fejlődésére, alakulására. Ez azt is jelenti, hogy gyermekünket ebben a 9 hónapban sok, későbbi életútja során fellépő szellemi, és fizikai zavartól megkímélhetjük.
A legfontosabb, hogy a kezdetektől tartsunk vele kapcsolatot. Minden nap 10 percet szánjunk egy kis relaxációs zene mellett a csukott szemmel végzett meditációra, hintaszékezéssel egybekötve, beszéljünk hozzá, meséljük el milyen szép is a kinti világ, esetleg a családról, mindennapi életünkről tartsunk neki élménybeszámolót. Gondoljunk magzatunkra szeretettel. Figyeljük, mikor mozog, rugdos és érintésünkkel válaszoljunk mozgásaira. Sokat segít az ellazulásban a jóga is, itt kapcsolatot tudsz teremteni kisbabáddal és nem utolsósorban magaddal is.
Két magyar pszichoanalitikus, Raffai Jenő és Hidas György dolgozta ki az anya-magzat kapcsolatanalízist, mely módszer az anya és magzata között lelki köldökzsinórt hoz létre. S ha ez a lelki kapocs jól működik, akkor szülés-születés után a baba és az édesanya is úgy érzi majd, mintha mindig is ismerték volna egymást és ezer apró jelből bizonyosságot nyernek a közöttük fennálló kapcsolatról, amelyet nem megteremteni, csak folytatni kell.
Az első trimeszter lélektani feladata az ”egyek vagyunk” érzés kialakulása. A második trimeszterben, amikor a baba megmozdul, kialakul az ” egy önálló lény van bennem” érzés. A harmadik trimeszter a szülés köré csoportosul „a babám elhagyja a testemet”. Szerencsére ez az elválás nem végleges, hiszen a szoptatás egy erős kapocs marad, „testemből táplállak” érzéssel és szoros együttléttel.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
